A mai napon, szűk egy évvel a bemutató után sikerült megnéznem a RedLine c. filmet, aminek a forgatása alatt Eddie" brotha can't drive" Griffin szarrátörte az Enzo-t. A film hozta az elvárást, igazi hollywood-i maszlag, penge verdákkal. Kétségtelenül felvonultatja a szupersportkocsik majdnem teljes felhozatalát, bár a csajos vonal nem kicsit túlzás. Adott egy huszas évei közepén járó csaj, akinek tuningműhelye van. Az van neki és kész. Mert az autótuningolás és a műkörmök jól megférnek. Az még oké, hogy az anyja a fő szerelője, de ez a hiperfeminim vonal már az elején bezavar. Nem is lenne ezzel semmi gond ha a tuningbemutatót nem rögtön egy Ford GT-vel kezdené, amivel persze agyonver egy felpiszkált Mustangot. Felkarolják, aztán belecsaphat a lecsóba. A sztori a szokásos, apuci versenyző volt, aztán jött a csúnya-csúnya NASCAR baleset amiben apuka meghalt. Kislány végignézte és soha többé nem versenyzett. Van ám szerelmi vonal is, anélkül egy autós film mit sem ér! Ja és persze szerepel benne az a bizonyos 100 000 000 dollár amit újabban semmiféle amcsi filmből nem tudnak kihagyni. Annyira kusza és bugyuta a cselekmény, hogy arra tényleg nem érdemes odafigyelni. Tavaly már megfogadtam a Tokyo Driftnél, hogy ilyet többet soha, de azért bele kellett néznem, hiszen benne volt egy rakás olyan vas amelyekről doktor Orosz évekig írhatna posztokat, akkor sem unnák meg az autóbuzik. A film fontos tanulsága, hogy: Ha betörik az Enzo szélvédője, akkor nem várunk három napot míg megjön a cucc Olaszországból, hanem elmegyünk és veszünk egy másik Enzot. Ezt így kell csinálni kérem. A film fő mondanivalója és tanulsága a következő: Az autók elvisznek A pontból B-be, a gyors autók bajba is kevernek. Van itt is motoros rendőr mellett elszáguldás, akinek persze megborul a mocija és nem bírja felállítani, ami tulajdonképpen nagyon jó poén lenne ha bő 30 évvel ezelött Bud Spencer és Terence Hill nem sütötték volna el minden második filmjükben. Semmiről nem maradtam le mikor úgy döntöttem, hogy nem fogok a premierre jegyet váltani, ez is afféle egyszernézős könnyed film amire az ember egy fél óra elteltével már nem is emlékszik. Viszont jó pont jár azért, hogy nem mindenféle agyonpiszkált cicatuningos japán rizsrakétákkal forgattak, hanem valós, létező  autókkal, amelyeket gyakorlatilag bárki megvásárolhat akinek elég vastag a bukszája. Tizes skálán a film kap tőlem négy pontot, azt sem a kimagasló színészi játék miatt, hanem a penge verdák miatt...


Továbbá: Ki jön a talira? Mikor érkezik a talira?