Tegnap elolvashattátok, hogy micsoda drodidok dolgoznak az okmányirodában, illetve, hogy milyen kedves az elbírálás. Ma újabb kísérletet tettem egy egyszerű, sallang nélküli autóátírásra. Ahogy én azt gondoltam. Reggel postára elrohan, biztosítási csekk felad. Utána telefonkönyv felcsap, telefon az okmányirodába:

-Tessék, okmányiroda
-Jó napot kívánok! Autót szeretnék átiratni, szeretném megkérdezni, hogy milyen papírok kellenek az ügyintézéshez.
-Adásvételi, forgalmi, törzskönyv, biztosítás, eredetvizsga.
-Más nem kell?
-Nem.
-Csak azért kérdezem, mert az előző tulajdonos hitelre vette az autót.
-Törzskönyve megvan?
-Igen
-Akkor nem.
-Köszönöm, viszonthallásra
-Viszhall....

Azt ugye már meg sem említem, hogy nem köszönt, biztos nem szokás. Utána telefon az eredetvizsgáshoz, hogy vinném az autót, de sietek, nagyon. Akkor vigyem, addig keres nekem időpontot. Időpont van, egy órán belül mehetek. Sietve, futva, irány az eredetvizsgás, hátha szerencsém lesz. Amint bementem rá is ugrott a gyerek, aki egy fejlett lajhár gyorsaságával gépelt. Miután sikeresen bevitte az adatokat, kiment és kicsit körbeszaglászta a kocsit, csinált róla néhány fényképet. Aztán elkezdett a rétegvastagságmérővel tapogatni a motortében. Kérésemre végigtapizta az egész kocsit, különös alapossággal, amiből megtudtam, hogy ez a kocsi eredeti színe. Ebben eddig nem voltam biztos. A bal elejét javították, de csak a sráhányót, komolyabb sérülése nem volt. A többi helyen hozta a gyári értékeket, nem kis meglepődésemre. Miután 17000 forinttal könnyebben utamra engedett, bőgázzal érkeztem az okmányirához, htha még nincsnek ötezren. 5-8 perces parkolóhely kutatás után végül sikerült találni egyet, pont azt amit egy A6-os Audi is kinézett magának. Engem nem érdekel mekkora kopasz vagy, ide most beállok-gondoltam. Be is álltam, végül az Audis is talált helyet, és nem kopasz volt, hanem ötvenes üzletember, öltönyben, azoktól meg nem szokás megijedni. Rövid ideig ácsorogtam az információnál mire vázotlam a csajnak a teendőket, mélyre hatolhatott az input mert bólogatott. Kaptam sorszámot: ÖN ELÖTT KILENCEN VÁRKOZNAK. Hmm, anyátok. Addig befonhatom a szakállam. Két ürge feladta a harcot, így már csak heten ültek elöttem. A várakozás alatt meghallgathattam egy komplett stand up comedy-t egy mattrészeg  faszi előadásában, aki új, állandó lakcímet szerett volna bejelenteni. 1500 forinttól indult a történet, valahol tizenezer körül hagytam abba a számolást. Az infópultos csaj annyi papírt írt fel szegénynek, amit hoznia kell, hogy szerintem életében nem látott annyit. De nem volt elkeseredve, annál több alkohol volt benne. Megtudtuk azt is (úgy tizenöten), hogy az élettársa nem írt szállásadói meghatalmazást, és ,hogy ez most neki nem jó. Sajnos a történet végét nem hallhattam, mert időközben az én számomat dobta ki a gép. Feltűntek az ismerős arcok, akikhez annyi jártam korábban. Mindenki kedvesen, mosolygósan fogadott. Pont a kedvenc ügyintézőmhöz kerültem, aki annyi mindent elintézett nekem akkoriban, ha sürgetett az idő. Na mondom, itt átírás lesz, még ma. Ha valaki képes rá akkor ő az. Adom neki a paksamétát, elveszi, és átböngészi. Szépen várakozok, a radiátor mellett, télikabátban, épp csak vörösdni kezdett a fejem mikor közbevágott:

-Opciós.
-Jajj, ne.
-De, ehhez bizony opciós papír kell.
-Az szép. Át tudod írni?
-Ismered a szabályokat, opciós törlőpapír nélkül nem írhatom át.
-De a cégeseket is át szoktad.
-Az más volt, akkor tudtam, hogy délutánra behozod az opcióspapírt, de ha megígéred, hogy még ma behozod akkor átírom.
-Nem vagyok biztos benne, hogy a gyerek nem dobta ki.
-Ilyet senki se dob ki, ez hivatalos papír.
-Nana, láttam én már érdekes dolgokat.
-Nem vagy egyedül vele.
-Akkor elkérem tőle, ha szerencsém van megvan neki.
-Kérdezd meg aztán ha megvan gyere vissza.
-Reggel telefonáltam, azt miondták minden oké, vigyem a papírokat és átirjátok.
-Na, az infopult, azt hagyjuk.

Miután elköszöntem és leléptem rögtön felhívtam a srácot, aki megnyugtatott, hogy "valahol" megvan neki. Személyes átvétel lesz, még ígért nekem maradék festéket is, olyat, amivel a lökhárítót színre fújták neki, ha neadjisten javítani kell. Újabb elkúrt órák várnak tehát rám az okmányirodában, ahova legközelebb sátrat is viszek, hátha ott kell aludnom. Amúgy nem akar valaki egy "hivatali szopatás" blogot indítani? Szerintem imádná a nép. Ja a történetből nem derül ki, hogy átrirattam e. Végül nem, mert nem akartam az ügyintéző csajt szarba keverni, emlékezve arra, hogy a sráccal semmi nem ment simán. Szóval lesz újabb kör, majd megírom.