Régebben nem értettem a nyugdíjas mammereket, mit képesek órákig piszmogni a zöldségespult elött, aprólékosan válogatva minden egyes paprikát, a legkisebb hibára utaló jelre azonnal visszadobni a kosár aljára az árut. Rájöttem, hogy én is ilyen lettem. Persze nem ácsorgok kerekesszatyorral a gemüsestand elött és nem szidom hangosan a fiatalokat akik nem érnek rá finomkodni. Én rosszabb vagyok. A dolog úgy indult, hogy épp nincs autóm, ezért a Belsőségről jól ismert instant get filozófiát követve azonnal be kell cserkésznem egyet, ha törik -ha szakad. Az autóbuzi ilyenkor az internetet hívja segítségül, és  a népítéletet figyelmesen olvasva próbálja követni a "kevésbé szart -olcsón" tanulmányt. Kikötöttem, hogy francia nem lehet, akkor inkább alkalmazkodom a Volán sztrájkokkal megspékelt tömegközlekedéshez, és fagyoskodom a megállóban. Még mindig jobb mintha egy francia cséphadaróban látna meg bárki aki ismer. Ennyi erővel le is köphetném a tükröt. Brrr. Szóval a kikötések: viszonylag friss műszaki, max 1.6-os benzines motor, lehetőleg ne legyen szarráhajtva és ne egye meg a rozsda vigyorogva 2 év alatt. Ármegkötés is van, olcsón kell, nagyon. A plafon 300 k, nem veszek drágábbat, úgyis szétbaszom. Nini, itt van egy. Ford Escort, 1,4-es benzines, 90000 km-el, korához képest kitűnő állapot, 15 éves. De fehér. Az ocsmány. Sebaj, szín alapján csak a lányok választanak autót. Meg nem is túl nagy- méret alapján szintén a csajok választanak, na meg az amerikaiak akik köztudottan nem normálisak. Hja kérem, ahol kolbászból van a kerítés és a benzin gallononkénti ára alacsonyabb egy jobb minőségű ásványvízénél, ott lehet 7 literes motorral autót venni. Itthon csak az átiratás kerülne annyiba mint amennyit én az egész dologra szántam. Szóval a Ford: első ránézésre pikk-pakk, de lehet akár csitti-fitti is, kinek-mi. Reggel egy röpke telefonnal indítok, megvan e még a verda, potyára nem megyünk ahhoz drága a benzin, meg a faszom se kirándulgat ilyen mocskos hidegben. A kocsi még megvan, ez remek. Pénz zsebbe, hátha lesz is belőle valami. Nézem a kereskedést, vajon hol lehet? Úristen hisz ez egy Renault szalon, beszarok. Még jó, hogy messze vagyunk otthonról senki sem láthat, életreszóló égés lenne ha valaki meglátna egy ilyen helyen. Rosszabb a buzibárnál is, bár oda se járok. Begördülünk, sunyin szállok ki az autóból, várok, hátha kijön valaki, talán nem kell bemennem. Nincs szerencsém, mégis be kell mennem. Gyűlölöm, már most. Ennyit autóért csak odaadó gazda küzd, lehet, hogy én is az leszek? Nyilván beszámított autó, idős gazdára utal a 90000 km is, meg az is, hogy szépen rendben van. Messziről. Mondom mit akarok, az ember elszalad kulcsért, azonnal jön. Nem mondom neki, hogy igyekezzen, mert feszélyez a sok pinajeles kocsi látványa. Addig körüljárom. Az eredmény elkeserítő. A küszöbök jelentős része a kezemben marad az első tapintáskor- bazmeg ez rohad. Ez a kitűnő állapot? Ajajjj! Biztos ez is francia mércével számolandó. Már akkor látom, hogy ez a hal bizony méreten aluli, vissza kell dobni, de azért kiváncsi vagyok, hogy a gyerek miként próbálja ránkverni ezt a meglehetősen hulladék kocsit. Mondja, hogy kiváló, frissműszaki, új gumik, idős tulajok, sehol egy rozsdafolt. Sehol? Bazmeg ezt a vakok intézetéből szalajtották, ott is csak valami portás lehetett. Kacagok rajta, erősen. Mutatom neki a hátső sárvédőívet, olyan ocsmányul hegesztették ki, hogy annál még én is jobban megcsinálom, pedig nem vág szakmába. Nézem a tornyokat, azok rendben, akkor csak a fél alját kell ( ene- majd valaki másnak) rendbe vágni. A motor korához képest viszonylag rendesen indul. Szépen bedugjuk a kulcsot az első sárvédőíven keresztül az alvázba, ez biztos csak optikai csalódás, nem rohad ez! Körbejárom, nem szapulom, csak nézem.  A vezetőoldali ajtón szarrágittelt a festés, ez 100 méterről nem látszik, de 3-ról már simán. Pláne, hogy a hóval kontrasztot alkot a fehér színe. Semmit nem tud mondani arról, hogy mikor lett olaj vagy vezérműszíj cserélve a kocsin -legalább nem hazudja, hogy cseréltek. Az egyetlen elfogadható magyarázkodása: "-Ez a korral jár." Persze, senki nem vár hibátlan verdát ennyiért, csak azt nem értem minek odaírni, hogy korához képest hibátlan mikor egyáltalán nem az? Belül megkímélt, ez messziről látszik. Végül be sem ülök, minek? Nem látom értelmét tovább nézegetni. -Meg kéne emelni, hogy lássuk a csodát- mondja bölcsen kísérőm. Elutasítom, látja ő is, hogy nem érdekel a kocsi. Az árára azért rámegyek, hátha a hiéna kereskedő tesz valami visszautasíthatatlan ajánlatot. Nem tesz.

-Szóval 300
-Annyi -feleli.
-És milyen költségek merülnek még fel?
-Hát egy ötvenes még biztosan lesz.
- Egy ötvenes? És ez miből áll össze?
- Köbcentinkénti 18 forint, törzskönyv-forgalmi, eredetvizsga.
- Micsoda? -kérdezem már kissé idegesen. Az eredetvizsgát nem az eladó állja?
- Ó, ez megegyezés kérdése, de ebbe az árba már nem fér bele, az biztos.
-Oké köszi, a segítséget, majd átgondoljuk.

Ez hülyének nézett engem. Persze nem árultam el neki, hogy álltam én a barrikád másik oldalán is, szemrebbenés nélkül mondtam el ugyanezeket másoknak. Ők szépen kifizettették az eladóval az eredetvizsgát, mikor a Fordot leadta. Most nekik kéne benyelni, de ők nem akarják. Igen, 2007-ben még van olyan kereskedő akinél nem lehet alkudni és nem számolja bele az árba az eredetvizsgát. Egyértelmű, hogy a köbcentinkénti 18 ft-ot és a 12000-es forgalmi-törzskönyvet egyik kereskedő sem számolja bele, de az eredetvizsga már-már alap. Félreértés ne essék, a kocsi nem volt szar, de ennyit nyilvánvalóan nem ért, mikor megláttam már tudtam, hogy nem kell, csak érdeklődtem, hogy mégis mit próbál rámsózni az ember. A garanciáról szó sem esett, valószínüleg nem adnak még fél évet sem, még a fődarabokra se. És még valami: A friss műszakira visszatérve: Azt mondja az eladó, hogy a műszaki friss. Augusztusi. A novemberi, az a friss, de mindegy, nem kukacoskodok, ez lényegtelen, nem ezen akadtam ki. Kérdezzük, hogy ők csinálták e a műszakit rá vagy az előző tulaj adta le friss műszakival. Teljes mellszélességgel vállalja, hogy a műszakit ők csinálták, és hibátlan a kocsi. Pár perccel késöbb kérdezem, hogy mióta áll az autó náluk, erre jön a válasz, hogy kb. 1 hónapja. Most akkor hogy? Egy hónapja épp  Október vége volt, a műszaki vizsga meg ugye augusztusi. Ezt azóta sem értem. Biztos három hónapig volt műszakin.  Otthagytuk a dealert mint a huzat, hazafelé azt beszéltük, hogy biztos lesz olyan akinek sikerül ezt a kocsit elsütni, így, alku nélkül, aztán a következő műszaki elött ott fogja hagyni a mostani vételár jelentős részét a karosszériásnál, mert egyszerűen nem fog átmenni a vizsgán. Addig nekem marad a net böngészése, hiénaként csapok le minden adódó lehetőségre, elvére aki az első autót megveszi ami az útjába kerül az vagy mázlista, vagy hülye. Mindenesetre legközelebb viszek fényképezőt, és lefotózom a kocsit aztán kiteszem ide a képeket. A Ford egyébként megtekinthető a hasznaltauto.hu-n, direktlinket azért nem adok, de valószínüleg nem sok 92-es fehér Escort áll egy Renault szalon elött, úgyhogy könnyen rá lehet bukkanni.