Igazából sosem értettem az újkori hotroddereket. Tényleg nem. Tulajdonképpen már azt is nehéz felfogni, hogy a nagy víz másik oldalán miért építenek felnőtt emberek olyan autókat, amelyeknek egyetlen feladatuk, hogy jól nézzenek ki. A Hot Rod tényleg nem ugyanaz, mint a 40-es évek egyik napos szombatján a Boneville-i sóstó mentén. Azok a srácok szükségből szedegették le a felesleges karosszériaelemeket az öreg Fordokról. Maguk szereztek új hengerfejet, ők tettek rá új karburátort, ők építették őket, azért, hogy mindennél gyorsabban mehessenek ott, ahol senki nem zavarja őket. A festést meg hagyták, ahogy van. Az nem számított.

Ma ezzel szemben lehet rendelni alvázat, hozzá a legmodernebb krómozott futóműelemeket, hatalmas tárcsafékeket dobféknek álcázva. Kasztnit, bármilyet, még műanyagot is, ha épp csak arra futja. De megcsinálják fémből is, kellő mennyiségű local credit ellenében. Ezt össze lehet építeni, a lényeg, hogy csillogjon. Kell rá valami drága egyedi fényezés lángnyelvekkel, meg hatalmas króm felnik peres gumikkal, drága bőrrel az utastérben, meg persze a lehető legnagyobb motor, amit rendelni lehet dobozban, lehetőleg legyen krómozott ez is. Cukormáz mindenütt.

Hanem maradták ám még jóizlésű autóbuzik Ámerikában is, ők tényleg ortodox hívek. Nem akarnak megalkudni senkivel, őket nem érdekli, hogy milyen a fényezésre a kocsiknak. Találnak egy ócska bódét, megerősítgetik kicsit az alvázat, hogy masszív legyen. Természetesen az elvakultabbak elkészítik a padlót fából, ahogy kell. A motorok terén sem szégyenkezhetnek, keresnek valami öreg vasat, amiben még anyag volt, és a régi iskola szerint nekilátnak a bűvészkedésnek. Nincs csicsás felni, nincs drága fényezés, nincs drága anyagokból elkészített utastér. Csak a tiszta hot rod érzés, amit a régiek is érezhettek, akik hasonló autókat tákoltak..

Itt egy videó a témában, nézzétek meg:

Azt hiszem van valami igaza a srácnak!