Winkler a japán útja alkalmával azt írta,hogy a budapesti költöztetős Zuk is kitűnne az átlag autók közül. A japán átkozottul furcsa nép nekünk európaiaknak(?), más a gondolkodásuk,az ötltözködésük,és betegesen vágynak az egyediségre. Mondjuk ez nem is csoda ha valaki egy olyan országban él ahol a zsúfoltság mindennapos. Kétségkívül szeretik a nyugati kultúrát,talán még betegesebb a nyugathoz való vágyódásuk mint Kínának vagy Oroszországnak.  És Japán az elmebeteg tunerek hazája is. Míg Amerikában a Big-block és a hatalmas króm alkatrészek a tuningautók elengedhetetlen részei,náluk egész más. Megfigyelhető,hogy minden valamire való tuner legalább kétcsövű égnek meredő kipufogót tesz a kocsijára ami nem szép és a kocsi teljesítményét is rontja valamennyivel,viszont az emberek felfigyelnek rá. Elképesztő csónakformák, lemezből kialakított egyedi sárvédők valamint egyéb karosszériaelemek gondoskodnak a meghökkentésről. Mert ugye egy Nissan 350 Z-re karbonszárnyakat venni bárki tud,de az ilyenhez sok munka kell,na meg erős gyomor hogy az ember ne hányja el magát minden egyes garázsajtónyitásnál. Van még egy másik, az amerikai izomautó kultúrát lemásolni hivatott stílus ami a Ford Caprikkal ellentétben a kocka alakú japán autóknak jól áll. A fényezést illetően sikerült kiválasztaniuk az összes olyan színt amitől jóizlésű autóépítő azonnal köp egyet és megfogadja,hogy ha a karját vágják is le akkor sem lesz ilyen színű kocsija. De ott valahogy természetesek ezek a "jó elmebetegek" és aki szokott videómegosztókon bönészni az tudja,hogy a japán szórakoztatásnak nincs párja. Akinek nem tetszik a távol-keleti tuning az se kövessen el bánatában hara-kiri-t a Gloomy Sunday-t hallgatva,inkább olvasson növényekről,mert az megnyugtató.

És itt a video amiből mindenki eldöntheti,hogy tetszik e neki a japán "tuningművészet":