Valahol mélyen mindig sejtettem, hogy az okmányirodákban és a közhivatalokban kizárólag droidok dolgoznak, külön felvételi alapkövetelmény az ügyek akadályoztatása és a keszekuszaság. Na meg az sem árt, ha tudunk olyan szabályokra és törvényekre is hivatkozni amit az átlag honpolgár nem ismer, többnyire csak azért nem, mert évente 5-6 alkalommal kényszeríti a sors a hivatalba, két fázis között meg úgyis összekutyulják az egészet. Persze, el lehet olvasni a Magyar Közlönyt, de azt olvasgassa akinek Imre az anyja. Isteni dolog az okmányiroda, tényleg. Emberi sorsok peregnek le az ügyét elintézni kívánó nép elött, néha egész mulatságos a kiabálás, amit  a népes családdal érkező hiperpigmentált arcok rendeznek.

De a mai más volt. Sehol egy kis móka, ráadásul hétfő van, gondolatban még a közalkalmazott is az ágy, és a kávé között van. Ilyenkor gyakorlatilag lehetlen bármit elintézni. Pénteken is, ám akkor nem a hozzáállással van a gond, az ok prózaibb: AZ OKMÁNYIRODA PÉNTEKEN ZÁRVA VAN! Istenem, hát kell nekik az az egy nap lazítás, mikor be tudják hozni a sok  késében lévő munkájukat, hogy a hétvégét teljes lelki nyugalommal várják, és hétfőn kezdődhessen minden az elejéről. Van az úgy, hogy az ember vesz egy autót. Mondjuk azért mert már nem szeret buszozni, mert elege van az akciónyugdíjasokkal és fiatal suttyókkal folytatott kézitusában ami minden buszmegállóban vár rá. Mentségemre legyen mondva, a műfaj mesterének mondanak. Egyik barátom rám is aggatta a "tömegközlekedés Bruce Willis-e" kifejezést, ami nem tudom mennyire állja meg a helyét, mindenestere kétségteleül nagy traveller vagyok. Az ember ha már autót vesz ugy, akkor általában azért veszi, hogy használja is, idővel. A használat megkezédse elött ugye van egy olyan gyönyörű dolog, hogy átiratás.

Ez egy mondatban annyit jelent: Ha autóra volt pénzed akkor jól lehúzunk, különféle módokon, és ennek is örülj mert máshol még több. Tetszik érteni? Több tízerer forintot kirántanak az ember zsebéből egy jól irányzott húzással, az ember fizethet köbcentinként 18 forintot (jelen esetben) az APEH-nek, és még örül ha utána nem kezdenek el turkálni a zsebében. A másik gyönyörűség az eredetvizsga, ami 17000 forintnyi SEMMI.

Befizeted aztán kapsz egy darab sajtpapírt, hogy nem kezdted el átütögetni az alvázszámot meg a motorkódot. Kvázi tolvajnak néznek. Sebaj, ez a mi országunk, kell is valami különben mindenki nagyobb motorral járna mint amennyi után adót fizet. ( Én is.) Aztán lenyeletik veled a forgalmi törzsköny kombótizenkétezres díját. A mai napig nem tudom mi kerül azon a zöld szaron hatezer forintba. Sebaj. Szóval az átlag honpolgár megjelenik, még eredetvizsga és biztosításkötés elött az okmányirodában, hogy kérjen két üres csekket amit fel tud adni, hogy ne kelljen annyit sorba állni mikor a biztosítással, az adásvételivel és az eredetvizsgával jön és bizakodik, hogy néhány órás idegtépő várakozás után végre átírják azt a nyomorult autóját.

 Legalábbis én így terveztem. De egy hatalmas hülye vagyok, mert elfelejtettem, hogy ez nem Ausztria, hanem drága szép hazánk ahol a te kurva anyádat, mert fizetnél. Mindent az adózókért szemlélet, ugyebár. Rövid, másfél órás sorbanállást követően az információs pultnál lévő hölgynek vázolom, milyen elképzeléseim vannak, de ő határozottan félbeszakít, és közli, hogy ezt így nem lehet, hozzam be az eredetvizsgát, az adásvételit meg a biztosítást, akkor majd ad kettő BIANKÓ csekket amit feladhatok. Egyébként nem. Mit hitt? Hogy, lottómilliárdos vagyok és titokban fel akarok adni kétszáz millát az APEH-nek? Miért nem jó neki ha azt a két szelvényt hozom vissza ami ad(na), történetesen befizetve? A válasz kurta volt: Mert ezt így szokás. Ó. Értem. Tehát így szokás. Ezzel minden el van rendezve.

 A történetben az a mókás, hogy az ember reggel szépen beballag a biztosítóhoz, köt egy kötelezőt, aztán elmegy eredetvizsgáztatni, ahol ha szerencséje van nem röhögik körbe, "mit akar itt? Két hétig nincs szabad időpont ." címszóval, aztán ott kap egy csekket, amivel elmegy a Postára, feladja, odadja a szelvényt az eredetvizsgásnak, aztán ha szerencsénk van, mondom HA szerencsénk van akkor,meg is csinálják gond nélkül. Aztán az összes paklival elmegy az okmányirodába sorba állni, (mert időpontot ugye nem adnak) hogy adhassnak kettő biankó csekket amivel elmehet a Postára megint ,hogy feladhassa. Ezek után ismét beáll a sorba mint a birka, újabb laza két óra, ha nincsnek sokan, aztán talán kap egy sorszámot, ha jó a hangulatuk az ügyintézőknek, akkor nem kötnek bele az adásvételiben a megfolyt tinta miatt "nehezen olvasható" dátumba, aztán talán, ismétlem TALÁN átírják azt a nyomorult autót. Persze ha időközben nem fagy le az egész rendszerük. Akkor sajnos bukta van. Mehet újra a sor elejére. Majd másnap természetesen. Nem háborodtam volna fel ezen ennyire, ha már túl lennék az egészen, de sajnos még az átiratás elöttem áll. Isten irgalmazzon nekem!

Ezek után tessék nyugodtan lehülyézni az amerikaiakat, ahol ez a művelet kb 25 percet vesz igénybe, és a töredékébe kerül. De nem kívánom magaunknak az amerikai törvényeket, mert akkor mindenki szabadon jutna fegyverhez, gynítom nem kevesen rendeznének vérbalettet egy-egy ilyen jól sikerült ügyintézés után..