Szeretném leszögezni, hogy a Fast & Furious filmeket egyáltalán nem tartom jó autós moziknak. Tudom, hogy mindenki imádja ezt a kupac szart, aki még nem látott közelről autót. A valóságtól néha egészen messze el tudnak rugaszkodni a készítők, a történet lapos, unalmas, kiszámítható. Az igazi hülye mégsem a sztori írója, inkább az a stáb, ami az autókat válogatja. Ami csicsás, színes, és van jó sok króm a motorháztető alatt ( krómozott turbófeltöltő nélkül mit ér egy valódi tuningautó?), az szerepelhet. Legutóbb azonban rúgtak két öngólt is. Csúnyákat.
A legújabb, negyedik részben(2009) láthatjuk még a harmadik rész egyik szereplőjét, a driftes japán gyereket, aki Tokióban felrobban az autójával. A negyedik rész tehát a második(2003) és a harmadik(2006) között helyezkedik el időrendben, ha minden igaz. Ehhez képest ott figyel a kedves főszereplő alatt egy Subaru Impreza WRX Sti. Ez önmagában még nem lenne baj, ha nem a 2008-as kiadás lenne. Most akkor hogyan is?
Szintén az új filmben van egy jelenet az elején, ahol egy Ford RS 200 gyorsul épp egy Hacsi ellen. Ez azért durva, mert az RS 200-ból pont 200 utcai készült (ennyi kellett a B-csoportos raliautó homologizációjához) meg ezen kívül 20 darab versenycsapatoknak. Szinte mindegyik másképp gyorsul, volt olyan, ami 2,1 másodperc alatt ugrott százra, az utcaiak 3,5 és 4,5 között. Cserébe brutálisan gyorsan kopik a motor,ami egy versenyautónál nem szokatlan. Gyorsulási versenyekre ilyen autót csak a legnagyobb őrültek használnak, akinek van egy, az félti-óvja-megbecsüli, nem négyszáz méteren veri agyon a méregdrága motort egy biztosan felpöckölt Hacsi ellen, ami ehhez az autóhoz képest olcsó tömegtermék, bámennyire is legyen féltett kincs.
Sebaj, lényeg, hogy a közönség jól szórakozzon a bevétel meg hatalmas legyen. Az ilyen minőségi filmek után nem is értem, hogy miért csodálkozunk az itthoni szarokon. Lehet cukrozni a taknyot, az attól még nem lesz puding.