Egy fényező barátom szerint pusztán arról van szó, hogy az Astra magyarországi gyártásakor az Opel nem volt a helyzet magaslatán a hazai igényeket tekintve, és nem tudta, hogy az átlagos szoci autósok körében, akik megszokták, hogy azt kapják ami épp van raktáron, nem kell túl bonyolult színskálát villanatani, úgysem fog senki túl sokat válogatni. Ezért meglepődtek mikor az első: "VAN FEHÉRBEN?" kérdést intézték hozzájuk. Erre gyakorlatilag nem voltak felkészülve, hiszen a nyugati országokban nem szokott gondot okozni kicsengetni egy normális szín árát. Mivel a fehér mindenből olcsóbb volt, kénytelen volt az Opel is valamit lépni, így a gyártásba kerülő modellek első szériái már kaptak fehér fényezést ami alatt nem volt annyi alapozó, és gyakorlatilag más sem. Szerinte ezért rohadnak jobban a fehér Astrák a többinél is.

Kérem, akinek van közelebbi infója cáfoljon meg!

Mit kezdjen a józan paraszt a meglévő 260 lóerős autójával, ha a megjelenésen is javítani szeretne és nem elég neki a lóerő?

Elindulunk újra a teszkóba és csurig töltjük a bevásárlókocsit igényes tuningcuccal. Kapaszkodjatok, nehéz menet lesz!

Szóval adott egy hiperszuper agyonpimpelt autó, ami már-már Ferrari magasságokba emelt minket, most ideje továbblépni, hiszen az idő pénz.

Mindenekelött el kell gondolkodnunk azon, hogy a megannyi lóerő csak nehezen jut le a földtre a szar elsőkerékhajtással, nincs mit tenni, rögtön a parkolóban nekiállunk lefeszíteni egy Quattro feliratot egy Audiról. Bízunk benne, hogy a nagyonkopasz-nagyonerős tulajdonos nem veszi észre a tevékenységet, ellenkező esetben fel kell hívni Marikát akinek a sógora a balesetin rendel. De nyert ügyünk van, kicsit karcos lett a német bálna, de lejött. Hálistennek senki nem látta. Ezt rögtön telepíthetjük is, így az "Astra uattro" emblémával ismét sikerült újabb lóerőkkel gazdagítani a ménest. Arról ugye nem tehetünk, hogy a művelet végrehajtása közben a "Q" betű az autón maradt, nem baj, helyesírásból úgysem kapott senki hármasnál jobbat Ilonka néninél az önkormányzati iskolában. A biztonság kedvéért az éj leple alatt azért Herr Ulbricht osztrák rendszámos A6-osáról is lefeszegetjük a Q betűt, így már senkinek nem fog feltűnni az apró hiányosság. Ezzel ismét mi lettünk a bajnokok, német az autó, még jól is áll neki, 19 lóerő ismét hozzáadva a lóerőgyárhoz, tapadás ezerrel.

A sportkormány iszonyatosan jó érzése az első napokban meghozta a várt eredményt, így sajnos a lökhárítót javítani kell, minek vennénk újat, a műanyaghegesztőt épp nekünk találták ki. Hogy ne legyen ocsmány, gyorsan beszerzünk egy gazdaságos fehér festékspray-t és gondosan lefújjuk. Megjegyzés: Legközelebb a művelet végrehajtása elött az odatapadt bogáncsot, szalmaszálakat és rovarhullákat távolítsuk el, mert a büdös életben nem fogja be a sorjás műanyagot. Gondoljunk rá milyen ciki volt kimagyarázni a búcsúi bálban, hogy miért pattogzik a festés. Szerencsére a parasztok hamar megették, hogy azért pattogzik mert karbon van alatta és a sebességtől felpattogzik a fényezés. Kissé zavaró, hogy a hátsó lökösre nem maradt elég festék, így úgy néz ki mint a festő Laci horpadt Sierrája a templom meszelése után. Nem baj, majd mindenhova előre megyünk, úgy nem látszik. Különben is, mi az az 1 hónap míg megjön az újabb szállítmány  fára-fémre-élőlényre festék Lengyelországból? Azért siethetne az a hülye Polák, elég szar érzés mindig sötétben járni... 8 lóerő adott, a duplája lesz ha megjön a többi festék. Az, hogy elüt az autó színétől, ne zavarjon minket, felesleges aggódni, úgysem süt sokat a nap ebben az évszakban.

Az utastér olyan középszerűnek hat, hát fel kell dobni. Nem is kezdhetnénk mással mint a jó öreg Kuka utas matricával. De a teszkóban sajnos nem kapni ilyet, úgyhogy ipari méretú túrakésünkkel nekiesünk a nagybácsi féltett Wartburg De Lux kombijának, abban van egy egész jó állapotú. Szegény még a horvát tengerpartot is megjárta vele, sebaj, nincs idő nosztalgiázni, cselekedni kell. Egy óvatlan mozdulattal sajnos az NDK remekének számító műszerfalba csontig hatol a penge, nagy a baj. De nincs mit tenni, folytatni kell a tervet. A matrica szépen lejött, kár, hogy 20*5-ös lyukat hagyott maga után. Ezért meg fog ölni. Még jó, hogy a hangfalas Gyuri épp most hozott be Ausztriából egy csomó kidobott autórádiót. Kicsit igazítunk rajta és épp belefér az egyik. Az install közben keletkezett károkat majd kipótoljuk epokittal és hobbibetonnal.  Ha a küszöbbe jó volt akkor az utastérbe is megfelel. Úgyis kőművesnek tanult az öreg. Miután leküzdöttük a nehézségeket ideje némi PalmaTex ragasztóval helyére billenteni a szebb időket látott matricát. Büszkén virít: Kuka utas vésd az észbe, ne pofázz a vezetésbe. Istenem micsoda idők voltak. Mostmár elmondható, hogy retro az autó beltere. Ezt se tudja minden autó! Meg is jegyzi Klári, -aki logisztikai menedzser a second hand shopban-, hogy gagyi. Régen szimpatikusabb volt a Klári, míg a turkálóban volt bálabontó. Csak azóta ilyen nagy az arca mióta a jóisten felvitte a dolgát. Klárit egy jól irányzott könyökössel gyomorszájon vágjuk, de nem rázza meg, már hozzászokott. Klári édesanyja új magasságokba emelte a napszemüveg öltöztet szlogent mikor egy alkalommal rossz flakonosbort vitt haza az élettársának. Hiába no, családban marad. Igazán megérthetné, hogy rosszul viseljük a kritikát. A rally üléshuzatot megkoronázandó be kell szereznünk egy biztonségi öv-védő huzatot.Sparco feliratos ,természetesen. Ez ám a hímzés öcsém, a nagymuter elsunnyoghat az ósdi falvédőivel. Sajnos szupersportautónkban gyárilag nincs kartámasz, ezt a súlyos hiányosságot azonnal pótolni kell, és ennek nem csak esztétikai hanem biztonságtechnikai okai is vannak. Drága ülésekre költeni nyilvánvaló baromság, ezt mindenki tudja, a rallysok is csak felvágásból teszik. Méghogy stabilitás? Minek? Balról ugye fog az ajtó a kanyarban, jobbra pedig, nos ide kell a kartámasz ami megakadályozza, hogy az anyósülésről élvezhessük tovább a versenyt. Esztétikus és masszív. Szinte jó kézbe venni. Univerzális,műbőr. Épp passzol. Váltani ugyan még nem tudunk tőle, de majd bekopik. Mikor a haverok rákérdeznek, hogy mi az a hatalmas MADRE IN PRC felirat az alján hetykén rávágjuk, hogy a legcoolabb távolkeleti tuningcég, gyakorlatilag ők a teszkó kizárólagos beszállítói. Elismerően bólint mindenki, nem hiába, ők is tudják mi a jó.. Apropó váltás. Sajnos a nemrégiben beszerzett halálfejes váltógomb feladta a harcot, ideje másikat beszerezni. Mivel rajtunk kívül senki nem tudja, hogy hány sebességes az autónk simán vehetünk 6 fokozattal ellátott váltógombot. Műfa színű, isteni. Szinte becuppan a helyére, ahogy kell. Rendes versenyautó nem maradhat speciális pedálok nélkül, ezért azonnal beszerzünk egy garnitúrát. Az sem zavar minket, hogy összesen 2-2 mm marad a pedálok között, így alkalmunk nyílik egyszerre nyomni a féket és a gázt. Valami Walter Röhrl  is így csinálta állítólag. Vajon őt is kiröhögték a csajok? Néhány Airbag feliratot is el kell helyeznünk az utastérben, érezzék magukat biztonságban a prosztók. Sajnos a teszkóban nem kapható kamu nitróspalack, ezért azt házilag kell elkészítenünk. Mivel mindegyikünk tipikus könyvmoly, így a könyvtárban tartunk egy szűk baráti összejövetelt, éjjel kettőkor. Ez a BTK alapján betöréses lopásnak minősül, de mi az ilyen bonyolult dolgokhoz sosem értettünk, hiszen nem a római jogot, hanem a poroltót tanulmányozzuk. Otthon, mert mindkettő hazajött velünk, önszántából. Már csak annyi a teendő, hogy igényesen lefujjúk őket kalapácslakkal és a csomagtartóban elhelyezett mélyládára helyezzük őket. Ezáltal a mélyláda  még stílusosabban prdodukálja a hangzást. Kész öröm ez a tuning. A belső teret feldobhatjuk még igényes plüssberakással is, ez csak növeli a tekintélyt a pórnép körében. Egyúttal einstandot tartunk ötéves unokahugunk szobájában és minden férfiasnak mondható plüssállatot azonnal a járműbe helyezünk. A kalaptartó maradékain rázkódó bólogatós kutya sem maradhat ki egy valamirevaló tuningautóból, hátt abból is beszerzünk párat. Cicás napfényvédőkkel is el vagyunk már látva, tökéletes a belső tér, legközelebb még egy mosolygó vanília illatú gömböt is be kell újítani, akkor már a tökéletes és kényelmes autózás non plus ultrája lesz a kocsink. Ezekért 135 lóerő a jutalmunk, kezdünk félelmetesen erőssé válni.

Nem megengedhető, hogy egy ilyen erőtől duzzadó gép csupán egy krómvéggel tudassa a pórnéppel urakodó mivoltát, ezért a hangnak is utat kell találnia mesés szerkezetünkön. Mivel gyorsan kell az eredmény inkább nem várjuk meg míg a korrózió elvégzi dolgát és behangolja a kipufogónkat. Saját kezünkbe vesszük az irányítást és egy amerikáner fúró segítéségvel tésztaszűrővé alakítjuk a hátsó dobot.  Sajnos sosem voltunk a mértékletesség mesterei ezért a legrosszabbra is felkészülve készítsünk a közelbe forrasztó ónt amivel a felesleges lyukakat könnyedén befoltozhatjuk. Miután behangoltuk nagyszerű autónkat elismerően zsebeljük be az érte járó 35 lóerőt.

Mivel autónk külső megjelenése még nem tükrözi teljesen egyéniségünket ideje lesötétíteni. Mármint az ablakokat. Sajnos egy ilyen művelet nagyon költséges ezért inkább megvásároljuk a fóliát folyóméterre és házilag szabjuk ki. A dolog szépsége, hogy a körömvágó ollóval kiszabott fóliadrabkákból összeálló mozaik épp megakadályozza biztonságos kilátást, viszont kívülről sem látszik. Sajnos műbizonylattal nem rendelkezünk de a rendőr ezért fog utoljára szólni. És egyáltalán melyik tányérsapkás majom merne belekötni egy ilyen autóba? 12 Lóerő fáradozásaink jutalma.

Sajnos világítás terén nem vagyunk már a helyzet magaslatán, ezért 3 pár ködlámpával mutatunk elrettentő példát mindenkinek aki kekeckedne velünk. A háromból egy pár kifejezetten felfele világít, hogy a buszsofőrök és a kamionosok se legyenek olyan nagy legények ha nem kapcsoljuk le a ködfényszórót mikor szerintük nincs rá szükség. Ez különösen jó mulatság ha épp valakit előznénk, és a háta mögött vakítjuk el. A hülyéje, megérdemli, miért nem kotródik ha látja, hogy JÖVÖK. 27 Lóerő a jutalmunk az igényes szettért.

Mivel autónk csak úgy duzzad a lóerőtől, nem árt ha a földön tudunk vele maradni, ezért a hátsó udvarból előhozott laposvas darabból igényes hátsószárnyat készítünk. Kicsit rozsás ezért gyorsan lefujjuk hőálló ezüsttel, úgy majd mutat. Természetesen a legbizonságosabb megoldást választva belefúrjuk a helyére, így biztosan nem fog lejönni onna. Soha. Munkánkért 11 Lóerő a jutalmunk.


Íme elkészült a Stage 2 tuning, a 260 lóerős sportautócskából immár 507 lovas szörnyeteger varázsoltunk. Hát nem fantasztikus? Pont ennyit tud a BMW M5 V10-es motorja. Na ja, de hol van az tőlünk stílusban?


Stage 3:  hamarosan

Minden eddiginél nagyobb állatokat sikerült találnom akik újraértelmezik az elmebaj fogalmát. És nem is arról van szó, hogy pár hülyegyerek gyorshajt és jaszkarizik, hanem igazi állatokról akik nem gyökkettővel haladnak, minden bizonnyal a helyszíni tartónlövést kockáztatták ha elkapják őket:

Heti rendes motorhirdetés-turkálásom közben ismét egy érdekességre bukkantam. Láttam már ezt-azt motoron, de konkrétan Pannonián a zöldnek ezt az árnyalatát még soha. És nem is maga a szín lepett meg, hanem az, hogy egy kicsit több munkával mennyire jól tud állni egy ilyen öreg motornak egy mattzöld festés. Én a felniket nem festettem volna le, a blokkot sem biztos, de tény, hogy egyedi festés, még akkor is ha elsőre gagyinak hat. Talán ez még jobban kiemeli a motor szépségét, mert a gyári Pannonia festések a narancssárga kivételével mind borzalmasak. Tudom ez sem nagy durranás, csak egy kompresszor kell hozzá meg katonai zöld festék, de így is jobb mint az a borzalmas fekete szín piros csíkokkal. Vélemény?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A motor egyébként 55000 forintért megvásárolható, forgalmi nélkül. Akinek kedve van, ne habozzon.

A blog fejléce eddig nem volt túl egyedi, ezért változásra volt szükség. Valójában sosem volt szükségem PS-ra ezért nem is használom, biztos tudnék vele kendácsolni egy idő után ,de erre nincs türelmem és valójában nem is érdekel. Így segítséget kértem ATOM-tól aki a műfaj virtuóza. Miután elmondta, hogy segít, vázoltam neki elképzeléseimet és küldtem pár képet, úgy ahogy én ezt az egészet elképzelem. Szerintem nagyon jó lett, új színt visz a szürke bloghétköznapokba. Nagy tapsot tehát Atomnak, aki elkészítette ezt a fejlécet, igazán köszönöm!

Ugye mindenki látott már idiótákat akik a teszkóból tuningolnak autót? Jó dolog az, legalább nincs gond az állandó szerelgetéssel, az ilyen nagyáruház a könnyen installálható tuningcuccok Mekkája. Jóérzésű autóbuzinak ilyenkor a szeme is kifordul a gyötrelemtől, többségük ilyenekre nem is költ, de mindig voltak dafke emberek akik imádtak kilógni a sorból. Nézzük csak mitől leszünk kúlabbak a tiniringyóknál:

Alapnak talán vegyünk egy 62 Lóerős Opel Astra F-et, amely elég sok sufnituner megvalósult álma, itt van néhány dolog ami elengedhetetlen a jaszkarizáshoz:

-Egy pár egyutas hangszóró előre, a gyári mellé bekötve, hozzá egy házilag barkácsolt mélyláda a csomagtartó teljes kihasználásának céljából. Ez papíron legyen 700 W, valóságban úgy 100, maximum. Természetesen gyári kábelezéssel, az ugye felesleges luxus, nem akarjuk, hogy tisztán szóljon, csak legyen jó hangos. Buzikéken világító kínai kazettás fejegységgel megfejelve a legjobb ami eladható. Ez megítélésem szerint 11 Lóerőt ad az autó amúgyis viharos teljesítményéhez. Bódi Guszti vagy nagyobb testvértől örökölt átmásolt Brooklyn Bounce kazetta még +5ló, mert ugye a stílus a mindenünk.A piacos erősítő természetesen a kalaptartóba telepítve, attól leszünk sílusosak. Audio rendszer letudva.

Egy sárvédő-krómív készletre is mindenképp szükség van, pláne ha autónk fehér, az ugyanis rohad, a karosszériásnál pedig többet hagyunk ott mint az aranyos pénztárosnőnél aki tulajdonképpen egész jól is néz ki, háh, de ki nem dögös mikorr épp egy ilyen műtárgyat üt ki? Ettől máris Jaguari magasságokba emeltük autónk nem túl magas megítélését, csak +9 lóerő, de az érzés megfizethetetlen. Kezdünk dögös autóval járni, a kultúrházban már jók vagyunk, a diszkóparkolós keménykedéssel még várjunk.

Egy rendes autó nem maradhat elegáns kerekek nélkül, pláne ha már ennyi pénzt elköltöttünk, hogy kiemeljük a krómmal a tömegből. Nehogymár a parasztnak jobb legyen. Igaz az övé nem rohad, de mi az nekünk? Ezen meg nem látszik okéé, köcsög!? Az alufelni felesleges kiadás, különben is a Tokyo driftben is csak a csicskáknak volt alufelnijük, a királyok krómfelnivel villantottak. Mi meg ugye mi mások lehetnénk, ha már ilyen telibekúrt jó verda van alattunk? Itt okosan kell választani, hiszen dönteni kell, legyen rajta pörgő hogyishíjják, vagy legyen mögötte kamu piros féktárcsa Brembo felirattal? Nehéz döntés ez, tényleg. A kamu féktárcsás mellett döntünk, hiszen a pörgettyűt kinőttük gyerekkorunkban, és különben is hülyén nézne ki mikor a frissen kaszált réten gyorsulunk és a buta paraszt azt hiszi, hogy csak a lucernát forgatjuk neki, hogy be ne fülledjen. Menjen az ilyen a kurva anyjába, a szar gyári Corollájával együtt! Sarokköve ez autónk átalakításának, ez egyenesen 30 lóerőt jelent, lassan már kihívhatjuk Schumachert is a hóra, alakul a gép.

De mi értelme mindennek ha nem látszunk? A vilgáítás tuningját kár szekemberre bízni mikor a Vaterán egész olcsón vannnak Lexus hátsólámpák. Igaz, hogy a bal kicsit repedt, de műszakira úgyis a sógorhoz visszük a kocsit, ezzel ne is foglakozzunk érdemben. Nyugodtan tegyük fel, imádni fogják. De mi értelme ha előre nem veszünk kék helyzetjelzőket? A mű Xenont csak a parasztok csinálják, különben is jó a világításunk. Az ablakmosóra helyezhető kék led szintén elég gagyi, de mutatós, úgyis az a lényeg. Az a párszáz forint nem vág minket földhöz. A körzeti megbízott nem fog szólni, városba pedig úgyis csak nappal megyünk. Méghogy csak a rendőrök használhatnak kék fényt. Micsodas buziság. Juszt László a Kékfényből élt éveken keresztül. Kék neont nem lehet a kocsi aljára tenni, talán nem szól érte az útszéli rendőr, de jobb nem huzigálni az oroszlán bajszát. Anélkül is nyertünk 20 lóerőt.

Komoly kipufogó nélkül mit sem ér a tuning. Ha sima véget választunk hellokittys krómmal akkor csak 8, ha duplacsövű markáns cuccot választunk máris a duplája a miénk. Árban alig van különbség, nyertünk 16 lóerőt.

A különböző matricák is sokat segíthetnek, egy Sparco matrica sokat segít a megjelenésben, a Brembo a tapadásban,a No Fear matrica mindenkinek a tudtára adja, hogy nem vagy unk beszari alakok, jó matricázással akár 25 Lóerőt is nyerhetünk. Érdemes átgondolni, hiszen a felület adott.

Az utcai rallypilóták minden vágya, hogy hasonlítson járművük a WRC gépekre. Ideje beszerezni 4 darab Sparco sárfogót, fémes megjelenésű szőnyeget, Rallys üléshuzatot, ezzel máris kiváltottuk a bukócsövet, hiszen ezek gyakorlatilag ugyanazt tudják. Ez a szuperkirályság, 80 Lóerőt ad hozzá eddigi szupersportkocsink teljesítményéhez. Egy Turbó elbújhat mellette, komolyan.



Sportkormány és halálfejes műanyag váltógomb nélkül nem is érdemes nekiállnunk az egésznek, ezek sajnos nem adnak plusz lóerőt, de a vezetési élményben elengedhetetlenek, minden parkolás és visszaváltás igazi kihívás lesz ezután, igazán megéri.


A visszapilantóra akasztott traffipax-elhárító CD és a Suzuki lepisilős matrica 1-1 Lóerőt jelent még, érdemes befektetni.El is készült a Stage 1 "teszkó" tuningunk. Eddig van egy 260 Lóerős autónk ami megjelenésében is tükrözi személyiségünket, remekül tapad, a fékek pedig úgy harapnak akár a orrbarúgott Pittbull. Ugye-ugye?

Igen ez ma már a második poszt. Jó régen elmentettem már magamnak ezt a videót, nekem konkrétan háromszor kellett végignézem ahhoz, hogy el tudjam dönteni hiteles e? Úgy döntöttem, hogy az. A srác nem kezdő. Ezt bárki láthatja aki a videóra kattint. Akinek nem kenyere az efféle városi jaszkari, és kirázza a hideg verejték az enduro motorok hangjától , rémálmaiban pedig Quadok tapossák le virágoskertjét azok se essenek pánikba attól, hogy megelőzőm őket kedvenc mondatukkal: Menjen az ilyen pályára!

Jó szórakozást!

Stílusos motorkerékpárokat gyártani egyáltalán nem egyszerű. És hiába tudjuk az Alfa Romeo és a TVR óta, hogy attól még lehet valami szép és kultikus, hogy tökéletesen megbízhatlan, az átütő sikerehez a precizitás szinte elengedhetetlen.

Mivel germán produktumról van szó, az elöbbi mondatot rögtön zárójelbe is tehetjük. A második világháború után sokan törték a fejüket a szénnébombázott Németország romjain, hogy mégis hogyan tovább? Nem volt sok idő gondolkodni a BMW-nél sem, elég gyorsan kellett valami közlekedési eszköz, mert a lovak az élelmiszerhiány miatt elfogytak, vagy a mezőgazdaság vonta be őket a termelésbe, tömegközlekedésről pedig egy épp talpraálló országban teljesen felesleges beszélnünk.

 Az emberek nem tudták volna megfizetni az akkor még luxuscikknek számító autót, még akkor sem ha egy bizonyos osztrák festő úgy gondolta évekkel korábban, hogy ő bizony népautót fog gyártani. A német precizitásnak és a beáramló amerikai pénznek köszönhetően a BMW gyárban alig néhány évvel a háború vége után előrukkoltak valami egészen elképesztővel, a megújult R sorozattal ami nyomaiban még emlékezetett a háború elötti motorkerékpárgyártásra. A BMW a szokásos kardánhajtásra esküdött, boxermotorral fűszerezve. Több jelentős modell is született, például az R68, a BMW első olyan motorja amely képes volt 100 MPH átlépésre. 1948-ban ez fontos lépésnek számított, de említhetnénk még az R24-est az első motort a háború után amely 250 köbcentiméteres motorjával nem volt ugyan erőgép, de a kor feltételeinek tökéletesen megfelelt.

 Az elvakult motorbuzi már ezektől is elolvadna, de számomra az igazi csemege a 600 köbcentis R60/2 amely 30 lóerőt teljesített ami nem túl sok, de a kényelmes motorozáshoz bőven elegendő. Talán nem véletlenül készült pont ebből a típusból amerikai piacra is. Ezeket az exportra szánt modelleket olyan szerelvényekkel látták el a gyárban amelyek lehetővé tették az oldalkocsi felszerelését is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 60-as évek Amerikájában ezek a motorok nem számítottak különösen olcsónak, 1300 dollár körüli árukból akkoriban egy olcsóbb új autóban is gondolkodhatott az ember, de egy jó állapotú használtat mindenképp kapott ennyiért. Ez ma úgy 8000 dollárnak felel meg, amiből jelenleg is csemegézhetnénk. Mégis vásárolták ezeket a motorokat, talán azért, mert valami különös oknál fogva ezek nem akartak elromlani. Pont Amerikának lett volna igénye ilyen motorokra? Meglepő, de a 60 éve ugyanazzal a technikával készült Harley-Davidson nem volt ennyire megbízható mint ezek a német vasak. A német motorgyártást 1970-ig tekintem említésre méltónak, utána többnyire jellegtelen, a kor divatjának megfelelő motorokat gyártottak amelykeket jó érzésű motorbuzi csak használ, de nem szeret. Nem is értem ezt a meghasonulást, azoktól a mérnököktől akik korábban olyan motorokat terveztek amelyek után az ember képes könnycseppeket ejteni...

Ez a cikk Dr. Orosz tiszteletére került fel ide, még decemberben írtam az Autónániába, sosem jelent meg. A dokinak nem jutott rá ideje. Azt ígérte, hogy amint lehet pótolja, mert nem rossz írás. Mivel szeretett doktorunk már nem teheti ki az értő közönség elé, gondoltam pótolom, itt úgyis jobb helyen van.

Scheerti vagyok, 22 éves, blogger és autóbuzi. Már 4 napja nem nézegettem a mobile.de-t álomautó-hajhászás kapcsán. A nyálcsorgatástól felpúsodott svéd laminált parketta is kezdi visszanyerni eredeti formáját. Ezek a leszokás első jelei lehetnek. Egy biztos, függő vagyok. A függőséget különösen nehéz leküzdeni ha az ember egyáltalán nem akarja. Márpedig akarat nélkül nem megy. Hála Istennek. Sosem nézegetek elérhetetlen autókat, nincs értelme, hiszen annak, hogy valaha ilyenem legyen nagyjából annyi az esélye mint annak, hogy Demján Sándor Fedél Nélkül magazint áruljon az aluljáróban. Valójában Ferrarit mindenki vásárolhat, még Győzike is hajtott egyet, igaz nem sokáig mert valószínüleg ezt látva az öreg Enzo Ferrari úgy forgott a sírjában akár a V12 -es motor leszabályozás elött. Ezért nem is nézegetek Ferrarikat, és Lamborghiniket sem. Szentségtörés ez, tudom. Ellenben vannak a nagyszerű német oldalon olyan csecsebecsék amelyek Magyarországon sosem fordultak meg. Különösen csábító ez annak tükrében, hogy az ember tudja, még véletlenül sem próbálnak ilyen autót mindenféle kókány módszerekkel átalakítva, -replikának csúfolva- villogni a csajok elött. Ami különösen elmebeteg, hogy a mai kor egyik legellentmondásosabb autója 20 évvel ezelött az über-über volt az autósportban. Biztonságos luxusszedán mi? Muhaha. Tomboló vadállat. Nem sokkal több mint 20 éve vége lett a világnak. Azóta a rallybuzi csak öregszik, de nem fejlődik. Akkoriban az Audi nem azt jelentette amit ma. Nem jártak vele elnökök, mégis volt benne méltóság. A B-csoportos rallyban az Audi valami olyasmi volt mint a Ford GT 40 a versenypályákon. Elötte is voltak kiváló autók, aztán jött, látott, gyilkolt. Az egész történet mesebeli, akár egy James Dean film. A Sport Quattro valami egészen különleges, igazi álomautó. 32 centit vágtak ki egy Urquattroból és tettek bele egy borzasztóan erős 2133 köbcentis sor5-ös motort, 306 utcai lóval. Mert készült belőle párszáz utcán használható változat is. És még messze nem döngették a 306 lóval a feltöltött motor határait, hiszen egyes pletykák szerint a B-csoportos rally 86-os betiltásakor az Audi 1000 lóerős motort tesztelt. 100000 euro körüli árával messze a legtöbb a szupersportkocsi alatt van. Utcára épített rallyautó?  Nem az Impreza találta fel a spanyol viaszt, ugyebár.


És ha már utcai rallyautókról esik szó, akkor még néhány kattintás és elő is kerül a komplett Lancia Delta Integrale HF kínálat, 6000 euróért már kapni kiváló 16 szelepes változatot 196 lóerővel, alig rothadó kasztnival. Igaz, hogy a meglett korú olasz autókat néhány évente a halálból kell feltámasztani, hogy el ne porladjanak de aki csak egyszer hallotta a Turbo vidám fütyülését bármelyik talján masinán az tudja, hogy megéri. Egyesek szerint az olasz autó már a katalógusban rozsdásodik, ami nem teljesen korrekt megállapítás, ám kétségtelenül van valóságalapja.


Az elegancia és a stílus nem feltétlenül egyeztethető össze a játszós/szabadidőautóval, úgyhogy lusta neblóként a "youngtimer" és "utazóautó" halmazokat összenyitnám hiszen a kompromisszumkészség nem elhanyagolható. És egyáltalán mi értelme tovább keresgélni ha a böngészőre ugrik egy egy 1986-os Jaguar Double Six - a hármas szériából? 295 lóerő, automata váltó, bőrülések, fabetétek, stílus-egyéniség- méltóság. Mindezt 10000 euro alatt? Ide vele de azonnal. Ebben még anyag volt, akkoriban az angol urak még köptek volna egyet ha valaki az ezredfordulón túlról a dízel Jaguar hírével taglózza le őket. Persze  szigorúan csak egymás társaságában.










 A játszósautó és az utazóautó megvolt, ideje valami terepeset is pillantani, hátha az ember elakad a lóval, olyankor jól jön a segítő  négykerék. Hogy ne kelljen túl messzire szaladni alkatrészért, rögtön beleakadhatunk egy jó állapotban lévő G- Mercedesbe, ami 30 éve gyakorlatilag változatlan, elromlani sosem fog, az egyetlen ellensége a Flexkorong, nincs az a makacs rozsda ami képes átrágni magát ezen a terepjárón. Egy 1980-as példány alig 5000 euroért, kit érdekel ha kicsit kopott a fényezés? Egy rendes terepjárón szinte alapkövetelmény, hogy a sártól ne látszódjon a dukkó. Márpedig a jó öreg G-Mercedesnél elég nehéz jobb terepjárót mutatni, persze nem lehetlen, de felesleges. Nyilván lehetne találni sok amerikai monstrumot amelyek a V8-as motorjaik egyetlen morranásával képesek az ózonlyukon kilométeres lyukat ütve az égbe ordítani, hogy ők a legerősebbek, de ez felesleges.







 Mint említettem vadiúj szupersportkocsikat egyáltalán nem nézek. Nem mondom, hogy nem érdekel, hiszen aki autóbuzi annak van kedvenc Ferrarija is, de valahogy mégsem vonz annyira. Annál inkább a kis kasztni-bivaly motor kombó, amely zseniális és természetesen legalább annyira élvezhető mint egy Ferrari. Ezek közül elég sokat lehetne felsorolni, hiszen a 100 éves autótörténelem alatt akadt pár, ám a kedvencem egy amerikai mestermű a Shelby Cobra. Ezt az autót egy texasi -csirketenyésztő-autóversenyző, bizonyos Carroll Shelby álmodta meg a 60-as évek elején. Az elgondolás nem volt bonyolult, -mondhatni amerikásan egyszerű- kell valami kis kasztni aztán mi majd gondoskodunk a többiről. Mikor a koncepció kész volt már csak találni kellett valami alapanyagnak valót, ott volt rögtön a brit AC, a kis szériában készülő roadsterek gyártója, ami épp tönkrement, hisz a 60'-as évek elején sem volt már kolbászból a kerítés. Miután megjöttek az alvázak Shelby nem bíbelőött sokat a dizájnnal, belelökött egy böhöm V8-as motort, és történelemt írt. Eleinte a 289 köbhüvelykes motort próbálta de rájött, hogy ő bizony a lehetőségek hazájában él, ezért fogta a Ford 427 köbhüvelykes (7 literes) aluminiumblokkját és szemrebbenés nélkül egy sallangmentes cserét hajtott végre. Ez az egyetlen autó amiből tolerálom a replikákat, hiszen gyakorlatilag az eredeti is az volt. Sokan ezt az autót AC Cobrának hívják, tévesen, hisz sosem jöhetett volna létre egy aszfaltszaggató szörny ha nincs a texasi fickó aki életre keltette. És, hogy miért volt különleges? Képzeljük el amint 1965-ben békésen siklunk vadonatújan megvásárolt Chevynkben, és feltűnik valami lapos, kényelmetlen, és eszeveszetten gyors. Gyors, stasbil és nem európai? Hihetelen volt ez akkoriban! A gyártás idején egy Shelby 7000 dollár volt, egy átlagos autó úgy a harmada-fele. Ma egy eredeti Shelby megfizethetetlen, pláne a versenyváltozatok, a Daytona Coupék amelyekkel végigverték az akkori komplett sportágat. Ezért kattintok viszonylag gyakran a replikákra
, amelyek magát az érzést visszaadhatják és nem is túlzottan drágák. Istenverte büntetés ilyenből kétliteres motorral szerelt változatot venni, hiszen nem a külső a lényeg, az már akkoriban sem érdekelt senkit, sokkal inkább az, hogy mennyi idő telik el a motor beindítása és a halálfélelem borzongató érzése között.

A százdolláros legendája

A 60-as években akinek pénze volt az U.S.A.-ban és sportkocsit szeretett volna  szinte kivétel nélkül európait választott, ugyanis a Corvette-n  kívül nemigazán volt semmi a hazai piacon ami egy kicsit is sportosnak volt mondható. Mivel Shelby érezte ezt az űrt, megpróbálta a Cobra-val betömni, eleinte nem túl nagy sikerrel. Mivel jó bornak is kell a cégér a texasi exversenyző sem tétlenkedett sokat, megpróbálta magához édesgetni az élményekre vágyó gazdag versenyzőjelölteket akik versenyezni is fognak a Cobrával. A trükk abból állt, hogy Shelby beült a 427-es Cobrába és a műszerfalra ragasztott egy százdolláros bankjegyet. Aki 0-60 mph-re (0-100 km/h) való gyorsulás alatt le tudta szedni az megtarthatta a pénzt. Állítólag senki nem tudta leszedni. Persze ez csak afféle autós legenda, a valóságtartalmáról nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre elgondolkodtató.

Ennyit a szerelemautóról, amiből nagyjából 30000 euróért már vásárolható egy jó állapotú replika 3,5 literes V8-as motorral, ami ugyan még mindig nem 7 literes és nem is amerikai hanem brit (Rover) de ez is olyan elképesztően jól mozgatja a könnyű kis autót, hogy bőségesen elég a legelvetemültebb vadállatnak is. A koncepció nem hülyeség, hiszen azóta ezen elgondolás alapján épült a Dodge Viper , de ha nagyon sarkított példát akarunk hozni akkor a BMW Z4M is. Oldtimer ügyben egyáltalán nem tudok nyilatkozni, még nem gondolkodtam, hogy mi lenne az ideális oldtimerem, persze ilyenkor a legtöbb suta autóbuzi rávágná, hogy 300SL Gullwing, de az annyira ritka és becses, hogy olyan valószínüleg sosem lesz senkinek. Utcára/pakolni és futkosni? Hát, nem a legegyszerűbb kérdés, de erre is van válaszom. Bármennyire tartózkodom is a SUV-ok világától most mégis le kell tennem a voksot az egyik mellett. Tökéletes, megbízható, tágas és gyönyörű. És japán. Infiniti FX 45. Ennél stílusosabb rombolót még sosem láttam, de valószínüleg nem is lenne értelme tovább keresni. És a vicces, hogy gombokért hozzá lehet jutni. 30000 euro körül már van belőle tűrhető állapotú, persze kizárólag fehérben kéne. Mert úgy a szép! Ennyi lenne az én álomautólistám, kedves télapó! Bátran mondhatom, hogy a legvadabb elmebetegek közé tartozom, hiszen a mobile.de-n vannak motorok is, legalább ennyit fel tudnék sorolni azok közül is, persze nem akarok! Legalábbis most nem.

Úgy ért ez a tegnapi poszt mint egy sunyin betaláló balhorog. A balhorog után az ember megrázza magát és próbál partiban maradni, de ez most mégis más. Teljesen tanácstalanul ülök itt a gép elött és bámulok ki a fejemből, mert nem értem ezt az egészet. Miért kell ennek így lennie? Kinek jó ez egyáltalán? Mi a jövő? Mi lesz a szeretett bloggal? Kinek fogunk ökörségeket küldeni ezután? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel van most tele a fejem. Tudtam a Belsőség átalakításáról, tudtam, hogy nem tartható sokáig a jelenlegi állapot, de erre a legkevésbé sem számítottam. Megértem Pétert. Teljesen. Csak azt nem tudom, hogy velünk mi lesz. De az autóbuzéria nem múlik el varázsütésre. Lesz e értelme továbbra is Belsőséget olvasni? Remélem lesz. Annyit mindenki tudhat, hogy újra érdemes betettni a kzamm.com-ot betenni a könyvjelzők közé. Egy biztos, ez a másfél év nem múlt el nyomtalanul senkinek, nekem különösen fájó a dolog, a Belsőség a napi rutin része volt, élvezetes, néha pihentető írásokat olvastam, néztem a sok beküldött ökörséget és néha megszakadtam a röhögéstől. Ezúttal ne várjatok tőlem búcsúztatóbeszédet, mint anno a TCTV megszűnésekor, talán még nincs rá ok. Ha eljön a Belsőség vége akkor azt mi, gyakorló autóbuzik fogjuk kiszúrni elsőként. De az biztos, hogy a doki távozása hatalmas űrt hagy maga után, akárhogy is, de a blog jelenleg a szakadék szélén táncol, és pillanatnyilag nem tudok olyan külsős vagy Totalcaros embert sem aki ebből ki tudja húzni. Jelenleg. Doki, remélem jó helyre kerülsz, és már holnap beiratkozol egy autósiskolába, és nézegeted az E30 hirdetéseket a mobile.de-n. Tudnod kell, hogy sosem szórakoztam olyan jól blogon mint a Belsőségen, érdekes írások és viták, minden jó volt így. Remélem még találkozunk, én a barátomnak tekintelek, annak ellenére, hogy csak egyszer találkoztunk. Minden jót, drága doktor, Feruccio Lamborghini szelleme kísérjen utadon... Kérlek engedd meg, hogy úgy búcsúzzak ahogy egy autóbuzihoz illik, Richard Hammond Miura tesztjével:






Az S-blog szomorkodó közleményét olvashatták: 1-7-4-10-2-8-6-12-3-9-5-11.

  Ezért nem. Valamint azért mert a város állítólag nem versenypálya. Hiába van szalagkorlát, és aszfaltos út, mégsem biztonságos, nincs mentő száz méterenként és nem áll készen komplett stáb a baj esetére. Az utcai autókban nincs bukócső, vezetőik nem viselnek védőfelszereléseket, gyakran még a biztonsági öv is a helyén feszül meg, minimálisra csökkentve a járműben ülők túlélési esélyeit.

Ez a mai hír azonban a többinél is nagyobb felháborodást keltett. Ennek az az oka, hogy a balesetet szenvedett autóban egy kétéves gyerek is volt. Az anya kirepült, azonnal meghalt. A biztonsági öv pont az ilyen kirepüléses balesetek megakadályozására van rendszeresítve minden autóban. Kétlem, hogy be volt kötve. És már elnézést a kifejezésért, de elmebetegnek tartom azt aki egy kétvéves gyerekkel, vagy egyáltalán - utassal az autóban kezd el versenyezni. Az már meg sem lepett, hogy a másik két önjelölt Schumacher nem állt meg, segítségnyújtás nélkül továbbhúzott. Hiába, drága volt az a jogosítvány. Meg ugye, nem az ő bajuk ha valaki balfaszkodik. Bízom benne, hogy megtalálják őket, és remélem fejenként kapnak 10-10 évet, addig lesz idejük gondolkodni azon, hogy miért nem illik versenyezni a városban. Elképzrelésem sincs, hogy ezek az éjszakai huszárok milyen alapon kezdenek el versenyezni egy családdal. Igaz, kettőn áll a vásár, aki nem akar nem megy bele az ilyen elmebeteg versenyzésbe. Én az esetek 80%-ban csak nevetni tudok ezeken a lúzereken, -mert annak tartom őket- mikor a városban keménykednek, az első rendőrautóra hasonlító fehér Astránál pedig görcsöt kap a lábuk a féken, úgy félnek a büntetéstől.

Az illegális autóversenyzők szégyene az ilyen kis söpredék aki saját magára is veszélyes, mert vezetni az esetek 90%-ban nem tudnak, a kocsijuk pedig a legritkább esetben van felkészítve ilyen versenyekre. Ők azok a hülyegyerekek akik elhozzák otthonról apuci Suzuki Ignisét, annyit megengednek nekik, hogy vegyenek rá egy króm kipufogóvéget a teszkóban, gyári hifinek nevezett szart bömböltetnek, ami eszeveszettül torzít és keménynek érzik magukat. Aztán a kanyarba berepülnek nyélgázzal, vagy kiadja, vagy nem. Előbb-utóbb nem adja ki. Láttam már ilyet, a gyerek úgy meg volt szeppenve mikor feldobta egy fára a kocsit, hogy megszólalni sem tudott. Akik voltak már illegális autóversenyen azok tudják, hogy a profik nem így csinálják, ők nem menőznek egykettes Corsa-val, nem a teszkó parkolóban érzik magukat keménynek, keresnek egy elhagyatott utat és tövig nyomják.

Ők általában  tudnak vezetni. Ott is becsúszik néha egy-egy baki, de az bele van kalkulálva a dologba, ezért mennek ők olyan helyre ahol nem a sarki trafikba vagy a villanyoszlopba csapódnak ha valami rosszul alakul. Akiket városban lát az ember versenyezni, azokból sosem lesz jó versenyző, esélyük sincs rá, nem is fogadná be őket egyetlen társaság sem, hiszen az ilyen kivagyi hülyegyerek miatt szokták általában rájukhívni a rendőröket, az pedig senkinek sem hiányzik. Nekik még meg kell tanulniuk, hogy a kocsi alá tett neon nem javít sokat a tapadáson, és a kérékjárati ívre ragasztott Brembo matrica sem befolyásolja pozitívan a fékhatást. Akik már voltak illegális gyorsuláson tudják, hogy miként zajlik ez az egész. A háttérben pörgő Clio-sok és Opel Astrások nem versenyeznek, ők bambulni járnak ki, nem is nagyon engednék őket, többségük ki sem állna ellenük, nem hiányzik a bénázás. Az esti baleset mérlege: egy halott anya, egy életveszélyes állapotban lévő apa és egy könnyebb sérüléseket szenvedett gyermek. Megérte?

képeket  Langlovagok.hu oldalon találtok.

Ismét bebizonyosodott, hogy nem kell különösebb szerencse ahhoz, hogy az internet bugyraiból előturjunk valami egészen csodálatosat. Pélául ezt a hirdetést, amiről nyugodtan kijelenthetjük, hogy elmebeteg. Azt hiszem én vagyok az első aki kiszúrta, gyorsan csináltam is róla egy screenshotot, hogy ti is láthassátok, ki tudja meddig lesz még e maga nemében páratlan gyöngyszem a weben. A történet annyi, hogy épp a heti rendes Csepel-CZ-Danuvia-Jawa-Pannonia-MZ hirdetéseket nézegettem amikor kiszúrtam ezt a korántsem jó állapotú 250-est, kemény hatvanezer forintért. A szöveget alaposan elolvasva láttam meg ezt, és leraktam az agyam.

 

 

Remélem hamar sikerül üzletet kötnie! Ugye nem kell mondanom, hogy ezek után a heti böngészést késöbbre halaszottam?

A legnagyobb autógyártóknak illik valamivel kedveskedni azoknak akik drága kocsikat vesznek tőlük, ez lehet óra, mobiltelefon, nyakék, mindegy csak egyedi és drága legyen. Nos, azt hiszem ha dizájnról van szó akkor a taljánokat nem lehet überelni, bár a Phantomhoz járó egyedi Rolls esernyő különösen csábító lehet. Ezeket az ajándéktárgyakat  azok is megvehetik akik történetesen nem kívánnak sokszázezer eurót kiadni méregdrága autókra. Igaz, ezeket az egyedi szimbolumokat is korlátozott darabszámban kínálja a gyártó, méregdrágán. Itt van rögötön a kedvencem, a Ferrari egyedi szállítóeszköze, a különösen Ferrari nörd irodistáknak szánt Segway PT i2 Ferrari Limited Edition:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Végsebessége 38 km/h, az ára pedig közel 9000 euro. Egy Ferrariért? Piha.

Történt, hogy megdöglött a táp a gépemben. Iszonyatosan nem értek a számítógépekhez, egy autóbuzinak nem is kell.  Égen-földön nem lehet Veszprémben szombat este tápot venni, még akkor sem ha az egyik számítógépes bolt tulajdonosa történetesen a bolt fölött lakik. Probléma adott, hívtam is jól bevált módszer szerint a lánglelkű geek-et Csabit, hogy kendácsolja meg régi ócska masinámat. Csabi tud számítógépet szerelni, de váltani nem. Furcsa világ. Mivel nem tudta a hiba okát hozott magával egy tápot, ideiglenesen, hátha azzal megy. Ment. Ez volt szombaton 15 órakor. A fél megyét körbetelefonáltam, majd szomorúan konstatáltam, hogy ebből ma bizony nem lesz gép. Mivel a masina elképesztően hangos is volt egy rossz alaplaphűtő miatt, azt is cserélni kellett. Illetve nem kellett, de ajánlott volt. Elrobogtam tápért, és hozzá vettem egy alaplaphűtőt is, passzívat, ami Csabi szerint baromság volt, hiszen ha a régit lehúzom akkor az is passzív. Ráadásul gányul is raktam be. Olyan elképesztően ocsmány lett, hogy ha egy geek meglátja azonnal felköti magát az első fára, tápkábellel. Ott volt a táp berakása is, ami segítség híján rám várt. A lázas szerelés közepette vettem észre, hogy ez a dög a vérem követelte, ugyanis az egyik lemez elvágta a kezem, és szépen csöpögött a vér a dobozra. Gyors elsősegély után összeraktam a rettenetet, és bízva jószerencsében a konnektorhoz közelítettem, bizonytalan mozdulatokkal. És ment. És halk. És nem tudom meddig megy de halluja. Nagy taps és örök hála Csabinak, aki segített felderíteni a hiba okát. Két hét múlva ismét áthivom Csabit aki korrekciós ellenőrzést fog végezni a gépen, jókedvűen, mert vettem neki sört, tekintve, hogy szombaton csak egy dobozzal ivott. Bár ezt ő még nem tudja. És még mondja valaki, hogy a kutyátlan ember legjobb barátja nem az internet.

Elveszett az adásvételi? Nincs papírja a robogójához? A sógor hozta '88-ban és retteg a közúti ellenőrzéstől? Legalizálná kétkerekűjét de nem teheti? Itt a megoldás mindenkinek, 2009-től ugyanis lehetőség nyílik a segédmotorkerékpárok forgalomba helyezésére.



A bejegyzés az idézet után folytatódik!

— A segédmotoros kerékpárok hatósági jelzéssel és engedéllyel történő ellátási kötelezettségének bevezetése alapvetően a közlekedésbiztonság javítása miatt szükséges. A hatósági jelzés és az engedély kiadása előtt a segédmotoros kerékpárok közlekedésbiztonsági ellenőrzését a közlekedési hatóság végzi el, és ennek során a műszakilag alkalmatlan járművek forgalomba helyezését megakadályozhatja. A közúti ellenőrzés során lehetőség nyílik a segédmotoros kerékpárokkal elkövetett közlekedési szabálysértések megfelelő szankcionálására, továbbá a vezetési jogosultság megfelelő ellenőrzésére, a segédmotoros kerékpárok által okozott közúti közlekedési balesetek számának csökkentésére.

— Az elmúlt években hazánkban is, mint ahogy a közép-európai országokban ez általánosan jellemző, jelentős mértékben megnőtt a segédmotoros kerékpárok száma és az ezekkel létrehozott kedvtelési és – tömegközlekedési eszközök használatát kiváltó – egyéb közlekedési (hivatásforgalmi) teljesítmények nagysága is. A segédmotoros kerékpárok forgalmának megnövekedése, a közúti közlekedésben képviselt személyszállítási teljesítményeik részarányának emelkedése felveti e közúti járművek nemzeti nyilvántartásba vételével (hatósági engedély és hatósági jelzés kiadása) kapcsolatos jelenlegi szabályozás felülvizsgálatának szükségességét. E járműkör esetében a hatályos törvényi szabályozás nemzeti bejegyzést, nyilvántartásba vételt, forgalmi engedéllyel és rendszámtáblával történő ellátást nem ír elő.

 

A hatósági nyilvántartásba vétel és jelzésekkel történő ellátás hiánya jelentősen megnehezíti e járművek és vezetőik közúton történő ellenőrzését, gátolja e járműkör nemzetközi forgalmát, megnehezíti a járműlopásokkal kapcsolatosan szükségesrendőrségi nyomozási eljárások lefolytatását, nehezen kezelhetővé teszi a járművekre vonatkozó biztosításokkal kapcsolatos szerződéskötések és kártérítések lebonyolítását is.

A tervezett intézkedés bevezetéséhez szükségessé válik a Kkt. 25. §-ában a nyilvántartásba vételi kötelezettség, a hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátás, továbbá az időszakos vizsgálatok tekintetében a segédmotoros kerékpárokat mentesítő rendelkezések hatályon kívül helyezése, illetőleg módosítása. A segédmotoros kerékpárok rendszámmal és hatósági engedéllyel történő ellátása minimálisan egy év felkészülési időt igényel, így ezen intézkedéseket 2009. január 1- jétől lesz lehetőség alkalmazni, és 2010. év végéig az eljárások a teljes állományra vonatkozóan elvégezhetőek.

A 9. és 10. §-hoz:
A hazánkban jelenleg hatósági engedély és jelzés és nemzeti bejegyzés nélkül használható segédmotoros kerékpárok esetében, elsősorban ellenőrzési és közlekedésbiztonsági, továbbá vagyonvédelmi és nemzetközi forgalomban való részvétel miatt szükségessé válik e járműkör hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátásának megszervezése.

Az ehhez szükséges törvényi rendelkezések meghatározása mellett szükségessé válik még számos egyéb nemzeti jogszabály ennek megfelelő módon történő átalakítása is. Az érintett segédmotoros kerékpárok állományáról jelenleg pontos információkkal – nyilvántartási rendszer hiányában – nem rendelkezünk, de ezek száma 300-600 ezerre tehető.

A hatósági engedélyek és jelzések kiadásához szükséges egyéb szabályozások kialakítása, a műszaki vizsgálatok lefolytatása és az okmányok kiadása minimálisan 1 éves felkészülési időtartamot vesz igénybe. A hatósági nyilvántartásba vétel és jelzésekkel történő ellátás hiánya jelentősen megnehezíti e járművek és vezetőik közúton történő közlekedésbiztonsági ellenőrzését, gátolja e járműkör nemzetközi forgalmát, megnehezíti a járműlopásokkal kapcsolatosan szükséges rendőrségi nyomozási eljárások lefolytatását, nehezen kezelhetővé teszi a járművekre vonatkozó biztosításokkal kapcsolatos szerződéskötések és kártérítések lebonyolítását is.

A tervezett intézkedés bevezetéséhez szükségessé válik a Kkt. 25. §-ában a nyilvántartásba vételi kötelezettség, a hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátás, továbbá az időszakos vizsgálatok tekintetében a segédmotoros kerékpárokat mentesítő rendelkezések hatályon kívül helyezése, illetőleg módosítása.

 

A segédmotoros kerékpárok hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátásának megszervezése a Kkt. módosításán kívül egyéb jogszabályok módosítását is szükségessé teszi, ezek a következők:
- a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény,
- a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet,
- a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet.

Felmerülhet még a gépjárművek felelősségbiztosításával és a regisztrációs adó megfizetésével kapcsolatos hatályos rendelkezések felülvizsgálatának szükségessége is.

 
A szükséges jogszabály módosítások elvégzésére és hatályba léptetésükre minimálisan egy éves előkészítő időszak szükséges.

Ezzel párhuzamosan történhet meg a hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátásban közreműködő hatósági szervezetek felkészítése is a mintegy 300-600 ezer segédmotoros kerékpár esetében lefolytatandó eljárásra. Ennek megfelelően 2009. év elejétől kezdődően nyílik lehetőség a segédmotoros kerékpárok közlekedési hatóság által történő, forgalomba helyezést megelőző vizsgálatának elvégzésére és ennek eredménye alapján a hatósági engedély és jelzés kiadására.

Az említett eljárások lefolytatásához az eljáró hatóságok részéről hatósági díjak megállapítása is szükséges. Előzetesen felmérve ennek összege járművenként mintegy 15-20 ezer Ft hatósági eljárási díjat és okmány kiadási díjat jelent.

Az így elképzelt felkészülési ütemezés alapján 2011. év elejétől teljes körűen megvalósítható a forgalomban tartott segédmotoros kerékpárok esetében a hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátás.
A hatósági engedéllyel és jelzéssel ellátott segédmotoros kerékpárok lényegében nemzeti nyilvántartásba kerülnek, mely alapján:
- jelentős mértékben javul a lopások felderítésére a rendőrhatóság által végzett nyomozati munka eredményessége,
- rendeződik e járművek nemzetközi forgalomban történő közlekedésének lehetősége,
- a jelenlegi helyzethez képest egyértelműbben ellenőrizhető e járművekműszaki biztonsága, továbbá az e járműveket vezető személyek megfelelő vezetői engedéllyel történő rendelkezése,
- e járművek esetében a különböző típusú biztosítási szerződések megkötése is könnyebben elvégezhető.

A tervezett intézkedés-csomag a lakosság igen széles körét érinti, így az előkészítéssel és lebonyolítással kapcsolatos egyes lépésekről, az érintett állampolgárokat terhelő intézkedési kötelezettségekről időben és részletesen ad tájékoztatást a Kormány.

A segédmotoros kerékpárok hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátásának megszervezése a Kkt. módosításán kívül egyéb jogszabályok módosítását is szükségessé teszi, ezek a következők:
- a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény,
- a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet,
- a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet.

 
Felmerülhet még a gépjárművek felelősségbiztosításával és a regisztrációs adó megfizetésével kapcsolatos hatályos rendelkezések felülvizsgálatának szükségessége
is. A szükséges jogszabály módosítások elvégzésére és hatályba léptetésükre minimálisan egy éves előkészítő időszak szükséges.

Ezzel párhuzamosan történhet meg a hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátásban közreműködő hatósági szervezetek felkészítése is a mintegy 300-600 ezer segédmotoros kerékpár esetében lefolytatandó eljárásra. Ennek megfelelően 2009. év elejétől kezdődően nyílik lehetőség a segédmotoros kerékpárok közlekedési hatóság által történő, forgalomba helyezést megelőző vizsgálatának elvégzésére és ennek eredménye alapján a hatósági engedély és jelzés kiadására.

Az említett eljárások lefolytatásához az eljáró hatóságok részéről hatósági díjak megállapítása is szükséges. Előzetesen felmérve ennek összege járművenként mintegy 15-20 ezer Ft hatósági eljárási díjat és okmány kiadási díjat jelent. Az így elképzelt felkészülési ütemezés alapján 2011. év elejétől teljes körűen megvalósítható a forgalomban tartott segédmotoros kerékpárok esetében a hatósági engedéllyel és jelzéssel történő ellátás.

A hatósági engedéllyel és jelzéssel ellátott segédmotoros kerékpárok lényegében nemzeti nyilvántartásba kerülnek, mely alapján:
- jelentős mértékben javul a lopások felderítésére a rendőrhatóság által végzett nyomozati munka eredményessége,
- rendeződik e járművek nemzetközi forgalomban történő közlekedésének lehetősége,
- a jelenlegi helyzethez képest egyértelműbben ellenőrizhető e járművek műszaki biztonsága, továbbá az e járműveket vezető személyek megfelelő vezetői engedéllyel történő rendelkezése,
- e járművek esetében a különböző típusú biztosítási szerződések megkötése is könnyebben elvégezhető.

A tervezett intézkedés-csomag a lakosság igen széles körét érinti, így az előkészítéssel és lebonyolítással kapcsolatos egyes lépésekről, az érintett állampolgárokat terhelő intézkedési kötelezettségekről időben és részletesen ad tájékoztatást a Kormány.

forrás: etniez.blog.hu

Tehát lehetősége lesz mindenkinek, hogy egyedi azonosítóval lássa el a kétkerekűjét, ami lássuk be örvendetes dolog azt tekintve, hogy robogót lopni egyáltalán nem bonyolult és igencsak divatos elfoglaltság, hiszen a lebukás leghalványabb esélye nélkül vezethető egy lopott robogó is, a közúti ellenőrzés alkalmával a szerv nem sűrűn szokott váztáblát nézegetni, pláne robogósoknál. Így talán visszaszorulna ez a bűnelkövetési ágazat is némileg, hiszen a nyilvántartásba vett adatok, a motorszám és az alvázszám máris megnehezíti, hogy a segédmotort vagy robogót  törvényesen tudja használni. Elméletileg eddig sem tudta volna a becstelen lelkű tolvaj továbbértékesíteni a portékát, hiszen biztosítást eddig is kellett kötni az ilyen 50 köbcenti alatti járművekre, ahhoz meg kellett az alvázszám. Mégis azt mutatják a tapasztalatok, hogy az ellenőrzések alkalmával a kötelező biztosítás hiányát a rendőr nem szankcionálta olyan mértékben mint például a sisakét. Ha valaki bukósisak  nélkül vezet segédmort az bizony könnyen a megszerzett B-s jogsijába kerülhet ha nem vigyáz. Sok embertől hallottam már azt is, hogy alkoholos befolyásoltság a segédmotornál nem számít. Hatamas tévedés, aminek a május elsejével életbe lépő törvények értelmében azonnali, a helyszínen történő jogsielvétel lehet a következménye. Érdemes figyelni a segédmotor műszaki állapotára is, hiszen az idős, olykor közlekdésre tökéletesen alkalmatlan segédmotorkerékpárok is részt vesznek a forgalomban. Ezeket vizsgával küszöbölnék ki 2009 után, 2011-től pedig csak olyan motorok vehetnének részt a forgalomban amelyek a vizsgán megfeleltek és rendszámot kaptak. Az évenkénti szemlét a magam részéről kicsit eltúlzottnak érzem, hiszen az ilyen kismotorok esetében főként a világítás,  a futómű ,a fékek valamint a gumik állapota nagyon fontos. Szándékosan szemlét írtam, hiszen a vizsgáztatása elég nevetségesen hangzik egy olyan kategóriában amely gyakorlatilag még nem is létezik, illetve létezik a negyvenes évektől, de mindig mostohagyermekként kezelték. A kádári rendszer egyik sajátossága volt, hogy bárki vásárolhatott Simsont magának és semmiféle kötelessége nem volt azon kívül, hogy biztosítást kössön rá, ami meg gombokért van, évente 5-6000 forintért köthető szinte az összes segédmotorra biztosítás. A hatóság az évenkénti megjelenéssel igyekszik majd elejét venni az ötvenes papírokkal futkozó, 80 köbcentis, gyakran még ennél is nagyobb, 125-ös hengerrel szerelt robogóknak is, melyeknek gazdái szemrebbenés nélkül állíthatják, hogy az bizony csak 50 köbcentis. A rendőr a legritkább esetben fog az út szélén hengerűrtartalmat mérni, ha kétkedve is, de elhiszi. Vagy nem, és a robogós kap egy időpontot a közlekedési felügyelethez, hogy köteles szemlén megjelenni. Aki jártas az ilyen motorok szerelésében az tudja, hogy egy hengert nagyjából másfél óra alatt át lehet cserélni, úgy is ha az ember nem kapkod. Teljesen kiküszöbölni így sem fogják majd tudni a csalást hiszen a feljebb említett nem túl bonyolult művelet a szemle elött vagy után is bármikor végrehajtható. A rendszámosítás mellett szól még az is, hogy azonosítható lesz minden segédmotor. Jelenleg ha szabálysértést vagy bűncselekményt követnek el segédmotorral vagy robogóval akkor az elkövető azonosítását nasgyban megnehezíti a rendszám hiánya. Jó példa erre, hogy nemrégiben egy hölgy az egyik kereskedelmi rádió hullámain panaszolta el miként verte be a dugóban álló autója szélvédőjét és rabolta el anyósülésen hagyott táskáját egy robogós férfi. Azonosításként csak a sisak színét tudta megadni, illetve a férfi testalkatát jellemezte. A motorosok között csak "olasz módszernek" emlegetett rablásfajta egyáltalán nem új, nevéből is sejthető honnan származik. Persze ezt sem lehet majd teljesen visszaszorítani, hiszen egy motorról nem bonyolultabb lelopni a rendszámot mint egy autóról. De az elfogás esélye megnő, ez valamennyire talán visszaszorítja ezt a bűnözési formát is. A másik pedig, hogy ha egy  robogós vagy segédmotoros veri le autónk tükrét a szűk utcában távollétünkben akkor csak abban bízhatunk, hogy felírja a címét. Megmondom őszintén ilyet még robogóstól nem hallottam, motorostól már igen. Persze lehet, hogy csak nem találkoztam elég robogóssal. Innentől nekik is fennáll a veszély, hogy valaki felírja a rendszámot. Üröm az örömben, hogy a rendszámosítás viszonylag magas költségekkel jár:15-20 ezer forint lesz egy darab ötvenes jármű forgalomba helyezése. Ez viszonylag sok pénz. Sok, azt figyelembe véve, hogy a törvény 3-600000 meglévő járművet említ amelyeket fokozatosan mind-mind egyedi azonosítóval kell majd ellátni. Tekintve, hogy van olyan család ahol 3-4 is használatban van ezekből a járművekből, én kicsit lehúzásnak érzem a forgalomba helyezés ilyen mértékű költségét. A magam részéről a kezdeményezést jó ötletnek tartom, de annyival kiegészíteném, hogy Magyarországon jelenleg B kategóriás jogosítvánnyal, nulla gyakorlattal lehet vezetni ötvenes segédmotort. Ez tény, mindenki tudja. Milyen jó lenne ha 125 köbcentiig lehetne vezetni B kategóriás jogosítvánnyal kismotort. Ha már mindegyik rendszámos lesz, akor a különbség a két kategória között elenyésző. De még azt is szívesen venném ha 10 óra gyakorlati oktatással kaphatna az ember kismotorra jogosítványt a B-s dokumentum mellé. Több európai országban bevett szokás, hogy az autós jogosítvánnyal 125 köbcentiig vezethető a kismotor, én is örülnék egy ilyennek, hiszen az embernek nem kéne drága pénzért A kategóriás jogsit csinálni ha haladni szeretne a városban egy külföldről behozott kis 125-ös motor segítségével. Az ilyen, külföldről behozott motorok esetében szükségtelennek látom a regisztrációs adó megfizetését, hiszen ha az EU országokban rendszámot kaptak akkor az itthoni szemlén ellenőrinék a műszaki állapotát és nyugodtan kaphatnának rendszámot anélkül, hogy bonyolult procedúrán és iszonyú sok papírmunkán kéne átesniük. Ez előnyös lenne mindazoknak akik egyéb alternatívát választanának a tömegközlekedés helyett és nem szeretnének hosszú perceket eltölteni azzal, hogy parkolóhelyet keresnek az autójuknak. Mopedesként, motorosként bízom benne, hogy a fent említett 15-20000 forintos költségek némileg csökkennnek, hiszen a mopedezés önmagában nagyszerű megoldás a dugók elkerülésére és a felgyülemlett feszültség levezetésére egyaránt. Hogy örülnünk kéne e ennek a lehúzásszágú költségnek azt korai megmondani. Mindenesetre itt volt az ideje legalizálni ezt a mostohagyerekként kezelt műfajt. Az eddig "megtűrt" robogók is rendszámot kapnak és teljes értékű közlekedési eszközzé válna az intézkedés bevezetésével. Hogy megéri e több tízezer forintot költeni egy nyilvánvalóan gazdasági kényszermegoldásként született közlekedési eszköz legálissá tételére? Annak igen aki már érezte legalább egyszer a robogózás, de legfőképp a mopedezés felhőtlen báját, szabadságérzetet nyújtó könnyedségét és egyszerűségét. Furcsa látni felnőtt embereket akik képesek ezre túramotorkról átülni egy ötvenes segédmotorra és vigyorogva leszálnni róla, majd könnyes szemmel elmesélni, hogy mennyire jó érzés volt mikor még ők is ennek a felhőtlen és boldog műfaj képviselői voltak. 3-600000 segédmotorról szól a fáma, ez igencsak sok, tekintve országunk méreteit. Bízom benne, hogy gond nélkül zajlik majd le a legkisebb motoros kétkerekűek legalizálása, és sokan belátják, hogy erre szükség van. Széles utat, balesetmentes közlekedést kívánok a legkisebb motorosoknak is!


Scheer Tamás


Kedves olvasók, talán kicsit furcsa tőlem ez a szokatlan stílus, de ez a cikk elsősorban egy apró online újságnak készült, úgy kértek fel erre cikkre, remélem nem okozok csalódást. Akinek nem tetszett ez a cikk az túrja fel az archívumot, bizonyára talán kedvére való írást ott is. Különösen érdekelne Zírig hírszerkesztő véleménye az írással kapcsolatban!

Winkler tegnapi posztja után megkerestem egy általam rég nem látogatott blogot ami pofátlan parkolásokat dokumentál, sokszor rendszámmal, utcanévvel együtt, bár a becses tulajdonosoknak annál árnyalatnyival vastagabb a bőr a pofájukon, hogy megsértődjenek. Fenyegetni szinte kivétel nélkül elsőrangúan tudnak, míg az ember elő nem veszi a fényképezőt és meg nem említi a rendőrség szót.  Tahó autósok pedig mindenütt vannak, vajon miért nem lehet rájukverni egy bő háromszázres büntetést? Legalább annyira jogos lenne mint annak aki 20-as táblánál 41-es halad. Talán jogosabb, ezt mindenki döntse el maga. És aki azt hiszi, hogy csak dög nagy mergák és terepjárók parkolnak tahón, azoknak itt ez pár a kép okulásul:

forrás:parkolo.freeblog.hu

megjegyzés:2007.12.10, Szilléri sugárút, Szeged

A toplák parkolás Csongrád megyei bajnoka a Szilléri sugárúton újonnan megnyílt Spar-ban vásárolt. Megnéztem, mozgás-sérült kártyája persze nem volt. A tulaj csak beugrott gyümölcsöt vásárolni és egyáltalán nem tűnt mozgásában korlátozottnak....

 

Magyar Posta: Embertől emberig - járdán keresztül.

 

Szanaszét szolizott szingli

 

Hátsókerekes, piros, szinte Ferrari, azoknak meg ugye lehet.

Critical Mass alatt parkolsz oda szabálytalanul ahol elhalad 35000 kerékpáros, bazdmeg, hülye vagy!

Hogy azért lássunk mergás tahót is, az sem ritka:

 

Tessék tahó autósokat fényképezni, MINDEGY, HOGY FASZUL PARKOLT VAGY CSAK BESZÓLT, ESETLEG A TE KURVA ANYÁDAT MERT ELSŐBBSÉGED VAN, ÍRD MEG NEKEM  ÉS KITESZEM A BLOGRA!

Murci küldte nekem ezt a videót, amelyen a régi iskola egyik világsztárja Walter Röhrl ül a volán mögé és bebizonyítja, hogy huszonegynéhány év távlatából is képes zseniálisan terelgetni a mesteri autót. Jó hír, hogy az autó eladó, rossz, hogy nincs rá pénzem. Pedig én mondom, ez az autó amiért az ember a működő vulkánba is beleereszkedne, különösebb gondolkodás nélkül. És az ember végignézi a videót amelyet akárhogy is próbáltak lehetlenné tenni a szar zenével, mégis élvezhető marad. Büntetés ez, mert az ember nem kapcsolhatja ki a hangszórót, hiszen akkor a sor5 üvöltése is eltűnne, inkább tűr és próbál koncentrálni. Feltétlenül nézze meg mindenki a felvételt, zseniális. És ígérem, addig fogom piszkálni a doktort, míg nem lesz B-csoport a Belsőségen. Azért az mégsem járja, hogy az ország legjobb autós blogja B-csoport nélkül maradjon.

PS: Doktor, gondolj a fiatal olvasókra, azokra akik koruknál fogva nem láttak még B-csoportos autót becsapódni egy-egy kanyarba, azokra akik még sosem hallották a Turbó vidám fütyülését minden kigyorsításnál. Nem szabad, hogy őket megfosszuk ettől az élménytől.

Magyarország egyik legnagyobb B-csoportbuzijának egyik blogposztját olvashattátok, köszönöm a figyelmet.

És íme, itt a videó, megtekintése több mint ajánlott:

 Május elsejével itt MINDENKI szopni fogja a faszt. Szopni fogom én is, és te is kedves olvasó. Mert a törvény elvileg nem válogat, a rendőr pedig nem mérlegel. Ha beledöglesz akkor is lehúznak, nem is kevéssel. Nem fogja szopni a faszt az aki kilóra megveszi a rendőrt, mert még mindig jobb a szerv zsebébe tenni egy kilót mint dicső hazánk kasszájába hármat. Eddig is volt korrupt rendőr de ezután mind az lesz. Egyszerűen nem értem ezt a spártai szigort hirtelen. Mikor az Únióba léptünk akkor valahogy senkinek nem volt fontos bevezetni a szigorítást. Az eddigi pontrendszer pedig olyan laza volt, hogy tényleg csak a világ legnagyobb debiljei tudták elvetetni a jogsit, miután részegen lehányták a rendőrt a közúti ellenőrzésen. Miután tavalyelött rendőreink szakszerűen megviperáztak és összerugdostak mindenkit a tévékamerák elött, mindenkiben benne volt a gondolat, hogy itt valami mégsincs rendben, aztán kiváló példa a Zsanett ügy, amelyet most ugyan lezártak, de sosem fogjuk megtudni, hogy ki-kivel dugott a pesti éjszakában. De ide lehetne még sorolni a móri bakit is, mikoris 5 évvel a tragikus bankrablás után sikerült kézre keríteni a két tettest. A tavalyi év meglepetésvendége viszont az angyalföldi rendőrkapitány volt, aki valóságos médiasztár lett, miután levizelte a rendőrpalotát, majd ismét villantott hiszen a szolgálati kocsijával lezúztak 3 parkoló autót. De nem ő, hanem az alteregója. Azt hiszem itt volt vége a történetnek, innentől mindenki a rendőrökön röhögött, nem véletlenül. Nem tudom mennyi összefüggés van a dolgok között, de az biztos, hogy az új rendszer egyáltalán nem hiányzott. Rendpárti vagyok, mégsem értek egyet az új szabályozás minden részével. Nyilván aki vasúti átjárón tilos jelzés ellenére vigéckedik az nemcsak szabálysértő hanem egy barom is. A megengedett sebesség duplájával csak egyetlen bajom van, és ezzel fogunk a legtöbbet szopni: a kinnfelejtett táblák miatt vajon majd kit lehet beperelni? Éjjel kettőkor még nem találkoztam építkezéssel sehol, de az építkezés miatt, hanyagságból ottfelejtett huszas táblával már elég sokszor. És a rendőr nem hülye, oda fog állni mérni, hiszen keresni akar, de legalább büntetni. És kell neki, hiszen innentől nincs figyelmeztetés, mérlegelés, a kacskalábú, nagycsaládos is ugyanannyit fog fizetni mint az ML Mercis vállalkozó. Nincs sírás, aki rendet akar, rendet kap.  A törvényt kigondolók között vajon hányan számoltak azzal, hogy a rendőr elöbb-utóbb kedvet fog kapni a zsebre bírásgoláshoz, mikor ránéz a saját fizetésére, aztán ránéz a háromszázezres csekkre, aztán ránéz a tagra, aki épp egy kilót kínál neki zsebbe, csak felejtsék el egymást. Vajon ilyenkor mit fog tenni a rendőr? Jelenti? Talán. Elteszi? Inkább. És a korrupt rendőrrel csak az a baj, hogy van nála is korruptabb. Talán csak idióta víziónak tűnik a rendőrautó,  harmincas táblával és a tizenhármas villáskulccsal a csomagtartójában, de valami azt sejteti, hogy ebbe az irányba haladunk. Az agyrém nem is itt kezdődik, hiszen a normális ember azért igyekszik betartani a KRESZ előírásait, és itt nyilván nem arról a néhány baromról beszélek akiknek a Kresz csak javaslat. Maximum. Ők fognak legelőször sírni, mikor a rendőr elkezdi írni a szép sárga csekket. Onnantól érdekes az egész história, hogy jelenleg, a szabályozás szerint önkormányzatok, és gazdasági társaságok is üzemeltethetnek majd traffipaxot, és figyelhetik, hogy ki halad át piros lámpánál, illetve lépi át a záróvonalat. Mert az olyan jó dolog. Főleg itt Magyarországon, egymillió spicli hazájában, ahol a kommunista pincebörtönök olyanokkal voltak tele akiket névtelen feljelentők nyomtak fel mindenféle apróságért. Ezek szerint ha én nagyon gyűlülöm az szomszédot akkor vásárolhatok kamerát és beküldhetem a rendőrségre a felvételt amin a kedves szomszéd cigivel a szájában, mobillal a kezében öv nélkül hajt 150 métert a sarki ABC-től a házáig. Végülis meg lehet tenni, Győzike is megszopta, öv nélkül vezetett, valaki felnyomta, a rendőrök pedig nyomoztak. Az alkoholtolerancia pedig mesés. Támogatom, hogy a részegektől a helyszínen vegyék el a jogosítványt, de ez a nulltolerancia dolog már kicsit kezd átmenni paranoiába. Míg minden normális országban 8 ezrelék alatt nem büntetnek nálunk egy konyakmeggy vagy egy érett őszibarack elfogyasztása is gondot okoz a rendőrnek. Ilyenkor az okos tanács az, hogy kérjünk a rendőrtől tíz percet, addigra elmúlik a dolog. Gondolom mennyire lesz megértő a szerv mikor minden alkoholista majd kéri szép sorban a tíz perceit. Elmebeteg dolog, hogy az ittas vezetők miatt az ember egy gyümölcssalátát
 sem fogyaszthat el mielött autóba ül. Továbbá büntetni fogják az erdei Quadost, motorost -csak azt tudnám hogyan, mikor ezeken általában nincs rendszám,megállni pedig nem szeretnek a rendőrnek: végülis mindegy talán majd bevetik a légierőt vagy létrehoznak egy speciális hegyivadász egységet, esetleg hátbalövik őket a rendőrségi mesterlövészek-, és szinte mindenkit aki nem málenkíj polgárként simul be egy emberként a társadalomba. Egyetlen hasznos dolgot látok az egészbeb, mégpedig azt, hogy ezentúl a sok kisstílű gyorshajtó már nem tud arra hivatkozni, hogy a közeli rokonságban élő személy vezette az autót akire nem köteles vallomást tenni. Szépen nyakonbasszák az autó üzembentartóját egy emberes bírsággal amit ha nem fizet ki akkor az APEH leveri rajta. Tanulság? Ne hágd át a KRESZT, még véletlenül se, hiszen ha áthágod és valaki látja akkor biztosan megbüntetnek, kivétel ha van nálad annyi pénz, hogy a rendőr ne lássa. Továbbá ne add kölcsön az autót senkinek hiszen téged büntetnek meg akkor is ha a szomszéd Józsi ment százhatvannal a külvárosban. De a legjobb tanulság: Költözz el innen, menekülj amíg lehet, keress egy szebb világot ahol a regadón csak kacagnak, a rendőr udvarias, a benzin olcsó, és az utak jók. Aztán gondolj ránk, szád szélén egy keskeny mosollyal és mondd ki bátran, hogy MEGSZOPTÁTOK GYÖKEREK!

Adódott, hogy nem sikerült autót szereznem, ezért az ismerd meg kishazád mozgalom keretében két ifjú veszprémi autóbuzival GabriSanyival és Danaskullal megindultunk Mór felé, Székesfrehérváron át.  Mindezt reggel 9-kor, iszonyatosan kurvanehéz táskával, ami tele volt itallal, mert tudtam, hogy a moslék banda csak inni megy majd oda:) Úgy 11 óra magasságában már eléggé célközelben voltunk, gyakorlatilag a helyszínen. Természetesen elsőként ugye mint az illetlen faszok. Hát nem volt mit tenni, elmentünk megismerni Mórt, szemerkélő esőben, sörrel. Miután szarráfagytunk és szétáztunk ideje volt visszamenni a helyszínre. 13 óra magasságában megjelent a 4-es ekével csiky944 aki egy bizonytalan kör után befutott. Épp elötte vontattak el egy járóképes lámpa nélküli piros Camarot, aminek gyönyörű hangja volt, csak épp a világításán és az elektromos rendszerén volt még mit javítani. Néhány perccel késöbb egy szlovák rendszámú Mazda futott be amiből a következő hangzott el: "Mocskos autóbuzi banda!" Megjött Omm és Baowah. Mint kiderült a ház elött álló Suzuki prokee tulajdona aki akkor már hevesen kísérletezett egy Tatra autómodell üzemképessé tételén. Sajnos az orr nem volt ott, de nyáron ott lesz, amint megígérte. Időközben befutott Zita ( aki srác és BMW-je kulcsát Lada kulcstartón hordja) valamint Hege a Tatraguru és élő lexikon. Időközben beküzdöttük magunkat a szállásra ahol a terem gyors átrendezése után kezdődhetett az RC-bemutató. Miluman és Katicska is befutott, már elég sokan voltunk. Mindenkinek volt alkalma kipróbálni, nagyon jó szórakozás volt, köszönjük utólag is. Jelen volt még Tommi is, aki hozott nekem B-csoportos DVD-t amit még nem néztem végig, de... Dr. Orosz is megérkezett Natival, Anna barátnőjével. Miután az első welcomepálinkát mindenki benyomta az arcba megnéztük a brutál BMW-t és mindenki kedvére RC driftezhetett a parkolóban. Csikós Zsolt is megérkezett, öreg Mercedesét másodpercek alatrt megszálltuk  és eltérítettük Baowahhal, Ommal és apamackóval. A próbakör alatt végig Fiatokról beszélgettünk, a merciről nem, annyira jó, még így sokévesen is, hogy egyszerűen nem került szóva, miközben vígan csúszkáltunk a bőrüléseken. Gyors vacsi, egy csapat autóbuzival aztán ismét megszálltuk az emeleti társalgót amelyet teljesen sikerült átrendezni. Az asztal időközben majd összeroskadt a sok piától. Könnyed bájcsevejre semmiképp ne gondoljunk, a Totalcar jelen lévő szerzői folyamatos össztűz alatt voltak. Azt hiszem mondhatjuk, hogy a beszélgetés az éjszakába nyúlott, közben többször lementünk és bandákba verődve álltunk a túráztatott autók mellett. Közben néhányan már otthagytak minket éjfél fele már nem voltunk sokan, a doki is fáradni látszott, de mégsem ő dőlt ki elsőnek. Tomnemtomnak inkább a párolt szeszek ártottak meg. Doki egész jól bírta, bár két óra magasságában már a fáradtság beszélt belőle is, lassan be is aludt a kanapén. Szépen mindenki nyugovóra tért, a felvidéki szakasz csirkékkel álmodott. Reggel mindenki viszonylag korán felkelt, ekkor már teljesen jól volt a társaság. Barika ,a hifibuzi is előkerült aki előző este remek italt kevert nekünk. Köszönet érte. Lassan elindultam haza, ekkor még semmi bajom nem volt, valószínüleg még aznapos voltam.Késöbb változott a dolog, iszonyatot fejfájás kínzott, másnap lett. Miután egy kapitális ökör vagyok egy órával benéztem egy csatlakozást. Volt 1,5 felesleges órám. Gondoltam mégsem Veszprémben töltöm el az időt, hiszen a város minden kockakövét ismerem, így Székesfehérváron tettem egy jó hosszú sétát ami közben a fejfájás egyszeriben elröppent. Nagyon jó buli volt, remélem több barátot szereztem mint ellenséget. Ha lesz nyáron Martosi buli és semmi nem jön közbe akkor mindenképp megyek. Aki teheti ne hagyja ki!

Így igaz, találkozós beszámolót majd írok, ugyan nem tudom minek, hiszen aki ezt olvassa az úgyis ott volt, de azért megírom, hogy ki mennyire volt ittas, és ki dugta meg a csirkét végül. Tegye fel a kezét aki olvassa ezt és nem volt ott!

A mai napon, szűk egy évvel a bemutató után sikerült megnéznem a RedLine c. filmet, aminek a forgatása alatt Eddie" brotha can't drive" Griffin szarrátörte az Enzo-t. A film hozta az elvárást, igazi hollywood-i maszlag, penge verdákkal. Kétségtelenül felvonultatja a szupersportkocsik majdnem teljes felhozatalát, bár a csajos vonal nem kicsit túlzás. Adott egy huszas évei közepén járó csaj, akinek tuningműhelye van. Az van neki és kész. Mert az autótuningolás és a műkörmök jól megférnek. Az még oké, hogy az anyja a fő szerelője, de ez a hiperfeminim vonal már az elején bezavar. Nem is lenne ezzel semmi gond ha a tuningbemutatót nem rögtön egy Ford GT-vel kezdené, amivel persze agyonver egy felpiszkált Mustangot. Felkarolják, aztán belecsaphat a lecsóba. A sztori a szokásos, apuci versenyző volt, aztán jött a csúnya-csúnya NASCAR baleset amiben apuka meghalt. Kislány végignézte és soha többé nem versenyzett. Van ám szerelmi vonal is, anélkül egy autós film mit sem ér! Ja és persze szerepel benne az a bizonyos 100 000 000 dollár amit újabban semmiféle amcsi filmből nem tudnak kihagyni. Annyira kusza és bugyuta a cselekmény, hogy arra tényleg nem érdemes odafigyelni. Tavaly már megfogadtam a Tokyo Driftnél, hogy ilyet többet soha, de azért bele kellett néznem, hiszen benne volt egy rakás olyan vas amelyekről doktor Orosz évekig írhatna posztokat, akkor sem unnák meg az autóbuzik. A film fontos tanulsága, hogy: Ha betörik az Enzo szélvédője, akkor nem várunk három napot míg megjön a cucc Olaszországból, hanem elmegyünk és veszünk egy másik Enzot. Ezt így kell csinálni kérem. A film fő mondanivalója és tanulsága a következő: Az autók elvisznek A pontból B-be, a gyors autók bajba is kevernek. Van itt is motoros rendőr mellett elszáguldás, akinek persze megborul a mocija és nem bírja felállítani, ami tulajdonképpen nagyon jó poén lenne ha bő 30 évvel ezelött Bud Spencer és Terence Hill nem sütötték volna el minden második filmjükben. Semmiről nem maradtam le mikor úgy döntöttem, hogy nem fogok a premierre jegyet váltani, ez is afféle egyszernézős könnyed film amire az ember egy fél óra elteltével már nem is emlékszik. Viszont jó pont jár azért, hogy nem mindenféle agyonpiszkált cicatuningos japán rizsrakétákkal forgattak, hanem valós, létező  autókkal, amelyeket gyakorlatilag bárki megvásárolhat akinek elég vastag a bukszája. Tizes skálán a film kap tőlem négy pontot, azt sem a kimagasló színészi játék miatt, hanem a penge verdák miatt...


Továbbá: Ki jön a talira? Mikor érkezik a talira?

Az Indexen olvasható cikk mint rendes autóbuzit engem is arra késztetett, hogy nézzem végig a videót, pedig sem a Veyron, sem CR nem a szívem csücske. 2008-ban ezzel el lehet adni egy csukát? Lefutni a Veyront? Remélem megcsinálják Trabant Hycomattal is...

Szóval, szombaton épp újabb portya közepén jártam, és találtam egy kocsit( nem lényeges milyet)  az ára tűrhető, kívül-belül viszonylag rendben volt. Egymás tenyerébe csaptunk a sráccal, majd kiderült, hogy anyuka nevén van a vas. Sebaj, akkor írunk szerződést anyuka nevére. Zsebemben a kessel megindultam mint a dicsőséges Vörös Hadsereg, hogy itt a lové, írjuk meg a dokument. Nem írtuk, még kell neki a kocsi. Hurrá! Akkor átiratás nem lesz Mór elött, csak biztosítás+adásvételi. Na sebaj, majd szerdán, de azért, hogy ennyit várok rá még kérek egy olajcserét. Beleegyezik. A hétvége további részében pakoltam, pontosabban azt a barrikádrendszert próbáltam elbontani amit apám a duplagarázs azon felébe épített -különböző hasznavehetlen vasakból- amelyekben megboldogult kis fityóm szundított éjszakánként. Ejj, mennyit dolgoztam vele! Hívom reggel a srácot, megbeszéljük a szerdai talit, szerelőhavernál találkozunk, megemeljük, persze, úgylesz, szép lesz, garantálom, papírra merem írni, hogy hibátlan stb stb. Na jó, végülis már eldőlt a deal de azért még délután visszahív, hogy szerdán hol és mikor. 10 perce megszólal a mobilom és közli, hogy nem adhatja el az autót, mert hitel van rajta és nincs nála a törzskönyv. Épp most jön pestről, de már csak 1 hónap, tényleg. 13000 forintos csekk van vissza neki, és 20 000 lenne a szerződésmódosítási díj. Ó. De februárban azért megvehetem, amint megkapja a törzskönyvet.Érdekelne, hogy miért felejtett el egy ilyen apróságot közölni velem, továbbá az is, hogy miért hírdette meg az autót mikor még nem is volt nála a törzsköny? WTF? Mivel nem fogok 20000 forintot kicsengetni a szerződésmódosítási díjra kénytelen leszek várni. Vagy tovább keresni. Mórra pedig megyek busszal, basszameg!

Lehet azt mondani, hogy a fasz rossz oldalán állok, vagy mindenki ennyire szerencsétlen???

Nézem a doktor posztját a vicces Skodáról és eszembe jutott, hogy bezzeg valahol kell lennie kettő darab D-125-ös Csepel motorblokknak a rokoni körben! Fakk, nézek hozzá egy vázat, kerekeket, meg ülést is. A Vaterán kerekek és ülés volt, váz nem. Sebaj, irány a hasznaltauto.hu motoros részlege. Igen ám, de beleakadtam ebbe a hirdetésbe.
Jézusom , mik vannak itt felsorolva?

Eladó egy kb. 40 motorkerékpárból álló gyüjtemény. Csepel 250, Pannonia T5,T5H, Danuvia 2 db., Csepel 125 4 db., Jawa 250 5 db., IZS 2 db., Jawa 350 oldalkocsis, MZ Trophy 250, Tatran 125 robogó, MZ ETZ 250 2 db., CZ 250, CZ 175, Simson Star 3 db., Komar moped 5 db., Riga 3 moped 2 db., Jawa Ideal 2 db., Jawa Pionyr, Verhovina. A motorok nagy része üzemképes, forgalmival rendelkezik. A gyüjtemény csak egyben eladó, ezért kérem, komolytalanok kíméljenek.

Ilyeneket bütykölgettünk gyerekkorunkban állandóan. Micsoda lista!

Nem használtautót venni meredek húzás hanem ez!

Hogyaszongya:

Ghánába megyünk motorral, mert ott van dolgunk februárban. Repülővel unalmas lenne az út, ezért választottuk a motort, így legalább átélhetjük az utazást. Mivel Bamako útba esik, útba is ejtjük. Bamakoig a többi motorossal túrázunk, onnan kettesben a földutakon Accra felé. Az útra vettünk két 20 éves Honda Dominatort, amit Nyitray István (Budamotor) készít fel. Indulás előtt talán lesz időnk legalább egyszer kipróbálni. Majd útközben belejövünk.

Nulla motoros rutinnal nekiugrani egy több mint 8000 kilométeres útnak, bízva a jó szerencsében, két húszéves motorral. Riszpekt.

Reméljük belejönnek, tényleg.


Innen nyúltam: Bamako