Olvasom az Indexen, hogy a német rendőrök nyomozni kezdtek a roncsprémium során eltűnt autók ügyében. Mindig szívesen példálózunk Németországgal autós ügyekben, állítólag ott mézeskalácsból van a vasorrú bába szaglószerve is, vagy mi. Hát nem, ott is szívás fenntartani egy nagymotoros öreg autót. Így nem is rúgott túl nagy öngólt a német állam az ötmilliárd eurós roncsprémiummal.
Autónként 2500 euró nem kis summa, még ott sem. Főleg úgy, hogy az öregebb, nagy teljesítményű autók gyakorlatilag eladhatatlanok náluk is. Igen ám, de mégis mi lesz a 9 évesnél idősebb, esetenként hibátlan autókkal? Elméletileg ezekkel sem tehetnének kivételt, de a bontókban dolgozó ukrán, török, román, lengyel és persze magyar munkavállalók is szeretnek pénzt keresni meg biztos auóbuzik is, sajnálták volna szétvágni a teljesen használható verdákat.
Így nem is kellett sokat várni, míg megjelentek az első trélerek, amelyek keletnek fordultak az ott még használható és főleg eladható vasakkal. Hamar rájöttek tehát, hogy roncsautót szállítani még a magyar kárpótlási jegyeknél vásárlásánál is nagyobb buli, rengeteget lehet keresni vele. A népi legenda szerint folyamatosan vitték az autókat jellemzően Ukrajnába, ott ugyanis némi pénzért nem kérdezik meg, hogy honnan van és hova tart a vasgyűjtemény. A másik jellemző úticél természetesen Törökország, ott sem kérdeznek túl sokat, eladni pedig mindennél könnyebb. Valószínűleg Magyarországra is került a jóféle német autókból, de itt nem lehet forgalomba helyezni ezeket hivatalosan, így feltehetően egy másik motor és alvázszámmal gurulnak tovább. A németek pedig nem értik, hogy miért buli a keletieknek, hogy mindenféle papír nélküli roncsot kivisznek az ordszágból. De nekik akár mindegy is lehetne, hiszen ezek az autók valószínűleg nem a német autópályát fogják koptatni. Az ukránok, törökök, oroszok, magyarok, lengyelek, litvánok, szerbek és románok pedig vígan közlekednek tovább a levetett német roncsokkal.
Kedves olvasó, te vennél német roncsautót óccsóé?