Kínos mikor az autógyártók készítenek valami jó reklámot ami először tetszik,késöbb még nézhető,aztán már az ember könyökén jön ki. Aztán évekkel késöbb mégis jó viszontlátni,és emlékezni rá,hogy mennyire egyedi volt. Vagy épp a kifigurázását nézni és behugyozni a röhögéstől,majd szétverni az asztalt,hogy nem neked jutott eszedbe. Jajj,és még mondja valaki,hogy a reklámok kizárólag menstruáló mosónőknek készülnek!

Megint rábukkantam két páratlan videóra az egyik legkúlabb motorépítési stílusról ami mellett nem mehet el senki aki kicsit is szereti a motorokat. Nos,én szeretem és meg is lepődtem,hogy egyes emberek mennyire fanatikusan ragaszkodnak hőskor motoroskultúrájához. Meglátnak egy Honda CB 750-es motorkerékpárt ami azért valljuk be nem egy instant get (ahogy a Jó Orosz doktor mondaná) és meglódul a fantáziájuk ezerrel,egyből átépítésen kezdenek gondolkodni. És micsoda motorok születnek,elképesztő. Álmomban sem gondoltam volna,hogy egy ilyen öreg Hondára fogok nyálat csorgatni és a mobile.de-t nézegetni,hogy vajh mennyibe kerülne a donor odakinn ahol mint tudjuk kolbászból van az a bizonyos kerítés. Ami a legjobban megfogott az egészben,hogy nem kell ízire szedni és összevissza csonkítani a vázat ahhoz,hogy egy szép Cafe Racer motort kajon az ember végeredményként. Valami csoda folytán ez a motor gyönyörűszépen kiadja magából a formát. Soha nem kapott annyi figyelmet mint egy BSA Rocket( alias Triumph Trident) de azokhoz a motorokhoz még ott sem volt egyszerű hozzájutni,szemben a Hondával ami fillérekért beszerezhető volt bárki számára aki úgy gondolta,hogy régimódi bőrruhát öltve elmenne kicsit nézelődni a hőskor szimbólumába. Persze a Honda motorja nem nevezhető egetverően erősnek a maga 67 lovával,de az élménymotorozást úgyis a forma és az üléspozíció adja,nem pedig az,hogy hány lóerős masinán ülünk. A legszebb  bizonyíték a Cafe Racer építés arra,hogy nem kell Teutul családnak lenni és kormányrúd alakú bajuszt növesztni ahhoz,hogy valaki egyedi motort tudjon építeni. A fényezés sem utolsó tényező ha már az ember ilyesmire adja a fejét. Imádom ezt a régimódi színvilágot,nem kell a sok giccses lakkréteg ahhoz,hogy az ember egy állatul kinéző motort kapjon. Most mindenki azt gondolhatja,hogy ezt biztos nehéz a hülye amcsik fejébe beleverni,és ha valaminek nincs 3 méteres villaszára akkor az már nekik nem is kell. Pedig kell! Náluk is kezd elterjedni ez a mánia,és mint tudjuk kevés szentimentálisabb nép létezik az amerikainál,úgyhogy mindenki igyekezzen bespájzolni a maga cafe racer alapját időben!

A héten többször láttam a Belsőségen nyálcsorgatást az angol kocsik iránt,erre tessék találok egy videót egy Mini union jack festéséről. Mindig kiváncsi voltam,hogy hogyan készül,persze azért volt némi fogalmam róla de ez a 6 perces videó sokat segített. Az elején nem értettem miért ciki a ködös Albionban union jack Mini-vel furikázni. Aztán rájöttem,hogy végülis nálunk is hülyének nézik aki magyar zászlót tűz ki a házára. Nem úgy az USA-ban ahol a nemzeti zászló túl giccses,főleg azzal az idióta szirti sassal amit mindig melléfestenek. Mondjuk a Viper csíkos Opel Vectrák hazájában az ember jobban teszi ha mélyen hallgat...

Vigyázat, a zene GYILKOL!

Sok embert vidámsággal tölt el ha lát egy régi reklámot,olyat amit már 20-30 vagy még több éve nem látott. Rég elfeledett dolgok ugranak be ilyenkor az embernek,hiába no,előjön a nosztalgia. Nekem ezek a reklámok nem voltak ismerősek,talán zsenge koromnál fogva,de lehet,hogy azért mert itthon nem is adták őket. Mindenesetre tetszenek. Főleg a 250-es szlogenje: Für Männer,die fahren können.(Férfiaknak,akik tudnak motorozni)Vááááááá,micsoda egyszerűség,elképesztően szimpatikus mindegyik reklám,mondjuk nem mintha nagy motorválaszték lett volna az NDK-ban de szerintem egy MZ-nek mindenki örült...  Kiváltképp a lazaság bassza fejbe az embert 2007-ben,mikor látja,hogy sisak nélkül motorozva reklámozták a kis MZ-t. Nem voltam különösebb MZ rajongó,de egyre többet töröm a fejem valmi régi masinán amit át tudnék kicsit alakítani,hogy a Baowah által megkezdett sorba én is beálhassak. Akinek van valami ötlete,hogy mibe vágjak bele az kommenteljen menten!

Ha most azt mondom,hogy HP,akkor valószínüleg mindenkinek a nyomtató jut eszébe és csak keveseknek a házi pálinka. Legkevésbé azonban ő jutna eszünkbe a márkanév hallatán. Vagy én nem ismerem jól a 'sóbizniszt?

Germanizmusom határtalan. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint hogy 3 alkalommal néztem végig az alábbi videót a Forma1 Turbomotoros éveiről, alattam felpúposodott a laminált parketta a  lecsorgó nyáltól. Korábban már írtam a Forma1 Turbokorszakáról,pontosabban a legendás M10 motlorról ami annyra nagyszerű volt,hogy a mai napig felkapják a fejüket az értő autóbuzik a kódjel hallatán. És azt hiszem teljes bizonyossággal kijelenthetem,hogy EZ a hét videója,nagyszerű riportokkal és belsőkamerás felvételekkel. És micsoda lélekvesztőkben száguldanak háromszázzal,elképesztő. Emlékképek egy olyan korból ami valószínüleg már soha nem jön vissza,videó onnan ahol a gyűrődőzóna még az emberi test volt,a lóerő sokkal több volt mint ma,és az aerodinamika még csak az olyanok játéka volt akik nem tudtak rendes motort építeni. Hogy mi ehhez képest a mai F1? Piha. Itt még helyenként látni VASAT. A vas fontos az autóbuzinak,megnyugtatja az elővillanó motor,a fémesen csillogó kanyargó csövek látványa. A dőreség netovábbja,hogy ma már fátyolként takar el mindent a szénszál. Betekintést a motorokba gyakorlatilag SENKI nem kaphat,még pillanatképek erejéig sem. A videót érdemes megnézni,többek között azért mert olyan kifejezések szerepelnek benne mint "technische vorsprung". Dr. Oroszt ne keressétek,németül tanul...

Az S-blog fennállása óta ahol tud segít,nem tesz kivételt ezúttal sem,egy pénzszűkében lévő Audi A8 "importőr" ugyanolyan rendes ember mint bárki más. Tényleg.

 

Őket pedig tessék a saját,letépett lábszárcsontjaikkal halálraverni. Közadakozásból lovasszobrot állíttatok az elkövető(k)nek,ígérem...

 

Veszprém rally,Július vége,hőguta-közeli állapotban álltunk a kocsik által felvert porban,mindenkit igyekezett úgy helyezkedni,hogy a versenyautók által kiszórt olykor öklömnyi méretű kövek és apróbb kavicsok lehetőleg ne verjék ki sem a fényképező lencséjét sem a kezelő szemét. A por elviselhetlen volt, másfél percenként indították a versenyzőket,hiszen semmit sem lehetett volna látni a normál fél-egy perces indításokkal. Köpni sem lehetett egy jóizűt pedig lett volna rá igény. A szél a nézők mellé állt mert kicsit lengedezett ami pont arra volt elég,hogy a por gyorsabban tovaszálljon,és látni lehessen a következő autót is. A WRC-k simán elhúztak,olyan tempóval ami elvárható tőlük. És akkor feltűnt a kis Super1600-as Swift átkozottul gyorsan,észvesztő tempóban. Még a rallybuzik is elismerően bólintottak a látottakon. A kanyar után eltűnt és csak a porfelhő látszott,10 percig álltunk még ugyanott de nem jött több autó. Lassan elindultunk visszafelé mikor tűzoltó jött szembe.Gondoltuk,hogy valamelyik kocsinak baja lehet,másnap mondták,hogy a Swift égett ki. ÍGY:

A RETRO érdekes dolog,van aki imádja,már rá sem bír nézni és iszonyatosan undorodik tőle. Nos,én pont szeretem,legalábbis legtöbbször. Persze mindenből az eredeti a legjobb,ez kétségtelen,de van mikor az embernek be kell érnie egy másolattal ami legalább a hangulatot visszaadja. Épp a minap láttam egy Royal Enfield hirdetést,benne egy 500-as Bullet-el ami szerintem csodálatos. Gondoltam utánanézek,hogy vajon mennyit kérnek egy ilyen szép retro motorért. Így jutottam el ide. Be is lelkesedtem becsülettel,hogy itt egy fasza kis retro angol motor gyakorlatilag fillérekért. El is kezdtem keresgélni, hátha esetleg van róla valamiféle magíar vélemény is,a német és angol nyelvű médiumok mellett. Ugyanis a külföldi sajtó eléggé lehúzta szegényt. Aztán rábukkantam Cat tesztjére amiben gyakorlatilag ugyanaz volt leírva mint a nyugati tesztekben. Kicsit csalódtam mikor megláttam,hogy Indiában gyártják, és messze van a minősége attól ami egy modern motortól elvárható. Aztán belegondoltam,hogy ez mégiscsak retro és nem csak agyonfaceliftezett szar ami manapság egyre több motoron fordul elő,gyakorlatilag a néven kívül nincs hasonlóság,vagy ha van is akkor is csak nyomaiban emlékeztet a régire. És akkor itt van ez ami olcsó és a régi név is csábító. Sajnos azonban rá kellett jönnöm,hogy miért tud egy évszázados múltra visszatekintő angol motor ilyen olcsó lenni. Az indiai összeszerelés bizonyára kategóriákkal olcsóbb bármiféle európai gyárnál de ez sajnos máshol üt vissza. Meg a régi kor technikája is elrettenti a többséget,pedig érdemes belegondolni,hogy ez a vas nem volt rossz a maga idejében. Vajon érdemes egy új motorral szopni és félni attól,hogy az út szélén hagy? Talán igen, hoszabb-rövidebb túrázásokhoz kiváló kis motor,nem egy izomgép de nem is ez a célja. Mindenképp érdemes lenne hosszabb távon is kipróbálni,hogy el tudjam dönteni kellene e. Talán az ár lehet a nyomós ok a vásárlásnál de nekem valahogy a hangulata is tetszik. Ha belegondoltok ennyiért nem lehet kapni egy tisztességes 250-es motort sem,és ez mégiscsak egy egyhengeres ötszázas ami ugyan feleannyi lóerős mint egy modern 250-es,de a hangulata talán kárpótol az erőtlenségért.

Ugye mindenki látta a joggal mellőzött Tokyo Drfit című filmet? A film közepén elhangzik egy sok-sok hülyét lázba hozó mondat miszerint a japán rendőrök nem üldözik azt aki 180 felett tud száguldani, mert Japánban minden kocsi gyárilag 180 km/h-ra le van szabályozva. A film maga is abszurd hiszen Tokióban oilyan zsúfoltság van,hogy gyakorlatilag lehetlen 180-nál (muhaha) többet menni. Lelkük rajta. Most viszont nem erről a filmről lesz szó hanem egy videóról,amiben két érdekes autó is feltűnik,az egyik üldözőként a másik pedig menekülő ámokfutóként. Kétségtelenül izgalmasabb mint egy sima Autobahnraser aki videóra veszi ahogy a német pályán tök legalálisan kettőötvennel hasít. Itt arról van szó,hogy adott egy autó ami gyors,és egy másik ami kevésbé. Feltételezem,hogy a Saab 9000 Turbo rendőrautó valamelyik skandináv állam rendőrségén teljesít szolgálatot mint gyors autó.Nálunk úgy mondanák: elfogójármű. És akkor jön egy kis szériában gyártott,de annál komolyabb hogyishíjják ami szopóágra állítja a svéd mérnöki csodát. Egy Lotus Omegáról van szó vagy ahogy angol nyelvterületen ismerik a Lotus Carlton-ról. Kizárólag British Racing Green színben árulták,különleges spoilerezéssel ami mindenkinek elárulta,hogy itt nem játékautóról van szó,és ha verseny lesz akkor valószínüleg nem ő lesz a vesztes. A Lotusnál úgy gondolták,hogy kellene valami erős,nehéz és masszív,egy brutális szedán ami szarráalázza a legtöbb átlagos utcai autót. Muhaha,a Lotusnál,értitek? Szegény Chapman forog a sírjában. Nem sokat szarakodtak,fogták az Opel 3 literes hathengeres motorját,felfúrták 3,6 literesre,raktak rá két szép nagy Garrett turbót,megerősítették mindenhol,aztán vártak,hogy mi lesz. Az eredmény 377 lóerő,5.2 másodperces 0-100, és 280 km/h-s végsebesség. Vagyis nagyjából az amit terveztek. Tehát nem kell meglepődnünk azon,hogy lazán lelépte a rendőrautót. Nézzük meg a videót és képedjünk el tucatszor a látottakon. Brutális sebességgel utasította maga mögé a rendőrautót ami nem lenne meglepő ha nem egy Saab 9000 Turbo-ról lenne szó... Tehát itt a videó,erősen ajánlott mindenkinek:




ugye,hogy hűbazmeg?

Arra a megállapításra jutottam,hogy a Dacia szar. Tényleg*. Elkezdtek Logan néven árulni valamit aminek  semmi köze ahhoz ami 20 évvel ezelött a Dacia volt. Illetve annyi köze van hozzá ez is fapados és legalább annyira trágya mint az elődje . Mindent meg lehetne magyarázni egyetlen szóval: ROMÁN. De nem,ugyanis a franciák kavarták meg a szart. Ha Renault Logan néven hozzák be a Thalia leváltására akkor sokan egyszerűen elsétálnának mellette,de ez nem ilyen egyszerű. A hóbortos franciák bepróbálkoztak,hátha a Dacia név majd mindenkiben felébreszti a márkahű komenistát aki sorban fog állni,hogy újra DACIA-t vezethessen. És az ára? Olcsó,túl olcsó. VOLT! Mára olyan elképesztően elszállt az ,hogy az szinte nevetséges. 3,4-3,5 millió egy dízel hétszemélyesért ami kicsit sem fapados? Lófaszt. Beszéljünk két szót ezekről a hiperszuper dízelekről ha már szóba került: A Renault dízeljei szarok. Sajnos ez van,be kell ismerni. És nem azért mert 68 lóerős dízelmotort kínálnak egy 7 személyes autóba( bár ez is egy vicc) hanem az elképesztően nagy valószínűséggel bekövetkező elektronikus hibák miatt. Ugyanis ezek a motorok elektronikusan vannak táplálva és ha valami beszarik akkor nagy a valószínűsége,hogy ott maradsz az út szélén és várhatod az autómentőt. Kezdem megérteni,hogy az Audi miért szenved még mindig a TDI egyes mechanikus befecskendezős változataival. Több szerelővel beszélgettem erről és arra a megállapításra jutottunk mindenkivel,hogy a piacon kapható legszarabb dízelmotor egyértelműen DCi. Igaz,hogy a legolcsóbb is. És most ne nagyon tessék azzal jönni,hogy bezzeg a BMW is letilt ész nélkül meg az Audi is ám,sőt a Mercedes is. Így van,letiltanak ha bajt érzékelnek. Csakhogy azok az elektronikák messze a legmegbízhatóbbak a piacon,míg egy szükség/kényszer/kompromisszum autónál melybe úgy lapátolták össze az alkatrészeket a legolcsóbbak közül... Nos,mindenki döntse el maga. Rácz Tamás döntésével semmi bajom,ingyen kapta,én sem utasítanám vissza hiszen INGYEN VAN. De nem fizetnék érte. Adott a feladvány mindenki elött. Két gyerekhez nem kell 7 személyes kocsi,de azért nem árt ha befér a babakocsi,pelenka,ez+az! Na jó,tehát mindenki becsomagolva útra készen a klíma hűt ezerrel a 68 ló jelentős része a klímát próbálja táplálni a maradék lovacskák iszonyú kínok között akarja elrángatni a hétszemélyes kasztnit miközben a kiscsalád vigyorogva elalél,hogy micsoda jó autó ez,simán megy százat telerakva. Egy darabig,aztán szépen lassan elkezdi megadni magát minden kopó-fogyó alkatrész. Ami a francia autók esetében egész másképp értelmezhető mint bármely más ország gyártmányainál. Én például sosem cseréltem ülést a 20 éves Fiat Uno-ban, míg a franciaautós kollégáktól sokszor lehet hallani kiszakadó és lötyögő ülésekről,titokzatos elektronikai hibákról melyek felbukkannak aztán másnapra nyomuk sincs,harmadnapra megint előjönnek, fél évesen cserélt futóműszilentekről és más borzalmakról. Apropó futómű,a Dacia azt hirdette,hogy ezt az autót úgy tervezték,hogy bármilyen rossz útnak ellenáll a futóművel,legyen az Oroszország vagy a Balkán bármely része,kánikulában és fagyban. Nos,kedves marketinges urak( a francia marketingesekről nincs kialakult sztereotípiám) az,hogy valami szar anyagból készül és szarul van összerakva még nem azt jelenti,hogy a szar utakat is bírja. Imserősöm panaszkodik folyton,hogy állandó nyöszörgést,nyikogást hall a Dacia bal első kereke felöl kanyarodás közben. Négyszer vitte szervízbe,azt mondták semmi baja,nem kell félni tőle majd "bekopik". Hatalmas alázat kell ahhoz,hogy valaki egy ilyenbe pakolja be a családját, ahhoz is,hogy ne  köpje le a tükröt minden alkalommal mikor megjön a havi törtlesztés csekkje és ránéz,hogy mit is fog fizetni még 8-9 évig folyamatosan. Átkozottul bátor emberek ők,kijár nekik a tisztelet. Megérdemlik. Meg Ezt az autót is!

Félreésrtés ne essék,nekem semmi ajom a Daciasokkal.Mindenki olyan autót tart fenn amilyet csak akar. Ésszerűséggel takarózni viszont nem szép dolog egy olyan autó esetében mint a Dacia Logan. A praktikum elöbbre való mint az autó szeretete,tudom,tudom. Sajnos ez a poszt mérhetetlen fikázásba ment át egy egyszerű vélemény helyett,elismerem. Talán nem kellett volna,de sajnos ez a meglátásom ezzel az autóval kapcsolatban.

Helyszín:Okmányiroda, Meg nem nevezett város.

A 37 fokos hőségnél csak a sorban állás elviselhetetlenebb. Az ügyintéző hölgy szemmel láthatóan álmosan és tikkadtan turkál az anyagok között, hirtelen azonban egészen felvillanyozódik, látszik rajta a pánik előtti állapot:

 -Mercedes CLK230 KOMPRESSOR. Hmmm. Ez valami munkagép? Lányok tudja valaki, hogy mi ez? Ide az van írva, hogy KOMPRESSOR. Akkor ez egy munkagép, igaz? Mert akkor más papírok kellenek.  
 -Nem hölgyem, ez egy normál személyautó-válaszolja a sorban előttem álló fiatalember.
 -De ide az van írva, hogy KOMPRESSOR. Minek egy személyautóra kompresszor? Más papírok kellenek a munkagéphez, uram.
 -Kérem értse meg, hogy ez egy normál személyautó, ott a forgalmi engedély, abból világosan kiderül, hogy SZEMÉLYAUTÓ.
-Akkor mi ez a KOMPRESSOR? Elírták?
 -Nem, az az autó típusa, a forgalmiban is benne van.
 -Látom, de még mindig nem értem, hogy egy személyautóra minek kompresszor ha nem munkagép???

 Kénytelen vagyok bekapcsolódni a beszélgetésbe, körülöttünk már hümmögő irodisták sora áll, a fiatalember, aki az ügyben eljár látja, hogy esélytelen a dolog. Próbálok segíteni, hogy megússza a kedves ügyintéző a sorban álló izzadt emberek lincselését:

 -Tetszik tudni a kompresszor az egy feltöltési mód, ami hasonló mint a turbófeltöltő.
-????
 -Az a lényege, hogy több levegő kerüljön a hengerekbe, nem szívómotor hanem feltöltött.
-Nem értem. Akkor ez egy normál személyautó?
 -Így van, a Kompressor a motor része, EGYÁLTALÁN NEM MUNKAGÉP.
 -Ja, hát ezt előbb is elmondhatta volna valaki. Nem értettem, hogy minek a kocsiba egy kompresszor, hiszen azt az útkarbantartók használják.
-Többek között.

 Nem látok esélyt arra, hogy megértse a feltöltött motor rejtelmeit, ezért nem is forszírozom tovább a dolgot, inkább örülök,hogy 10 perc alatt sikerült eljutni odáig, hogy ez SZEMÉLYAUTÓ!


 Átvillan az agyamon, micsoda óriási szerencsém volt, hogy nem a Wankel motor működését kellett elmagyaráznom, akkor talán még most is ott állok a sorban. 

Szerintem senki nem hitte,hogy a háború utáni ínséges idők szükségmegoldását leporolva újra előálljon valaki a háromkerekű jármű ötletével. Itthon nem annyira meghökkentő ez,hiszen mindenki látott már Velorexet ami eredetileg mozgássérülteknek kitalált kendács volt,de az első Trabantok megjelenése elött vidéki orvosok is koptatták őket. Pont arra volt jó amire tervezték:Szükségmegoldásnak egy olyan korban ahol a motorkerékpár is ritka volt,nemhogy a négykerekű autó. És  néhány kísérleti próbálkozáson kívül el is felejtődött az egész háromkerekű autó ötlete,hiszen nem praktikusabb és ma már viszonylag olcsón vehet rendes autót bárki magának. És akkor megint elgondolkodik az ember,hogy az ezredforduló után miért jut eszébe valakinek csinálni egy háromkerekű járművet. Hát persze,hogy a feeling miatt. Hiszen mi más tudná a tökéletes halálfélelmet visszadni ha nem egy háromkerekű,közel kétszáz lóerős tákolmány ami sodródik,csúszik és az egyenesekben letépi a fejed?  A haladás a T-rex-en is megmutatkozik. A vállalkozás kezdetekor még Gixer motorokat használtak,jóval kevesebb lóerővel,ma már a Kawasaki ZX 14R 1400-as blokkját  ami a csekély 187 lóerejével úgy repíti nulláról szára a 410 kilós kasztnit,hogy a vezetője észre sem veszi. 3,5 másodperc kell ahhoz,hogy a T-Rex sikítva érje el a 100 km/h-s sebességet. A vége jócskán 230 felett van,de ez pont elég nagy sebesség egy olyan jármű esetében ahol a szélvédelem gyakorlatilag nem volt tényező a tervezéskor. Nem is lepődtem meg,hogy a cég amely gyártja Kanadai. Talán agyukra ment a sok juharszirup,de lehet,hogy ők a világ legjobb adrenalinhajhászai. Nem mondom,hogy kéne mert erősen irtózok a gondolattól,hogy egy háromkerekű se  motor-se  autó tákolmánnyal menjek elképesztő sebességgel. Mindenesetre a feeling hatalmas lehet azoknak akik nem mernének esetleg egy Kawasaki  sportmotorra ülni.

Nem vagyok elhivatott és típusfüggő motorbuzi,inkább érdeklődő aki nem fitymál hanem mindenben meglátja a szépet. Ez egyesek szerint határozatlanság,szerintem sokoldalúság. És tényleg,nincs No.1 kedvencem, mindegyik motorban találok valami különlegeset ami miatt kéne. Ma nagyon rezgett a léc és félhangosan ki is mondtam amit gondolok: "Kell egy V-Max" Hogy miért? Magam sem tudom. Winkler korrekten leírt mindent a sajátjáról,hibákat és hátrányokat is,objektivitásból tehát nincs hiány. Pedig a motoros általában hazabeszél és teli szájjal szidja a konkurenciát. De a V-Max esetében ez is ökörség hiszen konkurense NINCS. Lehet Harley V-rod-ozni és felsorolni még pár tucat "powercruisert" az mind csak másolat,koppintás,nyúlás. A V-Max eddig is nagyon bejött de ma élőben láttam egyet,közvetlen közelről. Ez mindent megváltoztatott! Egész más mint a képeken és videókon,meseszép és olyan újszerű,hogy először azt hittem,hogy egy vadiúj motor. Aztán mellém ért és leesett,hogy egy V-MAX! Valószínüleg Németországból behozott motor lehet,ezt az új rendszámból gondolom,meg abból,hogy kicsit meg volt kurtítva a fara ami Winklernek nem tetszik,nekem nagyon. Ezüst színű motor volt ami ma már túl sablonosnak számít,de nem egy V-Max-on. Egy pillanatra sem vettem le róla a szemem,nagyjából 10 másodperc alatt tökéletesen elvarázsolt és behálózott. Amikor beazonosítottam azonnal kivettem az alapjáraton is üvöltő fülhallgatókat a fülemből és csak a hangra figyeltem. Ámulatbaejtő és félelmetes: Ilyen mérges hörgést egyetlen műanyagba burkolt "szuperbájk" sem produkált amit eddig hallottam. Az összkép is tökéletes,a vonalak így bő 20 évvel a tervezés után is megállják a helyüket bármivel szemben. Már ha az ember szeret normális motoron ÜLNI amin nem kell lefeküdni, és nem szégyelli láttatni a blokkot. Dugóban állt és közben kicsit pihentette a srác alapjáraton,ahog zöldre váltott a lámpa már tudtam,hogy itt elképesztő élményben lesz részem:Vrummm-Vrummm-Hörrrrrrrr. És olyan morajlással indult meg amit máshoz nem lehet hasonlítani,egyszerűen hallani kell és kész. Órákig lehetne még dicsőíteni a V-Maxot minden apró részletet kiemelve és atomjaira szedve de semmi értelme,ezt a motort látni,hallani és érezni kell ahhoz,hogy az ember megértse. A mai napig nem hiszek az "első látásra szerelem" dologban,de ez most valahogy tényleg a lányregények" meglátni és megszeretni" kezdetű gyakran használt közhelyét juttatja eszembe. Több órája volt de még mindig a hatása alatt vagyok. Hogy kéne e? BÁRMI ÁRON! Valószínüleg nagyon gyorsan megölne hiszen 140 lóerős motort sosem vezettem,pláne nem olyat amin az ember ül és nem fekszik és a lóerők a karját is le akarják szakítani,nem csak a fejét.De akkor is kell egy,vagy ahogy Dr. Orosz mondaná Instant Get!

Videó és kép nincs,kereshettem volna gyönyörű képeket de ezt tényleg látni kell,ha láttok egyet,mindenképp szimatoljátok kicsit körbe és talán titeket is magával ragad a V-Max Kult.

Még mindig meg tudok lepődni Amerikán. Nálunk nagyjából elképzelhetlen lenne,hogy egy alig 11 éves gyerek részegen leutánozza a kaszkadőröket és 160-al repesszen. De ott ez nem meglepő. Autómata váltós kocsit vezetni furcsa érzés ha az ember tisztességes váltóhoz szokott,az első tanács amit kaptam az a következőképpen szólt:

-Rallyversenyző vagy?
-Nem,miért kérded?
-Akkor felejtsd el a bal lábad mert megkeveredsz és keresni fogod a kuplungot fékezésnél.
-És ha rallyversenyző lennék?
-Akkor nem akarnál autómata váltós kocsit vezetni.


De azért elképesztő,hogy ennyire egyszerű vezetni,tényleg nem kell hozzá semmi más csak az,hogy az ember tudja tekerni a kormányt és tudja nyomni a gázt. Aztán megy. Ez valakinek biztos nagyon bejön,nekem abszolút nem. Még ha fokozatmentes csodaváltókról van is szó.És nagyon nem tetszik,hogy itthon is lehet olyan jogsit csinálni ami kizárólag automata váltós kocsi vezetésére jogosít fel. Ez lehet,hogy bejön Amerikában ahol az autók 90%-a automata de itthon én megmaradnék a jó kis kézi kapcsolgatásnál,lehet,hogy ez maradiság de nekem pont ez adja meg a vezetés kvintesszenciáját. Az,hogy minden második plázapina remegő lábú pincsikutyát simogat a kocsiban és mellette még igyekszik a tükörben a sminkjét is helyretenni még úgy-ahogy belefér,én sem vagyok szent,szoktam például telefonálni vezetés közben amit büntet a törvény,az elöbbieket nem. Érdekes. De az már kicsit sok,hogy a sok hülye képtelen megtanulni NORMÁLIS autót vezetni. A lényeg,hogy az autómata váltó a kényelem miatt kell az emberek többségének. Megértem azokat akiknek a napi 6 óra dugóban állástól úgy bedurran a lábuk a kuplungtól,hogy másnap mozdítani se bírják. De könyörgöm,miért kell jogosítványt adni olyannak aki nem képes elboldogulni egy manuális váltóval?

Olvasom Csikós írását,a vén sólyomról és nálam is megjelenik egy kép. Méghozzá egy csodás  kép az ELSŐ AUTÓMRÓL. Ejj,de jó volt mikor még a 20 éves öreg Uno-val furikáztam. Imádom az öreg autókat,nem hívom Youngtimernek meg semmi más divatos baromságnak. Egyszerűen jók. Szeretem ha olyan autóba ülhetek amiben izgalmak várnak. A húszéves Uno ezt tökéletesen megadta nekem,az elején is kedveltem de a végére szinte összenőttünk. 1985-ben gördült le a futószalagról az én öreg gyöngyszemem, és új autóként egy nyugatnémet hölgyet szolgált,a 36 000. kilómétert épp maga mögött hagyva. Aztán 1989-ben,mikor a komenizmus már széthullóban volt apám gondolt egyet és kiment Németországba autót vásárolni. Konkrét típus nem volt eldöntve,de még sacc/kb alapon sem. Aztán telefonált anyámnak,hogy talált egy piros Fiat Uno-t ami nagyon tetszik neki és megveszi. Anyám persze azt sem tudta,hogy eszik vagy isszák a Fiat Uno-t. Jelezném,hogy még mindig 1989-et írunk,Veszprém megyében ahol ha elment egy magyar rendszámos kettesgóf' az utcán akkor egy hétig arról beszélt mindenki. És ez így volt rendjén. Hanem amikor apám hazaállított a kis piros csodával, na akkor elállt mindenkinek a lélegzete. Mégiscsak érdemes volt duplagarázst falazni a családi lak alá. Ott pihent egymástól 3 méterre az  öreg Wartburg amire csak halványan emlékszem és az akkor hiperszupercsúcstechnikának számító Uno. Senkinek nem volt ilyen a környéken sem,1.1-es benzines motor 55 lóerővel és 5 ajtóval Rosso Corsa színben. Az extralista a Blaupunkt rádiónál gyakorlatilag ki is merült,de senki nem bánta. 4 éves voltam de  tudtam,hogy egyszer vezetni fogom,egyedül,jogosítvánnyal. Telt-múlt az idő és a kis Uno nem akart lecserélődni.A nagyszülők folyton zaklatták a szüleimet,hogy cseréljék már le hisz öreg és csak viszi a pénzt de annyira jó állapotban volt,hogy nem akartunk tőle megválni annyiért amennyit ért( gyakorlatilag semmit). Na meg persze mindenki rajongásig szerette a családban hiszen becsülettel szolgálta le a saját idejét. Úgy 12-13 éves lehetett mikor a szüleim úgy döntöttek,hogy nem vesznek másikat hanem újrafényeztetik és kilakatoltatják. A  Suzukik és Opelek korában,mikor elétrhető volt mindenkinek a tökalap újautó már senki nem nézett rá jó szemmel,senki nem dícsérte meg,csak mi. Mert mi tudtuk,hogy van miért büszkének lenni rá. Igazi olasz autó volt,ami makacssággal és bütykölgetéssel jár,aki ezt nem tudja elfogadni az ne vegyen olasz autót. Cserébe viszont minden olcsó volt hozzá és könnyen szerelhető. 2002-ben apám engedett az újautó csábításának és vett egy Fabia-t. De a kis Uno megmaradt,pakolós-munkás-cipkekedős autónak. A biztosítása lófasz volt,a benzint viszont szerette,főleg azért mert nem igazán járt vele senki hosszabb utakon. 2003-ban nekifeküdtem a jogsinak és örültem,hogy lesz egy "tanulóautóm" amit ismerek és szeretek is. Furcsa volt vezetni egy Toldeo után,egész már érzés,de kellemesen csalódtam a kis olaszban. Kezes volt és egyszerűen megtanulható. Apám  egyre kevesebbet használta,én egyre többet. Megtanultam minden szeszélyét kezelni és kezdtem átszellemülni. Ha szar kedvem volt,elég volt 10 percig menni vele és tökéletesen megnyugodtam. Képes volt felvidítani bármikor. A végére már gyengécske volt,de becsülettel tartotta magát,140 km/h-t mentem vele,de ott már kezdett halálfélelmem lenni. Ez betudtható a lágy futóműnek( valójában elhanyagolt és sosem cserélt) valamint a 135/85/13-as kerekeknek amelyek ma már egy motoron is nevetségesen vékonyak. Viszont nem volt több mint 750 kg. Jobb oldali tükör gyárilag nem volt rajta,egy ideig gondolkodtam azon,hogy teszek rá egyet,de aztán rájöttem,hogy felesleges,ha apám beletekert több mint 150 000 km-t tükör nélkül akkor én sem panaszkodhatok azzal a párezerrel amit belerakok. Sokszor fulladt le hidegen,de ha bemelegedett akkor üzembiztos volt,a kéziszivató gyakorlatilag minden nő ismerősömet eltántorította a kormánytól. Sőt,majdnem mindenkit akit ismerek. Aki beült sikítva szállt ki,hogy szar,pedig csak nem értették meg egymást a kocsival. Az összhang tökéletes volt kettőnk között,tiszteltem,de magabiztosan vezettem amit meg is hálált,a motor vígan pörgöttvolna még tovább de egyszerűen mindig elfogyott az út, a Balaton felvidék kanyargós és közepes minőségű útjait imádta,ahogy én is. Többször mentem vele iskolába is,gyakorlatilag mindig elvitt időre ahova akartam. Egyszer hagyott az úton,egy emelkedő közepén kifogyott a benzin,persze erről a hülye sofőr( én,offkóz) tehet és nem a kocsi. 2006 év végén az a döntés született,hogy túl sokat kellene rá költeni,a műszakikon és zöldkártyákon eddig is úgy kellett átimádkozni,tehát biztosan nem kap műszakit. A komplett felújítás jöhetett volna szóba, a csupasz kasztniig lebontani majd teljesen újraépíteni és idő és felesleges pénz hiányában kivitelezhetetlen volt, úgyhogy kénytelen voltam megbarátkozni a gondolattal,hogy meg kell váljak a hű társamtól. Nehéz döntés volt de sajnos a racionalitás és az ésszerűség is azt diktálta,hogy mennie kell. Egy ideig bontásban gondolkodtunk de az idő múlásával egyre erősebb érzés lett urrá rajtam ami megálljt parancsolt. Csak úgy voltam hajlandó meghírdetni a kocsit ha nem megy bontóba. És nem a pénzt miatt. Ez az autó egyszerűen még nem volt bontóérett,volt még ideje bőven,hogy vígan fusson az úton. Meghírdettem,-az árát le se merem írni mert ahányszor eszembe jut szeretném leköpni a tükröt-egyedül az vígasztalt,hogy jó ügyet szolgálok és nem veszi zokon,hogy megválok tőle mert ennyiért. Hivogattak pestie autókereskedők,hogy bontásra átvennék meg végleg kivonják a forgalomból,csak rallyzni kellene.Van aki egyenesen azzal állt elő,hogy a papírjai kellenek neki a "roncsot" meg vitessük el a cigányokkal. Hát mondtam nekik cifra dolgokat,olyanokat amiket a jóizlés nem enged közkinccsé tenni. Aztán 1 héttel a műszakija lejárása elött telefonált egy férfi,aki főleg az árát tartotta szem elött a vásárláskor. A feleségének akart egy olcsó de megbízható autót venni. Eljöttek megnézni,tetszett nekik a kocsi,felsorolt egy listát a szerelőjük,hogy mit kell rajta megcsinálni,korrekt volt az öreg,nem próbálta lehúzni a kocsit,tudta,hogy ennyiért jobbat nem kap sehol. Megállapodtunk, és tudtam,hogy nem donorautó lesz belőle,mert el fogják vinni műszkira és újra forgalomba kerül a kis Uno. Egy ideig makacskodott az indulásnál de biztos vagyok benne,hogy hamar megkedvelik egymást az új gazdájával,szeretetreméltó,aranyos kis autó volt,igazi mesebeli ELSŐ AUTÓ ami mint tudjuk csak egy lehet az embernek. Azóta milliószor megbántam,hogy eladtam,még mindig ésszerű döntésnek tartom,de semmiképp nem jónak. Nagyon jó vas volt,hiányzik a mai napig,szeretem az autókat de tudom,hogy ILYEN nem lesz még egy!

Tanulni,tanulni,tanulni. Megmondta már Lennon is. Vagy Lenin volt? Mindegy. A lényeg,hogy van itt egy hasznos kis videó amit az internetnek köszönhetünk , meg persze Keiichi Tsuchiya-nak aki nem mellesleg a drift egyik legismertebb  és legszimpatikusabb figurája. Az S-blog mindig is igyekezett a közszolgálatiságot előtérbe helyezni úgyhogy kötelező jelleggel nézze végig mindenki, mert értelme van. Nem csak idióta pörgést mutat a hóban játszó kamaszokról hanem  néhány olyan technikát amivel közelebb érezheti magát mindenki a drifthez. Fejlett világunkban az ember elengedhetetlenül fejlődik és tanul valami újat,  a folyamatos fejlődésre való tekintettel elkészült ez a fantasztikus kis Drift lecke 10 percben Keiichi-vel és a Hacsijával. Az egyikkel. A drift egy olyan sport,ami tanulható. Nem mindenki lesz D1-es sztár de kis gyakorlással szerezhet némi alapot ami ha másra nem is jó akkor szórakozásra esetleg a közúton bekövetkező veszélyes helyzetek kivédésére alkalmas. Az Istenért,senki ne rohanjon a videó megnézése után azonnal a közútra gyakorolni egy 1.4-es Astrával,mert annak borulás lesz a vége. Ezeket az autókat ezer heyen megerősítik,megtámasztják,hogy képesek legyenek elviselni a terhelést. Egy átlagos autó nem fogja. Tehát mindenki ésszel gyakoroljon és ha lehet akkor ne forgalmas helyen,mert az ilyen mutatványokra eléggé rá lehet b***ni,főleg akkor ha egyáltalán nem ismerjük a kocsit. A 70 lóerős pereckormányos Ladával ökörködni jól lehet,driftelni nem. Ehhez is kell pénz,elég sok,erről Karotta is tudna mesélni aki a párszázezres gyakorlóautónak szánt Hacsijával bőven 2 milla felett jár. Szóval mégegyszer leírnám,hogy aki megnézi ezt a videót az NEM LESZ DRIFTER,ez csak egy elméleti bemutatása annak amit ők évtizedek óta gyakorolnak és álmukból felkeltve is jobban csinálnak mint egy átlagos sofőr. Jó szórakozást a videóhoz,nem fog csalódni aki végignézi...

Ez itt a nagy kérdés. Különösen azért mert itt van 4 autó amelyek birtoklásáért cserébe magam építeném fel a 4 férőhelyes álomgarázst. Tetszenek,egytől egyig. Választani nem tudnék közülük,ezt most le kell szögeznem. Aki eddig nem értette ezeknek az autóknak a lényegét az ne is olvasson,tovább nem is fogja. Jó,jó értem én,hogy Colin Chapman meg súlycsökkentés meg minden de ezek nem versenyautók,akármennyire is próbálják annak láttatni őket a porosz szigorral idomított kopaszodó marketingesek. Ezek  limuzinok amelyek erősek,gyorsak,és még kanyarodni is tudnak. De semmiképp nem sportkocsik. A céljuknak azonban tökéletesen megfelelnek. Vadállat módon hasítani az autópályán és hatalmas túrák alkalmával kipróbálni,hogy mennyi idő alatt lehet elrakni keresztbe egy szerpentinen. És akkor itt jön a dolog érdekes része,mivel adott négy darab germán "izomlimuzin" (levédettem) és tényleg nem tudnék egy konkrét darabot kiválasztani. Mindegyik tetszik valamiért.

És most akkor feltenném a leghülyébb  kérdést amit egy csapat megszállottól kérdezhet az ember:

 Melyik kéne? (indoklás)

Aki úgy érzi,hogy nem tudna dönteni az hozzon cementet,murvát,téglát és segítsen az álomgarázs kialakításában.

Már Angelday is hiányolja Karottát. Örömmel gondolok vissza a régi szép időkre mikor egy-egy posthoz 2000 komment érkezett,többségében barátságos beszólások,akkor még képesek voltunk lelkesedni. És Karotta némi noszogatásra újraindította a blogot de az is kimúlt,elszáradt csontjai felett már a a keselyűk sem repkednek. Pedig míly csodálatos is volt olvasni ahogy az Elnöki az öreg zakót leporolva új életet kezd. Micsoda szép idők voltak!

De,hogy ne csak a bús emlékezés hassa át ezt a posztot itt van egy csodálatos Datsun amit érdemes közelebbről is szemügyre venni!

Szeretek motorokról írni,különösképpen szeretem őket ha nem egy-egy baleset miatt felkavarodott indulatokra kell eredménytelenül lövöldözni hanem a motorozás szépségét lehet méltatni. Ugyanis az is van neki. Én ezért szeretem. A végtelen szabadságérzetet nem csak egy 150+ lóerős versenygép tudja visszadni,hanem bármiféle szerkezet ami gurul. Én imádom a motorok történelmét is olvasgatni,de ami még ennél is jobb az a videó. Persze élőben látni/hallani és menni velük még különlegesebb érzés,de ez nem adatik meg minden nap. A videók viszont valamelyest kárpótolhatnak minden motorbuzit:

Itt ez a csodálatos Pannonia T8,ami eléggé ritka modell,a hangja viszont annál szebb. Engem egy Gatling géppuskára emlékeztet a 1800-as évek végéről,de ezt mindenkinek szíve joga eldönteni. A csodálatos kereplés elképesztően fülbemászó dallam mindenkinek,a kúlság netovábbja:

Olvashattatok már itt az erdőben motorozókról ahol megpróbáltam megérteni mindkét felet,valljuk be: nem sikerült. Talán elfogult vagyok,mert én is szoktam az erdőben motorozni,ellenben nem vagyok erdész,sem állatszakértő de mégcsak legendásan csendszerető publicista sem. Erre itt egy eset ami alapjaiban festi át a motorosokról kialakult amúgy sem rózsás képet. És a média előszeretettel asszisztál mindemellé büszkén lobogtatva szakértői nyilatkozatokat tele félmegoldásokkal és szarpofozással. Féljé' paraszt, gyorsasági motorja van,potenciális gyilkos,mind az. Szarkavarásban pedig az itthoni médiánál nem kell jobb. Legalábbis egyelőre nem,hiszen tökéletesen ellátják a napi pánikkeltő feladatukat,olyan torz képet kialakítva minden motorosról ami egyáltalán nem jó. Persze a motorosoknak. A ker.tévék verhetik a mellüket ha történik egy-egy zsírosabb baleset amiről be lehet számolni,ha még videó is van róla akkor maga a Kánaán. 3 napig folyamatosan kiszivárognak újabb hírek arról,hogy bowdenes rendszáma volt meg 1 hónapos jogsija. Hogy mindezért az internetes videómegosztók lennének felelősek? Lófaszt. Az a felelős aki buliból ráteszi a motorra a kamerát és kimegy döngetni,hogy késöbb el tudja mesélni,hogy milyen fasza gyerek. Már amelyik el tudja mesélni. Érezhető hatásokat vált ki mindenkiből egy ilyen baleset aki bármilyen módon érintett a közlekedésben,olyan mértékben szabadulnak el az indulatok mindkét részről,hogy azt nem lehet korlátozni. Mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz,viszont mindenkinek ugyanannyi joga van a félelemmentes közlekedéshez is,anélkül,hogy a kormányt idegesen szorítva nézze mindenki 5 másodpercig a visszapillantó tükröt,hogy mikor esik be egy motoros két kiló felett és kezdi el előzni,mikor már megkezdte a kanyarodást. Konkrét megoldással senki sem állt még elő,szerintem nincs is konkrét megoldás,félig meddig jó meglátások vannak az ügyben,már csak meg kéne valósítani őket. Na és akkor itt jön az a bizonyos szubjektív rész amitől mindenkinek ökölbe szorulhat a keze,de sajnos nem érdekel. Nekem ez a véleményem. Nyilván nem helyes, ezernyi érvet lehetne felsorakoztatni pro és kontra.

A legtöbbször javasolt ötletek és vélemények:

Többlépcsős vezetői engedély: A vezetői engedély lehet többlépcsős is,2004 elött aki nagymotorra akart ülni PÁV-ot tett vagy szép sorban bejárta a szamárlétra minden fokát A-tól Z-ig. Azóta ilyen nincs. Elmúltál 21 éves,a segged alá raknak a rutinpályán egy 40 lóerős kis Kawasakit vagy Suzukit amivel körözgethetsz és levizsgázhastsz. Ha pedig kijöttél akkor minden gond nélkül vehetsz egy 180-200 lóerős motort magadnak utcai használatra. Ez tökéletesen ugyanolyan mintha egy Ferrari Enzo-t kapna minden 17 éves srác akinek megvan a jogsija. Ha nem is több lépcsős a jó megoldás(ugye bürokratisztánban élünk) mindenképp jó lenne egy kezdő jogsi ami mondjuk 60 lóerős motor vezetését tenné lehetővé az első két évben.Amennyiben a szabályt megszegik úgy a jogsi el. Lehet kapni átalakítókészleteket a legtöbb motorhoz( Németországban nagy divat) ami egy fojtás segítségével gyorsan és egyszerűen korlátozza le a teljesítményt a kívánt szintre.

Motorelkobzás,rendőrségi feljelentés,magánzárka,siralomház:Én még nem hallottam megkerülhetetlen hatóságról és szabályról,ellenőrzésről és kb semmiről. A modernizáció korában a tachográf nevetségesnek tűnik,különösen egy sportmotor esetében,hiszena legtöbbjük meg sem áll a rendőrnek. Sokkal inkább volna értelme egy digitális azonosítószámnak amit a rendszámhoz hasonlóan egyedi és egy trafi képes bemérni. Ökörségnek hangzik ez a "közúti számháború" pedig kicsit jobban belegondolva logikusnak tűnik. Mivel semmiféle digitális rendszer nem kijátszhatatlan így ennek a meglétét is ellenőrizni kéne szemléken. A 22-es csapdája áll fenn ismét félmegoldások mindeütt,érdemi válasz sehol. A felfüggesztett börtön eléggé vissza tudná tartani azokat akiket valamilyen véletlen folytán sikerülne megcsípni.

Tiltsák be az ilyen erős utcai motorokat: Több nyugati ország játszik a gondolattal,hogy a motorok sebességét illetve lóerejét nagymértékben korlátozza. Ha náluk működik lehet,hogy az egész EU területén jelentősen megcsappan a ménes a kétkerekű sportgépeken is. Mindenesetre ameddig utcai forgalomba engedik ezeket a motorokat addig kötelesek vagyunk őket egyenlő partnerként kezelni,aminek cserébe elvár(hat)nánk a fordítottját is.

A veszélyes útszakaszokon ne engedjék a motoros közlekedést:A motorosok kitiltása egyáltalán nem megoldás,vannak igazán rendszerető kultúrált motorosok is akik az élvezet kedvéért gurulnak vagy épp ez a közlekedési eszközük. Mindenképp valami alternatíva kellene hiszen a szankciók csak ideig-óráig működnek,aztán lavinaszerűen ledől mindenféle korlát. Nem sok értelme lenne,hiszen aki adrenalint akar hajkurászni annak nincs is jobb mulatság mint a rendőrök elöl menekülve megmutatni,hogy ki a fasza gyerek.

Sportmotoros rendőrök,na majd ők megmutatnák nekik,hogy hol lakik a magyarok istene: Ez baromság. Egy-egy üldözés fokozott balesetveszélyt jelentene mindenkinek,én a magam részéről nem szeretnék belekeveredni egy ilyen macska-egér harcba ahol elöbb utóbb vagy elszáll valaki és saját magát öli meg vagy roszabb esetben okoz egy olyan balesetet ahol kívülállók is ottmaradnak. Mindenesetre a fokozott rendőri jelenlét indokolt,sűrűbb ellenőrzésekkel talán valaemennyire kordában tarthatók a sebesség megszállottai is.

Motoros sávot nekik:Remek ötlet,igazán,szeretnék gratulálni a kitalálójának. Én szívem szerint adnék nekik,de gondoljunk bele,hogy ennek a nyamvadt kis országnak arra sincs pénze,hogy a fővárosa útjait becsületesen helyrepofozza és valamelyest élhetőbbé tegye minden közlekedő számára.



Órákig lehetne még puffogtatni az üres frázisokat helyes és helytelen módszerekről,szankciókról és aéternatívákról. Sokan jönnek azzal,hogy nálunk nincs hagyománya a motorozásnak. És tényleg nincs. De ez hogy lehet? Hiszen az átkos leghajmeresztőbb éveiben azért motort be lehettt szerezni,jóval egyszerűbben mint az akkor még ritkaságszámba menő autót. Azt mondják Olaszországban is csak a szűk óvvárosi utcák miatt terjedtek el a robogók és motorok ami csak részben igaz. Ott igazi közlekedési káosz van,de "rendezett káosz" ahol az ember 1-2 nap után azonsul a ritmussal. Itthon nincs ritmus,vannak egyedi esetek és kész. És ne tessék azzal jönni,hogy az autós nem készült fel a motorosra mint közlekedési partnerre,hiszen úgy kapott jogosítványt,hogy minden úton lévő embert közlekedőpartnerének tekintsen. És ez most a nagyrabecsült kivételnek szól akik motorral is képesek betartani a szabályokat ugyanúgy ahogy autóval és gyalog is. A lényeg,hogy motorozni jó!

Ma a Belsőség egyik posztjához azt írtam,hogy szeretem is amerikát meg nem is. Továbbra is tartom,hogy tudnak olyan dolgokat csinálni amelyeken más nemzetek csak csodálkoznak,hogy miképp tudták kivitelezni. És mi van akkor ha egy amerikai legenda német kézbe kerül? Semmi,gondolhatnánk,hiszen a németek felújítják eredeti állapotúra aztán jaszkariznak az Aldi parkolóban,hogy nekik bizony amcsi verdájuk van. Csakhogy a kivétel erősíti a szabályt,itt egy eléggé módosított Corvette StingRay ami olyan erőset rúg az amerikai hot-rod kultúrbába a modern tuningjával,hogy az elképzelhetetlen. Le kell szögeznem,hogy nem vagyok híve a régi autók szétpimpelésének,de itt főképp a teljesítményre terelődött a hangsúly ,mindamellett a kocsi eszméletlenül néz ki és úgy is megy mint egy rakéta. Kéne.

Micsoda öröm! Az egyik legjobb német autógyártó kifejezetten a budapesti VIII. kerület számára tesztelte ezt a gyönyörű járművet amely ellenáll a golyónak,lepereg róla a szotyi és bármiféle kőolajszármazékkal vagy konyhai zsiradékkal képes haladni. Nézzük mit ír róla a kép készítője:

"A reklámanyagot a müntyeni autószalon VIP napján kaptam. A tájékoztató szerint a BMW kifejezetten a magyar piac, azon belül is a vállalkozóipari szakmunkások igényeit figyelembe véve fejlesztette ki ezt a modelljét, mely egyszerre elegáns, sportos és könnyűszerrel múlja felül a hagyományos terepjárók 100 kilométerenkénti 40 literes üzemanyag-fogyasztását. Ideális városi kisautó, mely a legnagyobb csúcsforgalom idején sem akad el, és bármilyen kis helyen képes parkolni. 1300 Watt teljesítményű hangszórói nemcsak utasok könnyűzenei igényeit elégíti ki, de a gépjármű 750 méteres körzetében tartózkodókét is. Beépített 32 forgalomirányító hangmintája a 'Húzzáanyádba,ipariáramotvezesséinkább!'-tól a 'Haladjon tovább, rendőr elvtárs!'-ig minden közlekedési helyzetre kínál megoldást."

Mindenkinek kell egy Type Josefstadt!

 

Mikor friss volt a jogsim,rendre megkaptam,hogy még mazsola vagyok sokat kell tanulnom. És így is volt,hiszen aki jogsit kap az nem feltétlen tud vezetni. Jó dolog,hogy manapság az internet világában bárki számára elérhető egy kis vezetéstechnikai továbbképzes,hiszen a gyakorlat mellé nem árt egy kis elméleti tudás sem. Ha mellé még párosul némi kioktatással és megmondásnak szánt ökörséggel vegyített video is az kifejezetten előrébb viszi az ügyet. És most tekintsünk meg egy igazi profit, aki remekül vezet és szívesen el is magyarázza,hogy mit utál a többi sofőrben. Olyan szenvedéllyel és vehemenciával tárgyal ki egy-egy társadalmilag is megkérdőjelezhető problémát,hogy a szociológusok többsége elbújhatna mellette. Mellesleg nagyon régen hallottam már fiatal csajt ennyit beszélni autókról. Sőt soha nem hallottam még fiatal csajt ilyen hosszan beszélni autókról. Ugyanis a video 13 perces és minden miliszekundumot kitöltve hírdeti a fiatalasszony az igét. És a vicces,hogy nem mindig mond hülyeségeket. Sőt értékelni kellene,hogy idejét áldozta arra,hogy elmagyarázza minden más földi halandónak aki nem vezet olyan jól mint ő,hogy mi a teendő ha kocsiba ül.  Érdemes megnézni ha valaki nem röhögi el magát az első 20 másodperc után annyira,hogy ne bírja végigszenvedni..

Szóval nézzétek Lindsay-t és fogadjátok meg a tanácsait. Vagy inkább ne!

Időközben megkaptam a képeket is,amelyeket Macs készített.

Aki volt a mai Harley felvonuláson az tudja,hogy miért írom ezt. Ugyanis több ezer motoros dübörgött végig a Balaton északi partján. A hagyományosnak számító felvonulást mindenki élvezi,néző és motoros egyaránt. A motorosok nagyon közvetlenek és barátságosak voltak mindenkivel, visszaintegettek a következő  nemzedék  tagjainak akik elkerekedett szemmel csodálták őket. Bizonyították azt,hogy a motoros nemcsak bőrruhás vadállat lehet aki kétszázzal csapódik be valahova és minden közlekedési szabályt megszegve robog el az autók között. Délben indult a menet Alsóörsről ahol immár 8. alkalommal rendezték meg a Harley Davidson találkozót. Sajnos lehet,hogy az utolsót. Pedig idén még Land Roverekkel is kiegészült a fesztviál. És ne gondoljuk,hogy csak kőkeményre gyúrt izomzatú állatok jöttek vadiúj kocsikkal. Nem,ez nem arról szólt. Itt sáros öreg terepjárók alkották a mezőny legnagyobb részét. És ami ezután jött az képekkel és videókkal ki sem fejezhető,hiszen 10-15 perc várakozás után megérkezett a felvezető rendőrmotor és leállította a forgalmat. Ekkor már mindenkiben tudatosult,hogy itt perceken belül el fognak szabadulni a lóerők és iszonyatos hangok kíséretében megérkeznek a motorosok. Nem is kellett sokáig várni rájuk,az időközben összesereglett tömeget elkápráztatták az első motorok. Mindegy volt,hogy idős ember,családos apuka vagy épp kisgyerek,mindenki boldogan üdvözölte az elhúzó motorokat. Megfigyeltem,hogy idén kategóriákkal több csaj volt motorral mint máskor. És nem,nem csak bőrruhába paszírozott tömegszőke motorosfeleségek hanem IGAZI CSAJOK,igazi motorokon. Az egyedi vasak nem kaptak túl nagy szerepet,hiszen az elsuhanó gépcsodákat nem szemlélhette túl sokáig a tömeg. És van egy dolog ami szerintem a felvonulásokban a legnagyszerűbb: mindegy mivel mész. Nem kötelező Harley-val menni,sőt egyáltalán nem kötelező még a chopper sem. A sorban éppúgy megtalálható volt a pártízezer forintos Babetta és Simson mint a  legdrágább egyedileg épített custom bike vagy trike. Szép hosszú sorban érkeztek a motorosok egy-egy komolyabb chopper estében számolni kellett azzal,hogy a tulaj gazdagon megbőgeti üresben,hogy mindenkiben megdermedjen még a szar is. Az endurosok,krosszmotorok és Quadosok is képviseltették magukat a jelentős mezőnyben és némi bíztatásra bátran fel is kapták a gépek elejét( ha volt elég helyük) és egykeréken (vagy kettőn) döngettek az egyenesekben. És Kovács12 törzszászlós is képes volt egy napra levetkőzni a szopatási hajlmát és telefonját előkapva vígan fotózott és csápolt a felvonulóknak. Voltak persze amatőr Stunt bajnokok is akik úgy érezték,hogy publikum mindenképp kiváncsi az ő tudásukra is. És ugyebár a tankon ülve egykerekezés gyakorlásának legjobb helye a Harley felvonulás. Miért is ne,mindent szabad ami nem tilos. Többek között sisak nélkül motorozni is. Ilyenkor általában elnézik a rendőrök,képtelenség is lenne büntetgetni hiszen a motorosok 80% ilyenkor szabadabbnak érzi magát a madárnál is és nem törődnek azzal,hogy mi lesz ha elesnek. És tulajdonképpen nem is kell,hiszen lassan mennek és vigyáznak egymásra. Örömmel tapasztaltam,hogy a felvonuláson minden évben egyre több a veteránmotor. És nem csak öreg BMW-k és Pannoniák fordulnak elő hanem bizony TriTon-ok és mesés műgonddal helyrepofozott 60-70 éves motormatuzsálemek is, amelyeket gazdagon meg is hajtottak a tulajok. És a legszebb az egészben,hogy senki nem anyázott vagy bunkózott,senki nem akarta kivégezni őket,vagy épp rendre oktatni. Mindenki állt és mosolygott vagy integetett a dübörgő motorosoknak, pedig az északi part ütőerének számító 71-es út több kilóméter hosszan be volt dugulva. És a megszokott kurvaanyázás helyett az emberek inkább kiszálltak az autóikból csak azért,hogy közelről is megcsodálhassák a gépeket. Több helyen láttam,hogy egy-egy elromlott vas mellett 10-15 idegen motoros áll meg segítséget nyújtani és ha nem nagy a hiba akkor már gurulhat is tovább mindeki a maga vasával. Mindig öröm erre a motoros felvonulásra járni, ilyenkor valahogy elfelejtődik az egyre mélyülő ellentét autó-motoros-gyalogos között. 1 napra mindeki kedves és előzékeny lesz a közlekedőpartnerével szemben. Nem vagyok naív,tisztában vagyok vele,hogy holnaptól minden a régi lesz itt is,de azért öröm azt tapasztalni,hogy 1 napra mi is tudunk normális,európai emberekhez méltóan viselkedni a motorosokkal...