Az olvasó úgy döntött,hogy legyen tényszerűbb B csoport post is,úgyhogy lesz. Mert az olvasó kérése szent.Vagy valami ilyesmi. Akik nem túlzottan érdeklődőek a motorsportok iránt azoknbak kicsit furcsának tűnhet,hogy az Audi a DTM-en kívül más sportágakban is érdekelt volt. Az Audi és rally történetéhez azért hozzá tartozik,hogy a 70-es évek végén a német gyártó elkezdett kifejleszteni egy TORSEN rendszeren alapuló négykerékhajtást.( TORSEN nem egy svéd mérnök volt, a szó a TORque SENsitive szavakból áll össze). Ez a rendszer viszonylagosan jól terhelhető volt. Igen ám ezt tudták a gyárban ,meg tudta pár ember aki már vett ilyet. És mit tesz egy gyártó ha minden idők legjobb reklámfilmje mellé szeretne még több elismerést? 
Beszáll a versenysportba. Valljuk be, az Audinak kapóra jött a 82-ben elindított B-csoport hiszen a homológizációs feltételeket az Audi könnyedén tudta teljesíteni és a nagyon engedékeny szabályrendszer lehetővé tette,hogy a csapatok bármilyen techinkát használhassanak. Elötte már futott Audi versenyautó a 4-es csoportban felvezetőautóként Hannu Mikkola kezei alatt,de a rally átalakulása miatt az eredetileg 4-es csoportra tervezett,lényegesen gyengébb Audit kénytelenek voltak átalakítani. Akkoriban a gyártók még nem igaszán tudták,hogy mi is az a B-csoport,annyit tudtak,hogy évi 200 darab autót kell gyártaniuk abból amivel versenyezni fognak,utcai szintre lebutított motorral. 
A motor elhelyezésén nem lehetett változtatni. A nagyobb gyártók nevetve legyártottak kétszáz példányt középmotoros autókból amiket aztán késöbb eladtak,hogy versenyautó készülhessen belőlük. A szabályok egyszerűek voltak: Vagy turbofeltöltős motor alacsonyabb köbcentivel vagy nagyobb köbcentis szívómotor. A minimális megengedett súly irtózatosan alacsony volt,a legtöbb kocsi simán nehezebb volt önmagában is mint amennyi lehetett volna.Az Audi a Lancia 037-el került egy csoportba, ez azt jelentette,hogy vagy 3000 köbcentis szívó vagy 2142 köbcentis feltöltött motort használhatnak, súlyuk pedig nem lehet kevesebb 960 kilogrammnál. 
A 70-es évek végén már jócskánt tombolt a Turbo-láz és a mérnökök a a fejlődést egyértelműen a Turbo használatában látták és így a kisebb köbcentis feltöltött motor mellett döntöttek.(1983-ban már indult Hannu Mikkola az Audival és meg is nyerte a B-csoportos bajnokságot de a legendás motorra még várni kellett). A döntés velejárója volt,hogy 200 darab Audi Sport Quattrot készítsenek. 1984-ben készült a speciális 2133 köbcentis sor5-ös,20 szelepes motorral szerelt 80-as Audi. Ennek az utcai autónak a teljesítménye 355(!) lóerő volt és a gyűjtők a mai napig ölni tudnának egy-egy jó állapotban fennmaradt 80-as Audiért. Ez az utcai autó (a versenyváltozathoz hasonlóan) a stabilitás érdekében 320 mm-el lett rövidebb mint az átlagos utcai társai. Az 1985-ös szezonban már a korábbi világbajnok Walter Röhrl vezette a Quattro S1 névre keresztelt B-csoportos versenyautót és társával Christian Geistdörfer -el megnyerték a San Remo Rally-t. Röhrl-t Nikki Lauda a megtisztelő Genius on Wheels jelzővel illette ami egy korábbi Forma1-es sztár szájából nem kis elismerés. Az Audi sikerként jegyzi a Michèle Mouton (igen,nő, de megnyerte a 81-es San Remo rally-t)által vezetett különlegesen átépített versenyváltozat győzelmét is a 85-ös Pikes Peak versenyen. Az évek múlásával a versenyautók kezdtek egyre erősebbé válni,ez alól az Audi sem kivétel. Elöl-hátul lévő McPherson felfüggesztései az idő múlásával egyre tökéletesebbek lettek, ez jelentősen befolyásolta a versenyautó menettulajdonságait.
A motor változatlanul Sor5-ös maradt ám a kezdeti 444 lóerővel szemben immár több mint 500-at adott le. A váltó egy hat sebességes változtatható darab volt amit mindig a pálya igényeihez tudtak alakítani. A brutális teljesítmény a KKK turbónak volt köszönhető ami a kor legmodernebb és legmegbízhatóbb darabjának számított. A szabályok betartásával is egyre erősödtek a motorok hiszen 3 év alatt (1983-ban még "csak" 360 LE) a motorok teljesítményei közel megduplázódtak,az autók irányítását hiába bízták a legjobb pilótákra,a versenyautók életveszélyesek voltak a nézőkre és a pilótákra egyaránt.
Egy-egy B-csoportos versenyautó nagyjából 2,5 másodperc alatt gyorsult 100 km/h-ra,végsebességük ugyan nem volt kiemelkeően nagy, képzeljük csak el,hogy 200 km/h-s tempó egy poros/murvás/vizes esetleg havas úton milyen nagy sebesség úgy,hogy nincs pálya körüli korlát ami megvédi a pilótát ha hibázik,nincs kavicságy, a nézőket semmi nem választotta el a versenyautóktól és a veszélyt nem érzékelő szurkolók gyakran centikre álltak a versenytempóban száguldó autóktól. 1986-ban több súlyos baleset is történt és a FIA úgy döntött,hogy a B-csoportot betiltja mert túl nagy az autók teljesítménye,és nem engedhették meg maguknak,hogy ennyi ember vesszen oda. A betiltást szorgalmazóknak Henri Toivonen halála volt a legfőbb érvük, és végül a FIA még kétkedő tagjai is beadták a derekukat. Ekkoriban az a szóbeszéd járta,hogy az Audi már készre fejlesztette az új 1000 lóerős motorját,amit azonban sosem tudtak élesben a B-csoportban kipróbálni.
