A hónap öreg videójában van jegesmedve, retekfehér cipő a gázon , törött Zsiguli, szóval minden, ami miatt a régi oktatóvideókat érdemes megnézni.  

Ahhoz képest, hogy régen mennyire nem bírtam Schumachert, az utolsó szezonjaira egészen megkedveltem, mindegy volt, csak ne Alonso nyerjen. Remélem nem lesz bukta a hétszeres világbajnok visszatérése. Hogy lesz-e nyolcadik cím? Nem hiszem, túl sok fiatal akar világbajnok lenni, mindenki motivált, ő meg már úgyis megnyert mindent, amit lehetett. De abban biztos lehet midnenki, hogy gyors lesz, nagyon gyors.

Kivételesen nem autós vagy motoros poszt következik. Előrebocsátom, nagyon ritkán nézem a tévét, de én is hallottam már a T-mobile új, karácsonyi reklámszpotjának zenéjét. Tudjátok, az ember a dugóban reked, a csaj meg énekel neki. Nem vagyok ugyan nagy rajongója a stílusnak, nálam a Wham és a Slágeren szarrájátszott Neoton Família is kultúrsokkot okozott, de tény, hogy ez a mostani szám nem tűnik csapnivaló gagyinak.

Feltűnt, hogy egyre több embertől kapom üzenetben a wiw-en a youtube-os linket, e-mail-ben, körlevélként is körbefutott, amin meg is lepődtem. Vajon ennyi embernek tetszik ez a szám? Eleinte nem is gondoltam semmi másra, hiszen tényleg fülbemászó dallam, és sok ember ilyenkor annyira ünnepi hangulatban van, hogy simán képes egy-egy zenét küldeni félidegeneknek is. Aztán leesett. A mindenségit, hiszen ezek az emberek felszólításként értelmezték a címet! 

A dalt ugyanis Szabó Ágnes írta, Add Tovább! címmel, ami az embeddelt youtube-dobozban valóban megtévesztő lehet, nézzétek csak!

Néhányan úgy tűnik annyira beleélték magukat, hogy azonnal tovább is adták, bármiféle gondolkodás nélkül. 10 nap alatt 91 000 ember nézte meg a klipet, ami hazai viszonylatban ilyen rövid idő alatt egyáltalán nem rossz, sőt  nagyon jó eredmény. Pláne a T-mobile-nak, ők ugyanis félrértésből tuti kaptak kb. 20 000 embert, akik azért kattintottak a klipre, mert az ismerőseiktől levélben, vagy wiw-es üzenetben kapták azt. Zseniális, még akkor is, ha nem feltételezünk szándékosságot. 

Tanulság nincs, talán csak annyi, hogy az emberek még mindig képesek bármit továbbküldeni gondolkodás nélkül. Nincs semmi gondom a körleveles emberekkel és az iwiw-en üzenőkkel sem, csupán érdekességképpen írtam le, elsősorban azoknak, akik szerint a baráti spammelés már rég megszűnt. 

Áldott karácsonyt midnenkinek!

Mindenki ismeri a zseniális filmet, a motoros üldözésre pedig bizonyára még az is emlékszik, aki nem látta a mozit húsz éve. Steve McQueen (Virgil Hilts kapitány) egy német katonától zsákmányolt motorral menekül a svájci határ felé, nyomában a németek, végül nem sikerül megszöknie. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a híres jelenethez nem tudtak német motort használni. Bár McQueen zseniálisan motorozott, nem tudott volna a nehéz BMW-bokszerrel ilyen látványosan csapatni, ugratni és forgolódni. Nem tehettek mást, fogtak egy 1961-es Triupmh T6-ost, lemázolták, majd megcsinálták vele minden idők egyik legjobb motoros üldözését, bízva abban, hogy senkinek nem tűnik majd fel a különbség. A motorokhoz értők azonnal kiszúrták, hogy valami nem stimmel, de a jelenet nagyszerűsége miatt ezt soha nem rótták fel a készítőknek. 

Íme a jelenet:

Franciák. Sokan gyűlölik őket, ha másért nem, akkor azért, mert franciák. A magyaroknak ott van Trianon, de ha másért nem, már csak azért is buzik, mert csigát esznek. Nekem van más okom is, sokkal triviálisabb, mint a húszas évek külpolitikája. Van egy autóm, francia. Mikor megvásároltam, már lendültek is a magasba a mutatóujjak: szopni fogsz. Akkor csak legyintettem, mind hülye, aki gondolkodás nélkül szarozza. Aztán nekik lett igazuk, a baráti mutatóujjak helyett Pierre és Jean-Jacques tartják felém büszkén a középső ujjukat: megvetted lúzer, innentől a te bajod! 

Az történt, hogy az egyébként tökéletesen működő autó egy nap nehezebben indult, majd megtorpant hidegen. Melegen hibátlanul üzemel, nem is kell neki több két percnél, hogy bemelegedjen és hibátlanul használhatóvá váljék. Gyertyacsere, gondolta Stirlitz. De nem, a gyertyacsere nem segített. Az üzemanyagszűrőt is cseréltük, az sem. A légszűrőcsere sem. Mi lehet még? AC-pumpa? Lehet, hogy nem kap elég anyagot? Lássuk. Öt nap állás után spriccelt a benzin a csőből, ez nem AC-s. Akkor itt bizony valami elektronikai probléma lesz. Francia autónál? Kizárt dolog. Ja, nem. Izé, könnyen lehet. Némi (rengeteg) matatás után a szerelő kiderítette, hogy a fojtószelep-potméter egyik lába szakadt. Hát, zseniális. Nagyjából beszerezhetetlen alkatrész, még akkor is, ha az ember ismeri Prokee-t, aki álmából felébresztve is utánad tudja dobni a cikkszámot és az árat, mandínerből. 

Azért felhívtam a helyi Renault-nagykövetséget, hátha ők majd mondanak valamit, egyáltalán létezik-e ilyen alkatrész. Létezik, komplett befecskendező-rendszer, ami nem is francia, hanem német, Bosch. 160 000 magyar pénzért. Hát, anyátok, mondtam magamban és azonnal bontókat kezdtem kutatni. Azt persze kitalálhatjátok, hogy sehol nem akadt bontott 1.4-es Renault, a legtöbb helyről nem is válaszoltak az e-mailre, a telefonos megkeresés is rendre azt az eredményt hozta, hogy itt kóla van. Az, a szopa-kóla. Sebaj, majd Prokee újfent. De ezúttal ő sem, sajnos nincs ilyen alkatrész, nem is gyártják, nem is lehet kapni, egyáltalán. Ajajjj. De semmi baj, nekiállunk megforrasztani, hátha. És akkor jött a felismerés, hogy az őrült békaevő, a sápadtarcú csigazabáló, az országharmadoló pribék lyukas torx csavart használ.  Azt eddig is tudtam, hogy ők az idióta szabványok nagymesterei, ahhoz túl rövid ideig voltak náluk vendégségben a németek, hogy ezen változtassanak. 

A műszaki Kiszel Tündéknek mondanám, hogy a lyukas torx-készlet nem fordul elő minden háztartásban, sőt, a barkácsáruházakban se adják 599-ért konténerből. Na, nem beszerezhetetlen, de vidéken próbáljon valaki délután(itt este) hatkor bármiféle szerszámboltba bejutni. Lehetséges, de csak hidegvágóval. Ó, az átkozottak. 

Nincs mese, szükség van egy magyar szabványra, egy olyanra, ami semmivel és senkivel nem kompatibilis. Ez zárná a tejesdobozt, a sörösüveget, még a bort is, nem beszélve az ipari felhasználásról. Képzeljük el milyen érzés lenne a kitikkadt francia turistáknak jéghideg ásványvizet osztogatni, amit aztán nem tudnak kinyitni, csak a szállodában, ahol már semmi kedvük nem lesz az addigra langyos löttyhöz.  Majd megtanulnák, hogy lehet itt még bazmeg. A köcsögök.

Korábban már írtam a Forma-1 egyik legizgalmasabb időszakáról, amikor a BMW egy utcai blokkal okozott meglepetést mindenkinek. Most van hozzá egy nagyszerű videó is.

Az viszont nagyon érdekelne, hogy mit szólhattak a versenyistálló vezetői, amikor valaki előállt azzal, hogy egy, már akkor több, mint húszéves utcai blokkal álljanak ki a többi csapat ellen. Mindenesetre biztos kinéztek az illetőnek valami nyugodt kis panziót a Bajor-erdőben, hogy elvonulhasson a hülye gondolataival pihenni egy rövid időre. A többi pedig már történelem. 

Sose szerettem a Lowridereket. Igen, ismerem a történetet a mexikói csikánókról és a gonosz kaliforniai rendőrökről, akik megbüntették őket a túl alacsony autók miatt, és hopp, már meg is született a Lowrider, az ellenállás jelképe. Tény, hogy a legkedveltebb Lowrider-alapok  futóművén nehéz rontani, de egy ugráló autó a legkevésbé se menő. A paródiák azonban zseniálisak, főleg, ha az öreg kontinensen készülnek. Néhány szerb srác pedig zseniális videót csinált, nem volt Impala, csak Zastava 1300, nem volt hidraulikus futómű, csak néhány haver. Megoldották. Fasza.

Az S-blog szerény történetének egyik legnagyobb vihart kavart posztja a segédmotorok rendszámozása kapcsán született bejegyzés volt, a mai napig érkeznek hozzászólások, vélemények, levelek a témában. Ideje volt továbbgondolni, azaz mi lenne, ha vezethetnénk 125-ös motort B-s jogosítvánnyal? 

Akinek kedve van, olvassa el a cikket.

Észrevettem, hogy amikor a bloggerek több blogban tűnnek fel egyszerre, akkor elhanyagolják a saját, rendezgetett kiskertjüket. Így van ez majd mindegyikünkkkel, akik az Autófília mellett törtünk lándzsát(hű az anyját, ez milyen modoros volt). Szóval a blogger ilyenkor hülye képeket vagy videókat szúr be a kedvencei közül, legtöbbször még arra sem veszi a fáradtságot, hogy kommentálja azokat. Nos, ilyet kaptok most ti is, kedves olvasók.

   Tegye fel a kezét, aki legalább egyet végignézett. Csalni nem ér, meg tudom nézni a statisztikát!

Rocko küldte ezt a norvég kampányfilmet, ami kicsit durvára sikerült ugyan, de mindenképp elgondolkodtató.

Mit gondoltok, itthon miért készülnek még mindig borzasztó rossz balesetmegelőző filmek? Talán a pénz hiányzik, talán az ötlet, de lehet, hogy az ORTT szólna be rendszeresen az ilyen kampányfilmek miatt, mert lehet, hogy nem tetszene a gyerekeknek, akik minden délután verekedő családtagokat nézhetnek a délutáni showműsorokban. Az szórakoztatás, ez pedig indokolatlanul durva. Világos.

Szóval az van, hogy egy ideje nem írtam hosszú és olvasmányos posztokat, pedig régen szoktam. Az ok egyszerű: sokszori visszaolvasás és szerkesztgetés után rájöttem, hogy egész egyszerűen nem tudok jól írni. Vannak emberek, akiket ez cseppet sem zavar, engem nagyon.Szerencsére az körvonalazódott, hogy nem én vagyok kifejezetten béna, hanem azok tehetségesek, akik ezt JÓL tudják csinálni. Nem is foglalkoztatott a dolog, újságírónak, pláne autós újságírónak lenni biztos nagyszerű hivatás azoknak, akik értenek hozzá. Aztán levelet kaptam pár napja, hogy mi lenne ha mégis próbálnék írni valamit. Kapásból levágtam, hogy ez szívatás, a sokat emlegetett autófíliás levlistán ez nem ritka, kérdezzétek csak Prokee-t. De nem, egy autós lap főszerkesztője tényleg komolyan gondolta, hogy írjak nekik egy próbacikket. Én próbáljak ki egy autót? Maximum a sajátomat, az úgyis egy szar.

Le is írtam, úgy másfél óra alatt, csináltam hozzá kurva béna fényképeket, te meg elolvashatod, mert megjelentették. A fotókat szégyellem a legjobban, de ez van, ha az embernek nincs egy csepp szépérzéke se. Mondjuk ezt az R19-esből is láthatjátok. Mindenesetre úgy gondolom, hogy az újságírástól ez nagyon-nagyon messze van, épp annyi, aminek látszik. Egy rövidke cikk egy autós oldalon. Mindenképp érdemes elolvasni a következők miatt:

-Röhöghetsz a lúzeren, akinek ilyen szar autója van.

-Röhöghetsz a pofátlanul béna fotókon.

-Röhöghetsz a szövegen. Nem a vicces részén, mert olyan sajnos nincs.

-Felháborodva elküldhetsz a picsába az F-Astra fikázásért (ami nincs is benne).

-Találhatsz benne dilettáns faszságokat. 

-Te lehetsz az első, aki a szerzőt fikázza a kommentekben.

Bizalmas információim szerint eddig öt autós újságíró olvasta, kettő véleményét ismerem, ők udvariasak voltak:) Külön köszönet az Autófília levlistásoknak azért, hogy nem kezdtek el álneveken kommentelgetni, ígéretük ellenére. Szóval olvassátok, röhögjetek, háborodjatok fel, csettintsetek, és mondjátok, hogy senkiháziak kezében van ez a szakma is. 

Olvasom az Indexen, hogy a német rendőrök nyomozni kezdtek a roncsprémium során eltűnt autók ügyében. Mindig szívesen példálózunk Németországgal autós ügyekben, állítólag ott mézeskalácsból van a vasorrú bába szaglószerve is, vagy mi. Hát nem, ott is szívás fenntartani egy nagymotoros öreg autót. Így nem is rúgott túl nagy öngólt a német állam az ötmilliárd eurós roncsprémiummal.

Autónként 2500 euró nem kis summa, még ott sem. Főleg úgy, hogy az öregebb, nagy teljesítményű autók gyakorlatilag eladhatatlanok náluk is. Igen ám, de mégis mi lesz a 9 évesnél idősebb, esetenként hibátlan autókkal? Elméletileg ezekkel sem tehetnének kivételt, de a bontókban dolgozó ukrán, török, román, lengyel és persze magyar munkavállalók is szeretnek pénzt keresni meg biztos auóbuzik is, sajnálták volna szétvágni a teljesen használható verdákat.

Így nem is kellett sokat várni, míg megjelentek az első trélerek, amelyek keletnek fordultak az ott még használható és főleg eladható vasakkal. Hamar rájöttek tehát, hogy roncsautót szállítani még a magyar kárpótlási jegyeknél vásárlásánál is nagyobb buli, rengeteget lehet keresni vele. A népi legenda szerint folyamatosan vitték az autókat jellemzően Ukrajnába, ott ugyanis némi pénzért nem kérdezik meg, hogy honnan van és hova tart a vasgyűjtemény. A másik jellemző úticél természetesen Törökország, ott sem kérdeznek túl sokat, eladni pedig mindennél könnyebb. Valószínűleg Magyarországra is került a jóféle német autókból, de itt nem lehet forgalomba helyezni ezeket hivatalosan, így feltehetően egy másik motor és alvázszámmal gurulnak tovább. A németek pedig nem értik, hogy miért buli a keletieknek, hogy mindenféle papír nélküli roncsot kivisznek az ordszágból. De nekik akár mindegy is lehetne, hiszen ezek az autók valószínűleg nem a német autópályát fogják koptatni. Az ukránok, törökök, oroszok, magyarok, lengyelek, litvánok, szerbek és románok pedig vígan közlekednek tovább a levetett német roncsokkal.

Kedves olvasó, te vennél német roncsautót óccsóé?

 Ha a Pikes Peak verseny kerül szóba, akkor mindenki azonnal a videót említi. Igen, A VIDEÓT. Azt a felvételt rendszeresen meg kell nézni, Ari Vatanen fantasztikus, a 405-ös Peugeot pedig olyan hangokat produkál, hogy az autóbuzik nem győzik visszapörgetni. Nagyjából ennyit tudnak az emberek a Pikes Peak versenyről: valamikor nagyon divatos megmérettetése volt a raliversenyzőknek, a sok kanyar, meg félelmetes szakadék Colorado Springs közepén.

Hát igen, 156 kanyar, 4200 méteres magasság, 1400 métetres szintkülönbség az indulástól a hegytetőig, ez nem a gyerekek játéka. Újabban azonban elég felkapott verseny lett, ami talán nem is a véletlen műve.  

Marcus Grönholm is beszállt a játékba, nem akarta kihagyni a szerpentint, amit ő is csak a Vatanen videón látott korábban. Sokáig nem is kellett csapatot keresgélnie, az Olsbergs Motor Sport Evolution azonnal épített neki egy 800 lóerős Fiesta versenyautót(reklámgyanús), az RS 200 óta talán a legdurvább Fordot. Egész jól haladt, aztán elromlott a turbó. Grönholm így 11 perc 28.963 másodperc alatt ért célba, ezzel minden idők ötödik legjobb idejét autózva. A csapatvezető szerint megfelelő turbóval ez a Fiesta simán bemehet 10 perc alá. Ugye, hogy basszameg?

De a durva az, hogy Kari talált róla videót is.  A basszameg nem elég kifejező.

Rengeteg autós videót láttam már, olyat is, ahol szupersportautót törnek össze idióta jaszkarizók. Ez nemcsak anyagi részről borzasztó,- hiszen egy-egy elem javítása vagy cseréje az ilyen autóknál iszonyatosan drága- a baj az, hogy a sportkocsi vonzza a szemet, az emberek figylenek rá, így arra is, ha valaki sikeresen lebontja az elejét egy kisteherautó oldalán. Ha ezt még rögzítik is, az duplán kellemetlen. Az igazi szégyen mégis az, ha bejárja az internetet is, ahogy ez a felvétel is teszi:

 Tanulság: Vásárolj bolondbiztos Lamborghinit, vagy ne jaszkarizz mások előtt!

Az Indavideó autós csatornájában találtam ezt a videót, ami a fűnyírótraktorok versenyéről készült. Zseniális. Nem maga a videó, hanem az ötlet. MInden normális ember tudja, hogy mekkora ökörség munkagépekkel versenyezni, azt azonban csak kevesen, hogy milyen jó móka.

Azon gondolkodtam, hogy vajon a japánok mennyire lennének vevők a fűnyírótraktoros driftre?  Köztudottan szeretik az elmebeteg sportokat, imádják magukat megmérettetni és megalázni különböző tévés vetélkedőkben, talán ezt is szeretnék. Lehet, hogy ez a jövő nagy biznisze?

A használtautón nézelődve találtam ezt a zseniális hirdetést Magyarország egyetlen törésmentes, mindössze 35000 km-t futott GSXR 750-eséről, ami minden idommal rendelkezik. Azt biztosan a hirdető is tudja, hogy nagyon sok ilyen idom van törésmentesen a padlásokon és a műhelyek polcain, hiszen a tulajok előszeretettel dobálták le róla, hogy street fighter-t csináljanak a motorból. Azt ugyanis gyönyörűen kiadja. A kanyart nem mindig, bár ez inkább a tulajdonosok hibája. 

35 000 kilométert futott 1987-es GSXR, a második tulajdonostól, ép idomokkal. Ötszázért (300 egy borzasztó romos street fighter példány). Muhahahha. 

Szeretném leszögezni, hogy a Fast & Furious filmeket egyáltalán nem tartom jó autós moziknak. Tudom, hogy mindenki imádja ezt a kupac szart, aki még nem látott közelről autót. A valóságtól néha egészen messze el tudnak rugaszkodni a készítők, a történet lapos, unalmas, kiszámítható. Az igazi hülye mégsem a  sztori írója, inkább az a stáb, ami az autókat válogatja. Ami csicsás, színes, és van jó sok króm a motorháztető alatt ( krómozott turbófeltöltő nélkül mit ér egy valódi tuningautó?), az szerepelhet. Legutóbb azonban rúgtak két öngólt is. Csúnyákat.

A legújabb, negyedik részben(2009) láthatjuk még a harmadik rész egyik szereplőjét, a driftes japán gyereket, aki Tokióban felrobban az autójával. A negyedik rész tehát a második(2003) és a harmadik(2006) között helyezkedik el időrendben, ha minden igaz. Ehhez képest ott figyel a kedves főszereplő alatt egy Subaru Impreza WRX Sti. Ez önmagában még nem lenne baj, ha nem a 2008-as kiadás lenne. Most akkor hogyan is?

Szintén az új filmben van egy jelenet az elején, ahol egy Ford RS 200 gyorsul épp egy Hacsi ellen. Ez azért durva, mert az RS 200-ból pont 200 utcai készült (ennyi kellett a B-csoportos raliautó homologizációjához) meg ezen kívül 20 darab versenycsapatoknak. Szinte mindegyik másképp gyorsul, volt olyan, ami 2,1 másodperc alatt ugrott százra, az utcaiak 3,5 és 4,5 között. Cserébe brutálisan gyorsan kopik a motor,ami egy versenyautónál nem szokatlan. Gyorsulási versenyekre ilyen autót csak a legnagyobb őrültek használnak, akinek van egy, az félti-óvja-megbecsüli, nem négyszáz méteren veri agyon a méregdrága motort egy biztosan felpöckölt Hacsi ellen, ami ehhez az autóhoz képest olcsó tömegtermék, bámennyire is legyen féltett kincs.

Sebaj, lényeg, hogy a közönség jól szórakozzon a bevétel meg hatalmas legyen. Az ilyen minőségi filmek után nem is értem, hogy miért csodálkozunk az itthoni szarokon. Lehet cukrozni a taknyot, az attól még nem lesz puding. 

Az az igazság, hogy nem akartam írni a Talmácsi körül kavargó viharfelhőkről, átmeneti balhénak tűnt ez az egész, a Forma1-ben a hisztikirály Alonso számtalanszor eljátszotta ezt a McLarennél és a Renaultnál is. Csapat szinten pedig a Ferrari fenyegeti Ecclestone-t úgy 10 éve, hogy abbahagyja a versenyzést HA....  

Nos, Alonso még mindig pilóta, a Ferrari még versenyben van. Azt gondoltam, hogy itt is valami hasonló lesz, kis szájkarate aztán minden megy a maga útján. Ehhez képest itt egy magyar sportoló, egy világbajnok motoros, akinek épp nincs csapata, nem indul a versenyen. Bede Márton írt korábban Talmácsiról egy publicisztikát, azzal az írással nem tudtam azonosulni, de sokan mások sem, kapott is rendesen a fejére a szerző kígyót-békát. Újra írt Talmácsiról, ezúttal azonban nagyon igaza van. Különösen abban, hogy Talmácsi Gábor nem világsztár. Borzasztó rossz ezt így leírni, főleg akkor, ha az ember szereti a motorversenyzést és örül, ha magyar versenyzőnek szurkolhat. Az igazi baj mégis az, hogy az ilyen versenysportokban szinte azonnal talál a csapat egy másik, hasonlóan tehetséges pilótát. Azért reméljük, hogy hamarosan Talmácsi Gábor ismét motorra ül, az ő feladata a versenyzés, nem a szerződések elemzése.

Itt egy interjú Gáborral a botránnyal kapcsolatban:

Mindig félve nézem meg a mostanában vetített filmek legvégét, ugyanis a hollywoodi pénzcsinálók legtöbbször ezeket is telenyomják erőltetett és megrendezett bakikkal, miközben a stáblistát látjuk. Különösen azért gyűlöletes ez, mert jellemzően a legjobb filmzenét szokták vele szétütni, hogy miért, arról ne kérdezzen senki, én se értem.

Ken Block esetében nem éreztem így, egy percig sem tudtam komolyan venni ezt az embert, pedig én is elengedtem néhány basszameget, mikor a driftes-ralis videóját láttam. A tiszteletet megérdemli, láttam mit művelt az autóval, félelmetes látvány volt, még így is, pláne ha az ember mellette ült volna. De Ken akkor is egy életművész bohóc, aki képes fogadásból 50 métert ugratni egy versenyautóval. Több levelezőn ment körbe az eredeti videó, mint a szoksásos gyerekrablós Hoax, amit mindenki hetente megkap kínos pontossággal. Olyanoktól is jött az őrült Subarus pörgés, akik gyűlölik az autókat, és undorral néznek mindenkire, aki nem_rendeltetészerűen_használja.

Aztán ma megkaptam a kimaradt jeleneteket is. Azonnal megnéztem. Olyan helyről jött, ahol értenek az ilyesmihez. Ráadásul nagyon kíváncsi voltam, hogy az USA ügyeletes ralis-driftes hülyegyereke éppen mivel szórakoztatja magát, meg úgy egymillió embert, aki a videót eddig látta. 

Azt kell mondjam, nem csalódtam. Épp ilyesmit vártam egy nagyra nőtt gyerektől, aki ha eddig belevágott valamibe, abban biztosan sikeres lett. És a hihetetlen az, hogy hiába van a videó teletűzdelve mindenféle reklámmal, az ember akkor is végignézi legalább kétszer. 

Ken Block jól érzi magát és közben pénzt keres vele. Ez az ember egy átkozott zseni!

Nem vonom kétségbe, hogy Palik László sajátos közvetítési stílusa néhány embert kifejezetten idegesít, még a mindig békés Prokee is beszólt, pedig őt igazán nehéz kihozni a sodrából. 

Bevallom, nekem is volt már olyan, hogy le kellett halkítani a tévét, mert a vasárnapi pörkölt után kicsit meredek volt a sok ökörség. Aztán mindig belegondolok, hogy mennyivel rosszabb sportkommentátorok vannak nála, akik ráadásul még unalmasak is. Laci szerencsére nem ilyen, mindig dob valami újat a kalapba, amin röhöghet az ember egy jót.

A 2009-es szezonban sem kellett sokat várnunk, Laci főnixmadárként tért vissza, megújult erővel fikázott-oktatott-fenyített.

Ha Palik Laci mondja, akkor EL KELL HINNÜNK, HOGY HAMILTON AUTÓJA PUSZTULMÁNY!

Sose érdekeltek túlzottan a repülő autók, bár kétségtenül van bennük fantázia, de amiket eddig csináltak, azok mind béna prototípusok voltak. Aztán a Karotta tegnap küldött két videót, amin egy tényleg működő repülő autó van.

Bár azért a 194 000 dollárért, amennyibe a Terrafugia került elég szép autókat lehet kapni, mégis van benne valami zseniális. 

Csak ne lenne RONDA!

A többség jól tudja, hogy a raliversenyeken a szalag nem azért van kihúzva, hogy elbassza látványt, hanem azért, hogy annál közelebb lehetőleg senki ne álljon a pályához, ahol iszonyatos sebességgel döngetnek az autók. A versenybíró sem azért van ott, hogy legyen egy köcsög, aki beleköt az emberbe, ha szól, hogy hátrébb kéne állni, azt illik tudomásul venni.

Mégis minden ralin akad néhány köcsög itthon is, aki nem tud 500 métert gyalogolni, ezért MIDNENKÉPP a gyorsasági közepén kell autóznia. Persze, biztos kényelmesebb klímás autóból nézni, mint a pálya szélén állni, nem is lenne ezzel baj, ha időben érkeznének, mondjuk az első autó előtt, és az utolsó után távoznának, meg persze ha nem állnának közvetlenül a pálya szélére.

Ezt a videót küldöm nekik szerettel:

Kari is megmondta: A gyorsasági nem parkoló. 

Tegye fel a kezét, aki nem hallotta még egy fröccsöző szakitól, vagy mindenhez jobban értő ismerőstől a címben szereplő mondatot! 

A baj csak az, hogy akkoriban is érdekelte az embereket az, hogy adott esetben ki tudnak-e szállni az autóból ha baj van. Videókamera is volt, de akkor még jobbára nem a hiéna marketingesek fegyvere volt a BIZTONSÁGOS AUTÓ. Gondolom, ezekkel a felvételekkel nem is nagyon dicsekedtek. Én legalábbis nem tettem volna.

Tessék nyugodtan a fenti videókat mutogatni a hülye nagybácsiknak, mikor a hatalmas kasztnira hivatkozva nem kötik be magukat a zöldséges Merciben!

Elnézést, mostanában nem sokat foglalkoztam a bloggal, de még mindig akad néhány száz ember, aki naponta idetalál olvasgatni. Nekik nem tudok eléggé hálás lenni. Cserébe kaptok néhány képet és videót a teljesség igénye nélkül:

Ők csak az új vízálló fényhidat próbálják ki. Nem is lepődnék meg egy olyan rendőrségi közleményen, ahol tényleg ezzel mentegetőznének. Benne lenne az a kifejezés, hogy vízzáró funkciója kipróblásra került. Bazz.

Forrás: legalja

Nem tud kiállni, de a rendszámot fölírja: Női kézírás, ezen nem is lepődtem meg, de ki az az őrült, aki krétát hord magával a parkolóban? Pedagógus nem lehet, akkor ott lenne, hogy édes fiam.

Forrás:legalja

Ez pedig az Ír Rally, ahol Chris Atkinson rendesen odaveri a citromot:

Ezeket a szimpatikus fiatalembereket  nagyon-nagyon meg kéne verni, hogy eszükbe se jusson még hasonló se. A közönség reakcióját és fújolását teljesen megértem, a CE Rally-n is akadt egy fotóriporter, aki rendszeresen beállt a pályára úgy egy méterre, és szinte mindegyik versenyzőnek kicsit ki kellett engedni a kocsit, hogy el üssék a hülye majmot, aki valószínűleg fotóriporter volt. Őt is meg akarták verni, de aztán jött Robby Gordon a H3-as Hummerrel, és nem engedte ki a gépet. Fotósunk meghátrált. Na ja, ki akarna szívózni egy Hummerrel?

Leverte, mint vak a poharat kategória:

Még mondja valaki, hogy a Gallardo női autó. Így hasít egy csajlambó.

Tíz gumisból kilenc ezt a módszert ajánlja: E! Mi?

Tudom, hogy nem nagy szám ez a válogatás, de tessék a főzeléket is megenni, attól fütyül a nyúl is szépen.

A fenti címmel készült 1978-ban a Csak ülök és mesélek című műsor egyik riportja, az első magyar streetfighterrel. Körmend réme indiánfilmekből merítette az ihletet..

Ezt mindenkinek látni kell, tényleg.