Don említette az MV Agusta postnál,hogy örülne egy Moto Morini írásnak is. Hát tessék. Bevallom nem sokat tudtam a Moto Moriniről,utána kellett olvasnom és olvasás közben egyre jobban kezdett érdekelni ez a furcsa kis olasz motorgyár. Engem kicsit az Abarth-ra emlékezet,késöbb megértitek miért. A márka története 1937-ben indul Bologna-ban egy Alfonso Morini nevű fiatalemberrel aki Moto Morini néven motorokat épít. A motorok iránti elhivatottságára jellemző,hogy Morini már 16 évesen (1914) javította a kor kétkerekűit,ám az I. világháború miatt ilyesmire nem volt igény. Áttörést csak 1925-ben ért el mikor megismerkedett Mario Mazzettivel aki érdeklődött a munkája iránt és felismerte benne a tehetséget. Egy 125 köbcentiméteres versenymotorral indultak aminek Morini volt a tervezője,a gyártója és a versenyzője is. A versenyzéshez azonban csapatnévre is szükség volt így az MM név mellett döntöttek. 1927-ben az MM 125-el hat világrekordot állított fel Monza-ban. 1933-ban új sebességi rekordot állított fel: 175 köbcentis motorjával 162 km/h óra sebességgel száguldott. 1937-ben Morini és Mazzetti útjai szétváltak. Alfonso Moto Morini néven kezdett motorokat és alkatrészeket gyártani. A II. világháború idején háromkerekűeket gyártott amiket elsősorban szállításra használtak,katonai jelentőségük elenyésző volt. Ezeket 350 és 500 köbcentis motorokkal szerelték egészen 1943-ig mikor a gyárat lebombázták. Morini elképesztő akaraterejére jellemző,hogy 1946-ban már T 125 néven új motort dobott a piacra aminek 1947-ben meg is jelent a sport változata. Egy évvel késöbb Raffaele Alberti  megnyerte vele az olasz 125 köbcentis bajnokságot. 1949-ben már 12 lóerős volt a 125-ös négyütemű(!) versenymotor ami 10000-es fordulatra volt képes percenként és végsebessége 140 km/h volt. 1968-ig több kategóriában is nyerték a vversenyeket,bajnokságokat. Azonban 1969-ben az akkor már 71 éves csapatfőnök Alfonso Morini elhunyt. Lánya vitte tovább a vállalkozást. A 70-es évek elején a Moto Morini kijött a legjobban sikerült motorblokkal ami akkorban a piacon létezett. A 350-es V-twin blokkot a Ferraritól átcsábított mérnök Franco Lambertini tervezte. Késöbb a blokk 500-as változatai is megjelentek. A Strada és Sport modellek népszerűek voltak és sokáig gyártották őket. Az 1981-es milánói motor show-n bemutattak egy 500 Turbo nevű motort ami azonban soha nem került gyártásba. A Moto Morini elkezdett enduro motorokat gyártani ami a 80-as évek elején biztos piaci sikernek bizonyult. Elöbb az 500 Camel majd a Kanguro 350 modellekkel. A 80-as évek közepén azonban a vállalkozás anyagi válságba került amiből a kiutat egy viszonylag új stílus, a Cruiser megjelenésében látták, ezért piacra dobták az Excalibur 350,majd 500 köbcentis változatait. Az 500-as blokk után a Harley-Davidson is érdeklődött egy esetleges kisköbcentis Harley modellhez ami azonban pénzhiány miatt sosem valósult meg. A tőkehiány egyre erősödött és,hogy apja cégét megmentse a bezárástól Gabriella Morini eladta a márkanvet és a gyárat a Cagiva-nak. 1989-ben még kihozták a Dart modellt, a 72 fokos hengerszögű V-twin versenyverzióját és a Cougaro endurot,de az 1946-ban újjáépített gyárat így is csak 1993-ig tudták megmenteni. Bezárták mikor kifutott a legutolsó Excalibur széria. 1996-ban a Ducatival együtt felvásárolta a márkát a Texas Pacific Group. 2004-ben feltámasztották a márkát és beindították a 140 lóerős  Corsaro 1200, késöbb a 9 1/2 és a Corsaro Veloce típusok gyártását. A cég eladásait tekintve reménykedhetünk a márkanév fennmaradásában és további modellek bevezetésében.

Moto Morini Corsaro 1200

Moto Morini 9 1/2

Moto Morini Corsaro Veloce

 Video: Moto Morini Corsaro