S-blog

Átment a lábadon a Family Frost? Eleged van a bunkó autósokból? Van egy jó linked vagy videód? Esetleg anyáznál egy jót, vagy csak javaslatod van? Kattints a nevemre és írd meg nekem azonnal!

Ezekről beszélünk

scheerti videói

Prostreet

Álomautók egy autóbuzi szemével!

2008.02.12. 10:19 scheerti

Ez a cikk Dr. Orosz tiszteletére került fel ide, még decemberben írtam az Autónániába, sosem jelent meg. A dokinak nem jutott rá ideje. Azt ígérte, hogy amint lehet pótolja, mert nem rossz írás. Mivel szeretett doktorunk már nem teheti ki az értő közönség elé, gondoltam pótolom, itt úgyis jobb helyen van.


Scheerti vagyok, 22 éves, blogger és autóbuzi. Már 4 napja nem nézegettem a mobile.de-t álomautó-hajhászás kapcsán. A nyálcsorgatástól felpúsodott svéd laminált parketta is kezdi visszanyerni eredeti formáját. Ezek a leszokás első jelei lehetnek. Egy biztos, függő vagyok. A függőséget különösen nehéz leküzdeni ha az ember egyáltalán nem akarja. Márpedig akarat nélkül nem megy. Hála Istennek. Sosem nézegetek elérhetetlen autókat, nincs értelme, hiszen annak, hogy valaha ilyenem legyen nagyjából annyi az esélye mint annak, hogy Demján Sándor Fedél Nélkül magazint áruljon az aluljáróban. Valójában Ferrarit mindenki vásárolhat, még Győzike is hajtott egyet, igaz nem sokáig mert valószínüleg ezt látva az öreg Enzo Ferrari úgy forgott a sírjában akár a V12 -es motor leszabályozás elött. Ezért nem is nézegetek Ferrarikat, és Lamborghiniket sem. Szentségtörés ez, tudom. Ellenben vannak a nagyszerű német oldalon olyan csecsebecsék amelyek Magyarországon sosem fordultak meg. Különösen csábító ez annak tükrében, hogy az ember tudja, még véletlenül sem próbálnak ilyen autót mindenféle kókány módszerekkel átalakítva, -replikának csúfolva- villogni a csajok elött. Ami különösen elmebeteg, hogy a mai kor egyik legellentmondásosabb autója 20 évvel ezelött az über-über volt az autósportban. Biztonságos luxusszedán mi? Muhaha. Tomboló vadállat. Nem sokkal több mint 20 éve vége lett a világnak. Azóta a rallybuzi csak öregszik, de nem fejlődik. Akkoriban az Audi nem azt jelentette amit ma. Nem jártak vele elnökök, mégis volt benne méltóság. A B-csoportos rallyban az Audi valami olyasmi volt mint a Ford GT 40 a versenypályákon. Elötte is voltak kiváló autók, aztán jött, látott, gyilkolt. Az egész történet mesebeli, akár egy James Dean film. A Sport Quattro valami egészen különleges, igazi álomautó. 32 centit vágtak ki egy Urquattroból és tettek bele egy borzasztóan erős 2133 köbcentis sor5-ös motort, 306 utcai lóval. Mert készült belőle párszáz utcán használható változat is. És még messze nem döngették a 306 lóval a feltöltött motor határait, hiszen egyes pletykák szerint a B-csoportos rally 86-os betiltásakor az Audi 1000 lóerős motort tesztelt. 100000 euro körüli árával messze a legtöbb a szupersportkocsi alatt van. Utcára épített rallyautó?  Nem az Impreza találta fel a spanyol viaszt, ugyebár.


És ha már utcai rallyautókról esik szó, akkor még néhány kattintás és elő is kerül a komplett Lancia Delta Integrale HF kínálat, 6000 euróért már kapni kiváló 16 szelepes változatot 196 lóerővel, alig rothadó kasztnival. Igaz, hogy a meglett korú olasz autókat néhány évente a halálból kell feltámasztani, hogy el ne porladjanak de aki csak egyszer hallotta a Turbo vidám fütyülését bármelyik talján masinán az tudja, hogy megéri. Egyesek szerint az olasz autó már a katalógusban rozsdásodik, ami nem teljesen korrekt megállapítás, ám kétségtelenül van valóságalapja.


Az elegancia és a stílus nem feltétlenül egyeztethető össze a játszós/szabadidőautóval, úgyhogy lusta neblóként a "youngtimer" és "utazóautó" halmazokat összenyitnám hiszen a kompromisszumkészség nem elhanyagolható. És egyáltalán mi értelme tovább keresgélni ha a böngészőre ugrik egy egy 1986-os Jaguar Double Six - a hármas szériából? 295 lóerő, automata váltó, bőrülések, fabetétek, stílus-egyéniség- méltóság. Mindezt 10000 euro alatt? Ide vele de azonnal. Ebben még anyag volt, akkoriban az angol urak még köptek volna egyet ha valaki az ezredfordulón túlról a dízel Jaguar hírével taglózza le őket. Persze  szigorúan csak egymás társaságában.










 A játszósautó és az utazóautó megvolt, ideje valami terepeset is pillantani, hátha az ember elakad a lóval, olyankor jól jön a segítő  négykerék. Hogy ne kelljen túl messzire szaladni alkatrészért, rögtön beleakadhatunk egy jó állapotban lévő G- Mercedesbe, ami 30 éve gyakorlatilag változatlan, elromlani sosem fog, az egyetlen ellensége a Flexkorong, nincs az a makacs rozsda ami képes átrágni magát ezen a terepjárón. Egy 1980-as példány alig 5000 euroért, kit érdekel ha kicsit kopott a fényezés? Egy rendes terepjárón szinte alapkövetelmény, hogy a sártól ne látszódjon a dukkó. Márpedig a jó öreg G-Mercedesnél elég nehéz jobb terepjárót mutatni, persze nem lehetlen, de felesleges. Nyilván lehetne találni sok amerikai monstrumot amelyek a V8-as motorjaik egyetlen morranásával képesek az ózonlyukon kilométeres lyukat ütve az égbe ordítani, hogy ők a legerősebbek, de ez felesleges.







 Mint említettem vadiúj szupersportkocsikat egyáltalán nem nézek. Nem mondom, hogy nem érdekel, hiszen aki autóbuzi annak van kedvenc Ferrarija is, de valahogy mégsem vonz annyira. Annál inkább a kis kasztni-bivaly motor kombó, amely zseniális és természetesen legalább annyira élvezhető mint egy Ferrari. Ezek közül elég sokat lehetne felsorolni, hiszen a 100 éves autótörténelem alatt akadt pár, ám a kedvencem egy amerikai mestermű a Shelby Cobra. Ezt az autót egy texasi -csirketenyésztő-autóversenyző, bizonyos Carroll Shelby álmodta meg a 60-as évek elején. Az elgondolás nem volt bonyolult, -mondhatni amerikásan egyszerű- kell valami kis kasztni aztán mi majd gondoskodunk a többiről. Mikor a koncepció kész volt már csak találni kellett valami alapanyagnak valót, ott volt rögtön a brit AC, a kis szériában készülő roadsterek gyártója, ami épp tönkrement, hisz a 60'-as évek elején sem volt már kolbászból a kerítés. Miután megjöttek az alvázak Shelby nem bíbelőött sokat a dizájnnal, belelökött egy böhöm V8-as motort, és történelemt írt. Eleinte a 289 köbhüvelykes motort próbálta de rájött, hogy ő bizony a lehetőségek hazájában él, ezért fogta a Ford 427 köbhüvelykes (7 literes) aluminiumblokkját és szemrebbenés nélkül egy sallangmentes cserét hajtott végre. Ez az egyetlen autó amiből tolerálom a replikákat, hiszen gyakorlatilag az eredeti is az volt. Sokan ezt az autót AC Cobrának hívják, tévesen, hisz sosem jöhetett volna létre egy aszfaltszaggató szörny ha nincs a texasi fickó aki életre keltette. És, hogy miért volt különleges? Képzeljük el amint 1965-ben békésen siklunk vadonatújan megvásárolt Chevynkben, és feltűnik valami lapos, kényelmetlen, és eszeveszetten gyors. Gyors, stasbil és nem európai? Hihetelen volt ez akkoriban! A gyártás idején egy Shelby 7000 dollár volt, egy átlagos autó úgy a harmada-fele. Ma egy eredeti Shelby megfizethetetlen, pláne a versenyváltozatok, a Daytona Coupék amelyekkel végigverték az akkori komplett sportágat. Ezért kattintok viszonylag gyakran a replikákra
, amelyek magát az érzést visszaadhatják és nem is túlzottan drágák. Istenverte büntetés ilyenből kétliteres motorral szerelt változatot venni, hiszen nem a külső a lényeg, az már akkoriban sem érdekelt senkit, sokkal inkább az, hogy mennyi idő telik el a motor beindítása és a halálfélelem borzongató érzése között.

A százdolláros legendája

A 60-as években akinek pénze volt az U.S.A.-ban és sportkocsit szeretett volna  szinte kivétel nélkül európait választott, ugyanis a Corvette-n  kívül nemigazán volt semmi a hazai piacon ami egy kicsit is sportosnak volt mondható. Mivel Shelby érezte ezt az űrt, megpróbálta a Cobra-val betömni, eleinte nem túl nagy sikerrel. Mivel jó bornak is kell a cégér a texasi exversenyző sem tétlenkedett sokat, megpróbálta magához édesgetni az élményekre vágyó gazdag versenyzőjelölteket akik versenyezni is fognak a Cobrával. A trükk abból állt, hogy Shelby beült a 427-es Cobrába és a műszerfalra ragasztott egy százdolláros bankjegyet. Aki 0-60 mph-re (0-100 km/h) való gyorsulás alatt le tudta szedni az megtarthatta a pénzt. Állítólag senki nem tudta leszedni. Persze ez csak afféle autós legenda, a valóságtartalmáról nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre elgondolkodtató.
Ennyit a szerelemautóról, amiből nagyjából 30000 euróért már vásárolható egy jó állapotú replika 3,5 literes V8-as motorral, ami ugyan még mindig nem 7 literes és nem is amerikai hanem brit (Rover) de ez is olyan elképesztően jól mozgatja a könnyű kis autót, hogy bőségesen elég a legelvetemültebb vadállatnak is. A koncepció nem hülyeség, hiszen azóta ezen elgondolás alapján épült a Dodge Viper , de ha nagyon sarkított példát akarunk hozni akkor a BMW Z4M is. Oldtimer ügyben egyáltalán nem tudok nyilatkozni, még nem gondolkodtam, hogy mi lenne az ideális oldtimerem, persze ilyenkor a legtöbb suta autóbuzi rávágná, hogy 300SL Gullwing, de az annyira ritka és becses, hogy olyan valószínüleg sosem lesz senkinek. Utcára/pakolni és futkosni? Hát, nem a legegyszerűbb kérdés, de erre is van válaszom. Bármennyire tartózkodom is a SUV-ok világától most mégis le kell tennem a voksot az egyik mellett. Tökéletes, megbízható, tágas és gyönyörű. És japán. Infiniti FX 45. Ennél stílusosabb rombolót még sosem láttam, de valószínüleg nem is lenne értelme tovább keresni. És a vicces, hogy gombokért hozzá lehet jutni. 30000 euro körül már van belőle tűrhető állapotú, persze kizárólag fehérben kéne. Mert úgy a szép! Ennyi lenne az én álomautólistám, kedves télapó! Bátran mondhatom, hogy a legvadabb elmebetegek közé tartozom, hiszen a mobile.de-n vannak motorok is, legalább ennyit fel tudnék sorolni azok közül is, persze nem akarok! Legalábbis most nem.

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://scheerti.blog.hu/api/trackback/id/tr6256441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zenithajhász 2008.02.12. 10:46:03

Szia!

Kösz a cikket! Tényleg jó volt. Egy aprócska dolog: zavaró volt, hogy a különböző autók között nincs kihagyva egy sor, azaz nincs tagolva. Nagyon összefolyik az egész. Itt a blogban nem lehet ezt 2 enterrel megoldani?

Üdv!

Faby 2008.02.12. 11:16:47

Jó írás, grat!

Azért az Audi Sport ugye nem 100.000 EUR, hanem "csak" 10.000 EUR?
Remélem csak elírás és nem komoly.

AP (törölt) 2008.02.12. 11:57:37

Addig nem dobom fel a pacskert, amíg nem lesz Integralém!
Utána már nagyon valószínű..

Eszter 2008.02.12. 16:04:51

Jó kis írás, köszi, h megosztottad velünk...

csiky944 2008.02.12. 18:27:12

Hmm az Integrale,az nem enne 5litert :D

rognork 2008.02.12. 18:29:24

> az nem enne 5litert :D

ejj, magának de jó az emlékezete és de saras a lába, hogy mindig beletörli...

csiky944 2008.02.12. 20:19:06

természetesen nagy Integrale fan vagyok,a S4-et is imádom,Henri Toivonen emlékére pedig minden év májusának elején pár könnycseppet elhullatok

GYUSZI BACSI · http://www.fizetesem.com 2008.02.12. 20:28:10

régen én is nagyon vágytam egy Delta Integrale-ra, de időközben már racionálisabban gondolkodom ...

hiába az évek (:

Tommi · http://matchboxmemories.blogspot.com 2008.02.12. 20:55:45

Scheerti: jó írás... A Cobrát leszámítva mindegyik kellene...

Tie · http://polisztirol.blog.hu 2008.02.12. 22:07:28

Valójában az egésznek nincs értelme.

Meg kell venni a G-t, és csókolom. Ahogy az ember beleül az első terepjárójába, rájön, hogy személyautót SOHA a büdös életben nem fog venni többé. Megszűnik vágy lenni egy RS4 Audi, de még egy régi Cobra is.

Rocko- 2008.02.12. 23:00:11

képzelem ahogy scheerti, miluman és én egy urQuattroval kocsikázunk körbe-körbe, mint Különben dühbe jövünkben.

furious (barika) · http://blog.3516.sk 2008.02.13. 11:03:26

Az "ömlesztettsajt" tördelés kicsit zavarja a diszlexiásokat, de mint a csokin képződő szürkés bevonat - az élvezeti értékből SEMMIT nem von le.Nagyon finom és inspiráló poszt lett.(Úgy döntöttem írok egy hasonlóan részletes írást saját álomautóimról)

Nándesz 2008.02.13. 14:44:45

Az urQuattro helyett lehet hogy nekem inkább egy 190es EVO Merci kéne, bár a fene se tudja... holtverseny! :)

Tie · http://polisztirol.blog.hu 2008.02.13. 16:22:55

Szóval az van, hogy az álomautók lényege annyi, hogy marha jó, ha másnak van olyanja, de hogy én magam küszködjek egy huszonéves HF Turbóval... Tudjuk hogy nagyon megy, hogy kultuszautó, leborulunk előtte, mint oly sok minden más előtt, mert tényleg nagyon-nagyon sokat tett le az aszfaltra (ehh, hülye szóviccek rovatunkat olvashatták), és néha még meg is kérjük a havert, hogy menjünk egy kört az öreg Jaggal, meg a Cobrával, meg a tökömtudjamivel, de nekünk maradjanak meg csak álmoknak, kardozzon a menthetetlenül elpusztult kábelkorbácsokkal, és az elöregedett turbócsöveket folyton lenyomkodó mechanikával, meg a régi karburátoros RoverV8-ban elkopott tű újraesztergáltatásával valaki más. Mink meg szépen elcsettegünk a terepjáróval, ami az öreg romok között még mindig a legszélesebb módon használható, faék-egyszerűségű autó. Ha egy mód van rá, mechanikus, adagolós dízel. :)

Tie · http://polisztirol.blog.hu 2008.02.13. 16:25:32

A legnagyobb előny meg tényleg az, hogy egy öreg, már-már veteránkorú terepjáró KIFEJEZETTEN akkor néz ki jól, ha ütött-kopott, és össze van karcolva, meg horpadva a bódé. :)

Johnny336 2008.02.13. 23:42:35

Ford Escort MkI RS1600. Meg Ford Escort MkIV RS Turbo. Illetve egy Ford Escort RS Cosworth (bar az annyira meg nem oreg). No meg egy regi szogletes Range. Ha ezek meglesznek, akkor onnantol be is fejezem a kocsik utani vagyodast, es mindenki a hajara kenheti a Ferrari F430-at, meg Murcielago LP640-et... :)

Oreg raliautok, azok az igaziak. Tudsz vele csapatni, de varosban is megallja a helyet, kenyelmes, amde elvezetes szaladgalasra is tokeletesen megfelelnek.