Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy nem szeretem a napi politikát, mondhatni gyűlölöm. Tényleg. Nem is szólalok meg politikai témában, SOHA. Most sem politizálni fogok, azt meghagyom a zsúrpubiknak.
Azzal most lehetőleg ne foglalkozzunk, hogy melyik politikai oldal dobta a médiának koncként a 4,5 gurigás autófestés történetét, mert ez a sztori szempontjából lényegtelen, ahogy az is, hogy mit akartak ezzel elérni, és igazából csupán újabb idióta vitához vezet két tábor között, aminek semmi értelme.
A történet nem bonyolult, a Köztársasági Őrezred vásárolt még tavasszal három darab páncélozott A8-as Audit, amelyekkel a külföldről hozzánk érkező közjogi méltóságokat szetretnék szállítani. Meg az itthoniakat is. Szállítsák, ha akarják. Az, hogy mennyibe került egy Audi nem tudni, mert államtitoknak lett minősítve, éppúgy, ahogy a felszereltsége is. Vigyázat, a titkosított CD-tár visszalő! Nem azért kellett átfesteni, mert nem tetszett a rendőröknek a színe, hanem azért, mert ezek használt páncélautók, és nem egyforma színűek. Azért nem baj, ha ugyanolyan a színe mindhárom autónak, mert így a konvonjban nehezebben lehet kisakkozni, hogy a védett személy melyikben utazik. Ez végülis nem rossz dolog, csak épp felesleges. Egy csúzlit, követ, vagy kézifegyvert lóbáló ember semmiképp nem tud kárt tenni egy ilyen autóban, maximum akkor, ha a közeli építkezésről lopott markolóval eldolgozza kicsit őket. RPG-vel meg viszonylag kevés állampolgár sétál az utcán. A nagyon fontos külföldi vendégek pedig csak a saját autójukba hajlandók beleülni, az amerikai elnöknek például mindjárt kettő páncélozott limuzinja van, rakétaelhárító-rendszerrel, kilőhetetlen gumikkal, a legnagyobb kaliberű golyónak is ellenálló páncélzattal. Még a harckocsiaknának is ellenáll, már ha épp indul. Legutóbb Olaszországban szart be neki a csúcsverda. Ilyenkor szépen átül a másikba, -persze a testőrök gyűrűjében- és a legnagyobb nyugalomban folytatja az útját. Vannak viszont olyan kiemelten védett emberek, akik nem jönnek külön udvartartással hazánkba, nekik jó lesz. Például hozzánk érkezik XY ország külügyminisztere. Őt az átlag júzer fel sem ismerné, még akkor sem, ha előtte állna a büfében kakaóscsigáért. Meg egyébként is, ki akarná bántani XY ország ismert emberét, és miért pont itt nálunk?
Visszatérve az Ódikra:
Kellett a három kocsi, kellett az azonos szín, ciki lenne, ha a konvoj olyan lenne, mint egy Benetton reklám. A festés 4,5 millába került. Az rengeteg. Kb a hatszorosa a normális árnak. De ha a legjobb mesterekkel dolgoztatnak, elvárják a legigényesebb munkát, és az egyedi színt (az Audi feketéje nem az), akkor is lazán belefért volna mindhárom kocsi festése az összegbe. Az őrezred pedig a márkakereskedébe vitte az autót, nehogy elvesszen a garancia. Logiikus, kell az, ha véletlen megnyekkenne valamelyik csúcslimuzin a pesti utakon, akkor cseréljék gariban a fél futóművet. Ők elvégezték a munkát, majd írtak egy számlát 4,5 millió forintról, amit a megbízó, nem vitatott, és ki is egyenlített. Mert ez az összeg nem irreális (szerintük, hiszen kifizették). Meg kell hagyni, elég borsos árai vannak a szerviznek, borzasztóan érdekelne, hogy egy olajcserét meg lehet-e úszni náluk fél milla alatt?
Van egy olyan érzésem, hogy valaki megint jól járt.*
(*természetesen a védett személyekre gondolok, akik kényelmesen utazhatnak a szépen újrafényezett Audiban, gyönyörködhetnek szép hazánkban, amint a magyar ugar megcsillan a friss dukkón. Ön talán másra gondolt?)